Doboz, külső
A gyártóra jellemző kék-fehér doboz nem mutat semmi extrát. Kinyitás után rögtön farkasszemet nézünk a telefonnal, alatta ülnek a kiegészítők. Adatkábel, töltőfej, agybadugós füles, három pár gumiharanggal, és ennyi. Szerencsére a memóriakártya gyárilag a készülékben ül, a 8 gigás méretre nem lehet panasz. Egyéb extra nincs, ezen a fronton tehát az arc nem kivételes darab. Mindenestre a csomagolásról csináltunk egy kis videót (illetőleg a csomagolás kibontásáról): Először kézben tartani az Xperia arc-ot mindenképpen felemelő érzés. A 8,7 mm-es vastagság szürreális, főleg a 4,2 inches kijelző mellett. Ez a megjelenítő egyébként is egyedi darab, egy LED háttérvilágítású TFT panelről van szó, amely 854x480 pixeles felbontással bír. A betekintési szöge majdnem 180 fokos, de egy idő után fehéredik az egész, bár konstansan senki nem fogja mintegy 160 fokból nézegetni és kezelni a készülékét. A kijelző az első Bravia Mobile Engine képernyő, ebből következően a Sony bábáskodott a fejlesztés körül, ennek bizony ideje volt, mert az átlagember joggal gondolhatta, hogy a nagy japán cég a Walkman óta semmi lényegi okosságot nem pumpált a Sony Ericssonba. Most ez nem csak a Bravia miatt változik, az Xperia Play születésénél a Playstationnel szerzett tapasztalatok jöttek jól.
A Bravia Mobile Engine nem csak egy kitalált értékesítési érv az arc mellett. A technológia ugyanis arra alkalmas, hogy a kijelzőn videók és képek visszanézésekor a rendszer automatikus finomhangol, azaz állítgatja a kontrasztot, redukálja a képzajt, élesít, illetve a színekkel is játszik kicsit. Erről a Sony Ericsson stábja csinált egy látványos videót, amit nehéz reprodukálni, de annyi bizonyos, hogy az arc kijelzője a legjobbak között van, ha nem is olyan vibrálóan kontrasztos, mint egy Super AMOLED, de nem is tűnik mesterkéltnek, erősek a színei, ugyanakkor hosszabb távon sem bánrja a szemet. Részünkről: maradhat.
A Bravia vonal a formaterven is visszaköszön, lekapcsolt kijelzővel a telefon előlapja nagyon homogén, nehéz megmondani, hogy hol kezdődik a karcolhatatlan képernyő. A kijelző felett közelségszenzor ücsörög, ahol viszont a képernyőt borító plasztik kezdődik, ott van egy csúnya hézag. Illetve nem mondanám csúnyának, mert vélhetően design szempontok alapján lett ilyen íves, viszont a kosz villámgyorsan beköltözik, ami közelről nézve nem túl szép. Alul három gombot találunk, vissza, főmenü és opciók. Kicsit furcsa volt az Incredible S után a sorrend, a Google igazán szabályozhatná, hogy ez fix legyen.
Oldalra fordítva folytatódik a formai játék, a készülék hátlapja ugyanis homorú. Egy asztalra rakott Xperia arc alatt át lehet kukkantani. Ezt oldalt egy ezüst színű betét hangsúlyozza ki még inkább, az íves dekorcsík tovább erősíti a formát. Bal felől csak a 3,5 mm-es jack csatlakozót fogjuk megtalálni, egészen feltolva a telefon sarkához. Jobb oldalra került a microUSB csatlakozója, ezt érdekes módon téglalap alakúra formázták a mérnökök. Kicsit lentebb a hangerőt szabályozó gomb tapintható ki, a telefon aljához közeledve pedig a kamera exponáló billentyűje kapott helyet, amely egy kicsit mélyen ül.
Az arc tetején van a HDMI csatlakozó, illetve a bekapcsolás és a kijelző lezárásának gombja. Ez talán az egyetlen viszonylag szerencsétlenül kitalált pont, a Samsung, HTC és LG modellek oldalra kerülő lezáró billentyűje átfogás nélkül elérhető, itt – kiváltképp a nagy kijelző miatt – kicsit zsonglőrködni kell. Életet lehelni viszont a képernyő alatt lévő, középső gombbal is tudunk a gépbe, ez némiképp segít a helyzeten. A hátlap feketéből szürkébe hajlik (haha, szó szerint), egyben leszedhető, plasztik elem. A kamera és a vaku miatt kör alakú lukakat vágott bele a tervezőcsapat. Az összeszerelés minősége megfelelő, de ha lehántjuk a hátlapot, akkor figyelni kell, hogy ügyesen tegyük vissza és mindenhol passzoljon az íves forma.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
