Külső
A tabletek nagyjából ugyanúgy néznek ki, mivel szinte az egész készüléket elfoglalja a kijelző. Ezt nem nagyon lehet elrontani, gondoltam a teszt előtt, de a kicsomagoláskor és az első bekapcsoláskor megváltozott a véleményem. A fő probléma a képernyőt körbeölelő keret mérete, ami igen széles, sőt, túl széles, a tényleges kijelző sokkal kisebb százalékát foglalja el az előlapnak, mint például az iPad vagy Galaxy Tab esetében. Az anyaghasználat sem a legjobb, az egész cucc fröccsöntött műanyagból van, és itt nem a plasztikkal, mint anyaggal van gondom. Műanyagból is léteznek olyan minőségű borítások, melyek tapintásban és strapabírásban felveszik a versenyt egy fémházas cuccal, de ez nem az. Az összeszerelés közepes, nem recseg a készülék, viszont a hátlap közepe alatt van egy kis légtér, így pár millimétert benyomható, ez szintén egy mínusz pont. A mérete 281 x 181 x 14 milliméter, ez 4 centivel hosszabb és fél centivel vastagabb az iPad-hez képest, a 760 grammos tömege pedig 80 grammal nehezebb, mint az almás vetélytársa.
Az előlappal bizony vannak gondok, elősorban formatervezés és felhasználói élmény kapcsán. Fent középen található az 1,3 megapixeles fotók készítésére alkalmas kamera, alatta pedig a készülék egyik gyenge pontja, a 10,1 hüvelykes, 1024 x 600 képpontos felbontású, kapacitív érintésérzékelő technológiát alkalmazó (akár a négy pontos multitouch-ot is támogatja) transzflektív TFT panel helyezkedik el. A fő problémája a betekintési szög, ami igazából egy nem létező fogalom tesztalanyunk esetében: pár fokot elforgatva már invertálódnak a színek, oldalról szinte semmi sem látszik, egyedül szemből nézve látható a kijelző. A készüléket erősebben szorongatva elváltozások keletkeznek a képernyő színeiben, ez a panel igen rossz választás egy olyan eszköz esetében, ahol a képernyő a legfontosabb elem, hiszen nem csak ezen keresztül kommunikál velünk a termék, hanem nekünk is ezt kell böködnünk, ha utasításokat szeretnénk kiadni. Mellette jobbra fent található egy led, ami világít, ha be van kapcsolva a cucc, alatta pedig négy, szintén kapacitív érintésérzékelési technológiát használó gomb helyezkedik el. Ezek a szokásos androidos gombok, a keresés, a vissza, a főmenü és a beéllítások. A probléma ezekkel egyrészt az, hogy nincs háttérvilágításuk. Pontosabban van, fél másodercre felvillannak, ha az ember megnyomja valamelyiket, ezzel az a gond, hogy az éjszakai ágyból böngészés (ami a tabletek egy epikus felhasználási módja) nagyjából élvezhetetlen, találgatni kell, hogy melyik gombot érintse meg az ember. Ráadásul azért ésszerűtlen a dolog, mert a kütyü képes lenne megvilágítani a virtuális billentyűket, de nem teszi, ez által komoly csorbát szenved a felhasználói élmény. Másrészt érdekes módon néha nem reagálnak, többször kell megérinteni őket a hatás eléréséhez. Legalul két oldalt a hangszórók találhatóak, melyek meglepő módon egész jól szóltak. Moziélményre persze senki ne számítson, de rövid sorozatepizódok megtekintése simán élvezhető.
A hátlapnál elfogyott a formatervezői lendület és kapacitás, igen sivár és homogén felületet kapunk, ami önmagában persze nem lenne baj, de a műanyag borítás nem jó tapintású, gyenge minőségűnek és gagyinak hat. Középen egy szürke Toshiba felirat található, jobb alul pedig egy powered by nVidia ikon hívja fel a figyelmet a készülék belsejében lapuló processzorra.
Az oldalsó interfészek tekintetében rendesen el vagyunk eresztve. Bal oldalt található a lezáró/feloldó csúszka, fent jobb oldalt pedig a hangerőt szabályzó gombok, valamint a ki/bekapcsoló gomb kapott helyet. Alulra került az egyedi Toshiba kimenet, a jobb oldalra pedig az összes többi interfész: a töltő csatlakozója, a 3,5 milliméteres kimenet, egy leszedhető panel, ami egy HDMI-kimenetet, egy USB-bemenetet és egy miniUSB kimenetet rejt, a sort egy SD-kártya olvasó zárja. Összeségében elmonható, hogy tesztalanyunk igen széleskörű interfésszel rendelkezik, egyedül a miniUSB jelenlétén rágódhatunk egy kicsit, de a sokrétűségért mindenképpen jár a pirospont. Úgy tűnik, hogy a mobilgyártók bár szinte kivétel nélkül áttértek a microUSB szabványra, a PC-s piacról érkező szereplők még ragaszkodnak a korábbi csatlakozóhoz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
