Külső
A tesztpéldány doboz nélkül jött, de két tartozék azért volt hozzá. Egyrészt egy – a készülék külsejéhez mérten – igencsak disztingvált, szürkés tok, másrészt pedig egy szemöldökcsipeszre hajazó eszköz, amin szintén TAG Heuer felirat olvasható, s egyébként pedig arra való, hogy az ember kiszedje a SIM-et. Mert betenni nem kunszt, de nincs olyan mechanika, ami a legtöbb készüléknél, hogy ha picit még benyomom, akkor kiugrik. Nem, itt meg kell fogni a szélét a csipesszel és kihúzni, mintha szálka ment volna a lábujjunkba. Csak ez nem fáj.
Előrebocsátom: a telefon 200 grammot nyom a mérlegen. Ennyit sajtból sem eszem meg egy könnyed, szendvicsezős vacsora alkalmából, tehát ez mindenképpen sok. Súlyos, nehéz telefon, pont úgy húzza az ember zsebét, mint két millió forint. A kollega, aki elhozta a kütyüt az Andrássy úton levő üzletből, menet közben írt egy üzenetet, hogy valamitől a BKV-n, mindenki olyan rosszarcúnak tűnik hirtelen, de egyrészt ez bizonyos környékeken alapból igaz, másrészt a kollega sem az a típus, akiből bárki kinézi, hogy egy két milliós telefon duzzad a kabátzsebében. Megnyutatásul közlöm, hogy egyrészt az illetőről nem teszek fel ide képet, nehogy valaki ezen felbuzdulva elkapja és megfenyítse a telefonért cserébe, másrészt mire ezt a cikket a nagyérdemű olvassa, a LINK már visszakerült eredeti helyére. Ott pedig gondolom vigyáznak rá.
Az biztos, hogy a TAG Heuer LINK nem szokványos, már külsejét tekintve sem. Az előlapon 3,5 inches, 480x800 pixeles érintőkijelző trónol, erős a gyanúnk, hogy valamiféle OLED technológiát használ, mivel a betekintési szöge kiváló, kamerák kereszttüzében pedig csíkozódik, ami eddig kizárólag az ilyen megjelenítőknél volt tapasztalható, bár minden forrás szerint TFT. Nem mintha számítana egyébként, nem ez indokolja az árat, illetve valószínűleg egyetlen olvasó sem fog nekünk írni, hogy “azt írtátok, hogy OLED, miközben nem is, átvertetek!”. A kijelző körüli fémnek látszó rész rozsdamentes acél, a csavarozást láthatónak hagyták meg a tervezők. Az alsó fertályon barna plasztiknak látszó felület található, de ez lehet, hogy gumi, mert elvileg ez is van a készülékben, s máshol nem leltem nyomát. Ez nem igazán illik a telefon többi részéhez, túlságosan hétköznapi, viszont vélhetően ide kerültek a rádiós antennák, lévén az eszköz egyéb részein nem nagyon van olyan burkolat, ami a rádiós jeleket könnyedén átengedné.
A hátlap barnás színe és formája kicsit olyan, mint menő szivarszobák ülőgarnitúrájának borítása, s nem járunk messze az igazságtól, de kicsit még csavarunk is rajta: ez itt bőr, méghozzá aligátor bőre. Alatta kemény fém van, titánium is felbukkan itt-ott. A hátlapra oldalról kúszik át a rozsdamentes acél váz, nem is lehet megbontani, meglehetősen furcsa keveredése ez a luxusnak és az indusztriális vonalnak, de működik. Ebben a fémes betétben van a kamera, lentebb pedig egy hangszórót fogunk találni. Elvileg vörös arany is felbukkan itt-ott, de messze vagyok az ékszerek világától, így nem tudom egzakt módon megmondani, hogy a borítás mely részei tartalmazzák a nemesfémet.
A telefon jobb oldalára csak a hangerőt szabályozó gombok kerültek, a készülék bal fele viszont annál érdekesebb. Itt ugyanis egy – a TAG Heuer órákról ismerős – csavarszerűség dudorodik ki, amelyet felfelé megtekerve hirtelen kipattan némiképp fentebb egy ajtó. Emögött lakik a SIM, a microSD, illetve a microUSB csatlakozó, s bár valószínűleg a gyártó sosem akarta, hogy bárki megtudja, de itt van a reset gombocska is. Ezt nekem sajnos többször is meg kellett nyomnom, mert sajnos a LINK kétszer is magába zuhant, mindkétszer olyankor, amikor sokáig nem babráltam vele. Lehet, hogy csak én gondolom így, de ez az utolsó olyan dolog, amit egy két milliós telefonnak elnézek.
A gyártó szerint a készülék légmentesen zár, azaz elvileg folyadék sem kerülhet bele, ütésálló (bár nem közlik, hogy milyen körülmények között, mi pedig érthető módon nem próbálgattuk), a kijelző Gorilla Glass védi, s persze rohadtul egyben van, megbonthatatlan, s tényleg van valami elnyűhetetlen imázsa. Az anyaghasználatra meg fogja kapni a maximális értékelést, ez gondolom egyértelmű, nehéz lenne ennél masszívabban megépített okostelefont találni a piacon. Nincs viszont 3,5 mm-es jack csatlakozó, ami elég különös dolog, lehetett volna nagyobb az az ajtó oldalt, s akkor esetleg befért volna.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
