Multimédia
A 13 megapixeles, autofókuszos OmniVision főkamera – amiről egyebet nem tudunk - mellett szimpla LED villanó igyekszik segédkezni, ami zseblámpaként meglehetősen jól teljesít. A szoftverrel szintén megerőltették magukat a fejlesztők, első ránézésre gyári Android, a beállításokon viszont variáltak egy kicsit. Már nem a lehetőségek bővítésén, hanem a megjelenésen. Az exponáló mellett jobbra válthatunk panoráma módra, vagy videofelvételre, legfelül pedig a filterek, a kameraváltó – amivel a fix fókuszos, 5 megapixeles előlapi modult szedhetjük elő, és a beállítások ikon érhető el. A beállítások menüje egy bal oldali sáv formájában kerül elő, és semmi érdekeset nem tartalmaz. Mindössze az expozíciót korrigálhatjuk +/-2 tartományban, valamint fotómódokat és fehéregyensúlyt választhatunk az előre megadott sémákból. Van arcészlelés, piros szem korrekció és időzítő. A képméretet viszont nem csak felbontás szerint adhatjuk meg, de a Jpeg tömörítés mértékét is meghatározhatjuk.
[+]
A képek minősége több szempontból sem elfogadható. Az alapprobléma a fókusz megbízhatatlanságában, instabilitásában és rettenetes lassúságában foglalható össze röviden. Ebből kifolyólag lényegében érdektelen, hogy a dinamika kellemetlenül szűk, a képek szörnyen zajosak, fátyolosak, erős a kromatikus aberráció, mert maguk a fotók teljesen életlenek. Kézből szinte lehetetlen értékelhető képet előállítani, ötvenből nagyjából 5 aránylag vállalható fotográfia készül. Mármint fókusz szempontjából. Az összes többi fogyatékosság és defektus ugyanúgy jellemző marad akkor is, ha véletlenül van fókusz. Komolyabb lencsetorzítás egyébként nincs, a rajzolat mindenesetre puha. De legalább éjszaka sem romlanak jelentősen a lehetőségeink, mert nagyjából nincs hova. A színes képzajból alig látszik ki valami, már, ha képesek vagyunk véletlenül úgy elkattintani, hogy ne fénypamacsok látszódjanak csak. A kamera hardveresen és szoftveres feldolgozás tekintetében is annyira alulteljesít, az auto- és az érintőfókusz pedig annyira szét van esve, hogy felmerült az egyedi termékhiba lehetősége is, amit a másik elérhető tesztpéldánnyal való összehasonlítás sajnos nem igazolt egyértelműen. A hibák ott is jelentkeztek.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Videót felvenni maximum HD minőségben tudunk, hasonló fókuszproblémákkal terhelve, noha itt nem mindig jelentkeznek olyan súlyos formában, cserébe próbálkozhatunk effektekkel, amelyeket az élőképen variálhatunk. Az eredmény ilyesmi lesz. A gyári lejátszó meglehetősen fapados, szintén nem sikerült lokalizálni, de teljesen funkcionális. Az AC3-as hanggal bíró darabokat egyáltalán nem jeleníti meg, ahogy a DivX-et sem, valamint 2K-nál megfekszik, de azért megpróbálkozik vele. A Full HD lesz a maximum felbontás, amivel próbálkozni érdemes, viszont az lehet H265-ös formátum is. Csatlakoztatott fülhallgatóval kérhetünk sztereó hangzást, valamint a Snapdragon Audio+ nevezetű opciónak köszönhetően tolhatunk rá basszust és némi térhangzást. Amúgy, egész sokat hozzátesz az élményhez.
[+]
Zenei téren egyáltalán nem is rossz a Zyro, legalábbis egy kicsit jobb fülhallgatóval tök értékelhető. (A gyári sem rossz, csak nagyon halk és olyan bágyadt.) Azt leszámítva, hogy kissé részlettelen, és olyan furcsán tompa érzetű a hangzás, alapjaiban tiszta, hallgatható, torzításmentes formában szólal meg a tartalom, és a mélyekkel is nagyon igyekszik. Nyilván nem maradéktalan az élmény, viszont nem természetellenes vagy alapjaiban elhibázott. A multimédiás hangszóró viszont szörnyen vérszegény, de szerencsére csak elvétve recseg be, nincsenek irritáló jelfeldolgozási hibák, egyszerűen csak gyenge az egész, de legalább általánosságban nem bántó. Bár, a magas tartomány néha majdnem. A maximum hangerő sajnos nagyon erőtlen, a frekvenciatartomány 100 és 16 000 Hz között kínlódik, néha kissé digitális és jobbára üres az összkép. Lényegében csak kicsit vacak az egész, de nem tragédia, fülessel meg egész jó.
[+]
A szoftver viszont saját, és a hangszínszabályzó hiányát (a Google Play Zenében azért akad) leszámítva mind funkcionalitásban, mind küllemében teljesen rendben van. Dalok, előadók, albumok és lejátszási listák szerint rendszerez, kezeli az albumborítókat, valamint legfelül adott egy keresősáv, ami irtó praktikus. Az FM-rádió szintén egyedi megoldás, viszont teljes egészében kimaradt a fordításból, így angol nyelven vagyunk kénytelenek tájékozódni. Cserébe igen részletes RDS információkat kapunk, valamint tematikusan is kereshetünk állomásokat, ízlésünknek megfelelően. Akár vallási tematikára, időjárás információkra, beszélgetős műsorokat előnyben részesítő adókra, vagy zenei műfajokra szűkítve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
