TAG Heuer LINK - milliók okosba’

Bevezető

Nyilvánvalóan nehéz megérteni nekünk, anyagi szempontból átlagembereknek, hogy miképpen lehet bizonyos tárgyakért számunkra irreálisan nagy összeget kifizetni. Nem tudom elképzelni, hogy bármikor is Bentley-ben feszítek majd, akármennyi pénzem is lesz, azt sem gondolom, hogy Mallorcan óhajtok bármikor is kikötni az önmagában is kisebb vagyonba kerülő yachtommal, de még csak műkandallót sem tervezek építeni a bérelt társasházi lakásba. Ezek egyszerűen olyan felesleges dolgoknak tűnnek az én élethelyzetemben (s gyanítom, hogy ezzel vagyunk így egy páran), ami nyilvánvalóan nehezíti annak megértését, hogy ki az, aki mellényzsebből letesz két millió forintot egy okostelefonért, de leginkább miért cselekszik így.

[+]

Még akkor sem tudom magam ebbe beleképzelni, ha elvinném a lottóötöst. Vennék egy fullos iPhone-t, vagy egy Nokia N9-et, esetleg valami csúcs Samsungot, meg még pár csecsebecsét, nem lenne gond cserélgetni ezeket havonta az éppen aktuális csúcsgépre, nem gondolnám felesleges kiadásnak az Asus Transformert, mert ezeknél mindig úgy érezném, hogy jó, persze, hogy drága gépek, de tudásuk, minőségük egyenesen arányos a rájuk fordított lóvéval. Egy TAG Heuer LINK esetében ezt még akkor sem tudom megindokolni, ha mindenféle extrabrutál drága anyagból svájci nemesek csavarozzák össze nekem, és annak az aligátornak a bőrét rakják a hátlapra, amelyik szerepelt a CSI Miami három epizódjában.

[+]

Mi tehát nem tehetünk mást, mint megírjuk, hogy miből áll össze a telefon, illetve természetesen megvizsgáljuk telefonként is. Mondjuk nem hiszem, hogy a potenciális vásárlók nagy számban nyüzsögnének oldalainkat olvasgatva, s azt sem hiszem, hogy aki eddig Galaxy S II-t vett, az most gyorsan eladja, illetve beszámíttatja egy TAG Heuer LINK vásárlása kapcsán, egyszerűen egy ilyen modellnek olyan szűk célcsoportja van, hogy mi is inkább kuriózumként tudunk rá tekinteni. Jé, ilyen is van, ha már egyszer a kezünkbe került, akkor nézzük meg, hogy milyen, mert vélhetőleg életem hátralevő részében nem nagyon fogok két milliós telefonokat fogdosni, nem hogy AnTuTu benchmarkot futtatni rajtuk.

Külső

A tesztpéldány doboz nélkül jött, de két tartozék azért volt hozzá. Egyrészt egy – a készülék külsejéhez mérten – igencsak disztingvált, szürkés tok, másrészt pedig egy szemöldökcsipeszre hajazó eszköz, amin szintén TAG Heuer felirat olvasható, s egyébként pedig arra való, hogy az ember kiszedje a SIM-et. Mert betenni nem kunszt, de nincs olyan mechanika, ami a legtöbb készüléknél, hogy ha picit még benyomom, akkor kiugrik. Nem, itt meg kell fogni a szélét a csipesszel és kihúzni, mintha szálka ment volna a lábujjunkba. Csak ez nem fáj.

[+]

Előrebocsátom: a telefon 200 grammot nyom a mérlegen. Ennyit sajtból sem eszem meg egy könnyed, szendvicsezős vacsora alkalmából, tehát ez mindenképpen sok. Súlyos, nehéz telefon, pont úgy húzza az ember zsebét, mint két millió forint. A kollega, aki elhozta a kütyüt az Andrássy úton levő üzletből, menet közben írt egy üzenetet, hogy valamitől a BKV-n, mindenki olyan rosszarcúnak tűnik hirtelen, de egyrészt ez bizonyos környékeken alapból igaz, másrészt a kollega sem az a típus, akiből bárki kinézi, hogy egy két milliós telefon duzzad a kabátzsebében. Megnyutatásul közlöm, hogy egyrészt az illetőről nem teszek fel ide képet, nehogy valaki ezen felbuzdulva elkapja és megfenyítse a telefonért cserébe, másrészt mire ezt a cikket a nagyérdemű olvassa, a LINK már visszakerült eredeti helyére. Ott pedig gondolom vigyáznak rá.

[+]

Az biztos, hogy a TAG Heuer LINK nem szokványos, már külsejét tekintve sem. Az előlapon 3,5 inches, 480x800 pixeles érintőkijelző trónol, erős a gyanúnk, hogy valamiféle OLED technológiát használ, mivel a betekintési szöge kiváló, kamerák kereszttüzében pedig csíkozódik, ami eddig kizárólag az ilyen megjelenítőknél volt tapasztalható, bár minden forrás szerint TFT. Nem mintha számítana egyébként, nem ez indokolja az árat, illetve valószínűleg egyetlen olvasó sem fog nekünk írni, hogy “azt írtátok, hogy OLED, miközben nem is, átvertetek!”. A kijelző körüli fémnek látszó rész rozsdamentes acél, a csavarozást láthatónak hagyták meg a tervezők. Az alsó fertályon barna plasztiknak látszó felület található, de ez lehet, hogy gumi, mert elvileg ez is van a készülékben, s máshol nem leltem nyomát. Ez nem igazán illik a telefon többi részéhez, túlságosan hétköznapi, viszont vélhetően ide kerültek a rádiós antennák, lévén az eszköz egyéb részein nem nagyon van olyan burkolat, ami a rádiós jeleket könnyedén átengedné.

[+]

A hátlap barnás színe és formája kicsit olyan, mint menő szivarszobák ülőgarnitúrájának borítása, s nem járunk messze az igazságtól, de kicsit még csavarunk is rajta: ez itt bőr, méghozzá aligátor bőre. Alatta kemény fém van, titánium is felbukkan itt-ott. A hátlapra oldalról kúszik át a rozsdamentes acél váz, nem is lehet megbontani, meglehetősen furcsa keveredése ez a luxusnak és az indusztriális vonalnak, de működik. Ebben a fémes betétben van a kamera, lentebb pedig egy hangszórót fogunk találni. Elvileg vörös arany is felbukkan itt-ott, de messze vagyok az ékszerek világától, így nem tudom egzakt módon megmondani, hogy a borítás mely részei tartalmazzák a nemesfémet.

[+]

A telefon jobb oldalára csak a hangerőt szabályozó gombok kerültek, a készülék bal fele viszont annál érdekesebb. Itt ugyanis egy – a TAG Heuer órákról ismerős – csavarszerűség dudorodik ki, amelyet felfelé megtekerve hirtelen kipattan némiképp fentebb egy ajtó. Emögött lakik a SIM, a microSD, illetve a microUSB csatlakozó, s bár valószínűleg a gyártó sosem akarta, hogy bárki megtudja, de itt van a reset gombocska is. Ezt nekem sajnos többször is meg kellett nyomnom, mert sajnos a LINK kétszer is magába zuhant, mindkétszer olyankor, amikor sokáig nem babráltam vele. Lehet, hogy csak én gondolom így, de ez az utolsó olyan dolog, amit egy két milliós telefonnak elnézek.

[+]

A gyártó szerint a készülék légmentesen zár, azaz elvileg folyadék sem kerülhet bele, ütésálló (bár nem közlik, hogy milyen körülmények között, mi pedig érthető módon nem próbálgattuk), a kijelző Gorilla Glass védi, s persze rohadtul egyben van, megbonthatatlan, s tényleg van valami elnyűhetetlen imázsa. Az anyaghasználatra meg fogja kapni a maximális értékelést, ez gondolom egyértelmű, nehéz lenne ennél masszívabban megépített okostelefont találni a piacon. Nincs viszont 3,5 mm-es jack csatlakozó, ami elég különös dolog, lehetett volna nagyobb az az ajtó oldalt, s akkor esetleg befért volna.

Hardver, menü

A külső a TAG Heuer munkája, a belbecset viszont másra bízták. Konkrétan a francia ModeLabs áll a dolog mögött, akik egyébként is ilyen luxus vonalon mozognak, a korábbi TAG Heuer telefon, a MERIDIIST is az ő munkájuk volt. Ugyanakkor elég keveset lehet tudni arról, hogy mi dolgozik a nem mindennapi burkolat mögött. Az biztos, hogy ARMv7 architektúrájú, 1 GHz-en ketyegő processzorunk van, amihez egy PowerVR SGX530-as 3D gyorsítót csaptak hozzá, valamint 256 MB RAM-ot. Ez nem éppen a jelenlegi csúcs, sőt tavaly sem számított volna királynak, ez egy másfél-két éves kategória, de a célnak – normális esetben – megfelel.

A készülék Android rendszerű, meglehetősen koros a verziószám, hiszen a 2.2-es Froyo dolgozik a luxuscuccon. Állítólag lehet majd talán frissíteni, de nem hiszem, hogy a célcsoport ezen izgatná magát. Az viszont egészen biztos, hogy a közepes hardver ellenére a LINK meglehetősen darabos benyomást kelt, s ezt a szintetikus sebességtesztek is alátámasztják. A menü sokszor szaggat, az animációk nem folyamatosak, az alkalamzások kicsit lassan nyílnak meg. Ugyanakkor a képeket gyorsan visszanézhetjük, a kétujjas nagyítás is gördülékeny, a 720p felbontású videók visszajátszása sem fektetette meg a gépet.

Az talán nem meglepő, hogy amint a telefon üzembe helyezi magát, a kezdőképernyő háttere egy TAG Heuer óra. Ilyen tartalomból akad még egy rakás, mindegyik igen jól néz ki. A főképernyő öt oldalas, kétujjas mozdulatokkal nem húzható össze. A widgetek között nincs semmi rendkívüli, egyedül az analóg óra érdemel említést, ami természetesen a cég kínálatból került kiválasztásra, s akár a háttér része is lehetne, annyira jól sikerült megrajzolni. A menübe lépve feltűnhet, hogy van egy-két egyedi animáció (görgetésnél “visszarugózik a felület), illetve számos ikont lecseréltek a tervezők valami elegánsabbra. Viszont nem mindent, ezért elég nagy lett a kuszaság, plána, ha nekiállunk saját programokat telepíteni, bár ezek a lista végére kerülnek. Magyar nyelven nem beszél a telefon, ez nekem kicsit meglepő volt.

A TAG Heuer néhány egyedi programmal turbózta fel a LINK funkcionalitását. Ide sorolható a File Manager, ami eléggé hasonlít az ASTRO megoldására, lehet, hogy a licensz tőlük van. Létezik egy LINK Managernevű alkalmazás is, amely elvileg wifi használatával biztosít a készülék tartalmához elérést, de sehogyan sem tudtam működésre bírni. A SoApps egy saját válogatás az Android Market kínálatából, jól néz ki, de semmi extrát nem mutat fel. A Sound Recorder funkcióját talán nem kell túlmagyarázni, a TAGHeuer Mobile Security viszont megérdemli a figyelmet. Ezt a Kaspersky fejlesztette, aktiválása után kapunk egy spamszűrőt, illetve egy olyan fiókot, amivel a weben keresztül lokalizálhatjuk a készüléket, illetve a távolból törölhetjük az összes adatot. Ez nem egyedi dolog, képes ilyesmire sok más kütyü is, mondjuk az iPhone, valamint sok Samsung.

Alapfunkciók, multimédia

A névjegyzékben nincs semmi különleges extra, olyan, mint akármelyik androidos kütyü telefonkönyve. Egyetlen aprósággal különbözteti meg magát a LINK a többi készüléktől: amíg nincs az adott emberhez hívókép beállítva, akkor egy TAG Heuer óramű látszik a gyári bélyegképen. Az üzenetkezelés is pont olyan, mint ahogyan azt megszokhattuk, egyedül a gombsorhoz piszkáltak hozzá a mérnökök. Miután a rozsdamentes acél perem a kijlező körül meglehetősen robusztus, ezért maga az üveg elég mélyen ül. Így aztán nehézkes hozzáférni ujjal az virtuális billentyűzet szélső gombjaihoz. Ezen segít, ha ilyenkor elforgatjuk a telefont, illetőleg átválthatunk kézírásfelismerő módba, amely meglepően jól működik, de egyenként rajzolgatni a betűket még mindig lassabb, mint a virtuális gombsoron való ügyködés.

Hiányzik a funkciók közül valamiféle Office program, de ez pótolható a Marketből. A naptár, illetve a számológép nem mutat fel extrát, stopper, időzítő, ilyesmi nincs, pedig egy TAG Heuer telefontól ezeket elvártam volna valami patent grafikával. Az összes többi funkció pont olyan, mint ahogyan azt a 2.2-es Androidban a Google megálmodta, picivel többre számítottunk, egyedibbre, extrábbra, de elsősorban a megjelenésre gyúrtak a tervezők, nem a funkcionalitásra.

A kamera öt megapixeles, vaku nem tartozik hozzá (biztos nem fért bele a büdzsébe, alacsonyan kellett tartani az árat…), viszont autofókuszos. A szoftver teljesen alapszintű, a gyári Android megoldásával találkozhatunk, ennek megfelelően a beállítások sem túl sokrétűek. A készülék gyorsan exponál, folyamatoan próbál fókuszt találni. A lenti tesztfelvételeket megnézve elmondhatjuk, hogy a LINK nem vall szégyent, ha nem is kiemelkedően jó a képalkotási képesség, bőven megfelel az elvárásoknak. Alaphangon kicsit túlexponál ugyan, de ezt az expozíció korrekció babrálásával lehet állítani. Van némi zajosság is, de a vonalélesség abszolút rendben van. Videót 720p-ben rögzít a masina.

Hasonlóan pozitív élményeink voltak a zenei teljesítmény kapcsán. A gyári lejátszó a szokásos funkcionalitással bír, equlaizer nincs, de albumborítókat megjelenít, listázhatunk előadók és albumok alapján is. A lényeg azonban az, hogy a LINK hangszórója igen komoly produkcióra képes, az utóbbi idők egyik legjobb kihangosított teljesítményét mutatja fel, hangos, nem torz, még mélyek is vannak, tényleg le a kalappal. Bluetooth fülessel is kellemes a helyzet, a multimédiára tehát – a lehetőségekhez mérten – odafigyeltek a tervezés során. Sajnos az FM-rádió kimaradt a repertoárból, de mivel nincs jack aljzat, ezért ez nem meglepő.

Adatátvitel, akkumulátor

Hogy a telefonban levő HSDPA rádiós modul milyen sebességet présel ki magából hivatalosan, arról nincs információnk. Mindenesetre a böngészési tempóval nem volt gond, tippre egy 7,2 Mbit/s sebességű modul simán van benne. A browser a szokásos, flash támogatás nincsen benne, de különösebb gondot nem tapasztaltam, szépen tördel, elég folyamatosan működik, jól görgethető, csak a kijelző szélein ne akarjunk matatni, mert a mélyen ülő ablak ezt nehézkessé teszi.

Lokális szinten microUSB kábelt használhatunk, a memóriakártya tartalma külső meghajtóként látszik. Van WLAN, a masina képes hotspotként is működni, elvileg a korábban említett programmal wifin keresztül is szinkronizálható. A Bluetooth sztereó, működésében gondot nem tapasztaltunk. Az Android SDK viszont nagy ívben tojik a készülékre, sajnos nem látja, hiába van a debugging mód bekapcsolva. Ezért aztán képernyőmentéseket nem tudtunk csinálni, maradt a fotózós megoldás.

[+]

A hátlap alatti akkumulátor hivatalosan 1400 mAh teljesítményű. A TAG Heuer LINK sajtóközleménye szerint roppant sokáig megy egy töltéssel a telefon, ami így azért túlzás, de tény, hogy két napig nem kér semmiféle etetést a masina, ami mindenképpen jó értéknek számít. A töltés meglepően gyorsan történik, akár konnektorból, akár számítógépről kapja az áramot a készülék.

Összegzés. Nem én vagyok a célcsoport, soha nem is adnék ki ennyi pénzt telefonra. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy ebben a ligában a Mobiado és a Vertu focizik még, akkor a TAG Heuer LINK mindenképpen üdvözölendő irány, hiszen végre valakinek leesett, hogy egy luxuscikk nem feltétlenül kell sík idiótáknak készüljön. Ma már minden második ember okostelefonnal rohangál, akkor ne bohóckodjunk már Nokia 6500-ra épített fémdarabokkal, még ha azokat maga a Pápa is áldotta meg. Más kérdés, hogy a LINK okostelefonként számos kihívással küzd, kezdve onnan, hogy talán nem kéne feláldozni a design oltárán a kijelző könnyű kezelhetőségét, s ebben a világban illik valamelyest az optimalizációra is figyelni. A LINK nem kapott vészesen gyenge hardvert, de mégis darabos, szögletes a működés, ráadásul sokkal-sokkal több egyedi megoldást bele lehetett volna építeni. Az pedig, hogy a telefon napi szinten megadja magát, s csak a reset ütemes nyomkodása ver bele lelket – kicsit kínos egy ilyen árcédulával bíró termék esetén még akkor is, ha ez a darab dedikáltan tesztkészülék, nem pedig kereskedelmi forgalomban értékesített jószág. Mit is mondhatnék? Ha Vertum lenne (és megfelelő mennyiségű pénzem), akkor cserélném egy ilyenre. Minden egyéb esetben számunkra ez a telefon egyszerűen nem értelmezhető.

Bog

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

TAG Heuer LINK

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	118 x 67 x 16,6 milliméter
	Tömeg	200 gramm
	Színvariációk	barna, piros, ezüst
	SIM-foglalat	normál SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel (266 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	262 000
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon
	Processzor típusa	1 GHz-es Scorpion
	Processzor csíkszélessége	45 nanométer
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	PowerVR SGX530
	RAM mérete	256 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	200 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / van / n.a.
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP is)
	WiFi	802.11 b/g/n
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.2
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	letölthetők
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	TAG Heuer Security, TAG Heuer LINK Manager, File Manager
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos
	Másodlagos kamera	VGA felbontású
	Videófelvétel	van (max. 720p-s felbontás)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1400 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	330 óra
	Beszélgetési idő	390 perc
	Egyebek
	fényérzékelő, giroszenzor