Kik ők?
Ha azt mondom, hogy telefonos ügyfélszolgálatos bárki lehet, akkor nem járok messze az igazságtól. Nyilván valamennyi beszédkészség szükséges, de láttam (hallottam) már raccsoló, pösze, hadaró, vagy másfajta beszédhibával rendelkező operátort is. Érdekes módon a beszédhiba a telefonos kommunikáció első percében talán még feltűnő, de aztán az lesz a fontos, hogy mit mond az illető. A mobilcégeknek persze vannak elvárásaik az álláshirdetésekben: önálló munkavégzésre is képes, nyitott személyiség, aki szeret fiatalos, lendületes csapatban dolgozni, jól tűri a monotonitást, előny, ha ismerős a mobilkommunikáció világában, ilyesmi. Magyarán kell egy érettségi és kész.
Vannak, akik azért pályáznak meg egy ilyen állást, mert csakugyan mobilcégnél szeretnének dolgozni, s alulról törnének fel (ezzel nem lebecsülve az ügyfélszolgálati munkát), mert más módon nemigen látnak esélyt. De többen vannak olyanok, akiknek gyorsan kéne valami munka, vagy beadták a jelentkezésüket rengeteg helyre, köztük ügyfélszolgálati állásra is. Ezekből az emberekből bizonyos időközönként verbuválódik egy csoport, akiket egyszerre léptet be a mobilcég (sok helyen bérmunkában csinálják), elküldik őket képzésre (több hét), aztán elkezdenek dolgozni. Mivel már alapból sokan csak „időkitöltő" munkának fogják fel az egészet, amíg nem találnak jobbat, illetve az esetleg nem így gondolkodók közül is sokan fognak azzal szembesülni, hogy elég stresszes egy ilyen meló, ezért a fluktuáció igencsak nagy. Szakemberek szerint nem is lehet másfél-két évnél tovább csinálni a frontvonali munkát, a jobb emberek ennyi idő után már valamivel fentebb tudnak lépni (a még jobbak keresnek máshol melót), a kevésbé kiemelkedő képességű, de megbízható arcokat megpróbálják a cégek horizontálisan mozgatni. Például a frontvonalról átültetik mondjuk a levelezésre, esetleg a backup tevékenységekhez.
A fentebb említett több hetes képzés is elég szigorú. Miután itt gyakran a nulláról kell az aspiránsok fejébe beletolni igen jelentős mennyiségű infót, ezért hamar kiderül, hogy vannak emberek, akiket ez vagy nem érdekel, vagy egyszerűen képtelenek befogadni. A képzés közben és végén is vannak számonkérések, s miután itt nem a tankötelezettség szabályozza az értékelést, ezért általában a gyengébb embereket szívbaj nélkül elküldik – próbaidő van még, ráadásul azonnal öt másik jelentkezőt lehet találni a helyére. Jó esetben a képzés egyszerre vonatkozik az elméleti tudásra és a kommunikációs képességekre. Egyik sem működik a másik nélkül: hiába van meg az információ, ha nem tudja az illető azt átadni, illetve hiába kommunikál tökéletesen, ha nincs mit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
