Vas, menü
Az Xperia arc arca mögött 1 GHz-en ketyegő Qualcomm processzor dolgozik, egészen pontosan az MSM8255. Ehhez a szokásos Adreno 205-ös GPU tartozik, valamint 512 MB RAM és ROM. Utóbbiból olyan 280 megányit tud a felhasználó kiaknázni. A lényeg azonban nem ez. Hanem az, hogy pontosan ugyanez a hardveres kombó van a nemrég megszemlélt HTC Incredible S burkolata alatt is, azonban a Sony Ericsson üdvöskéjén már a 2.3-as Android szaladgál, s ez bizony érződik is. A HTC Sense ugyanis olykor-olykor kissé megakadt mondjuk görgetések közepén, persze nem túl zavaró módon, az Xperia arc viszont villámsebes, nagyon ritkán akad meg csupán. De úgy is ilyen, hogy nekem szokásom telerámolni webről frissülő widgetekkel a keződképernyőt, ami egyébként valamelyest befolyásolja a lapozás sebességét, de itt ennek nem láttam jelét.
A történet másik oldala, hogy a Sony Ericsson bizony tanult a korábbi baklövésekből. Amikor az X10 család kijött 1.6-os Androiddal, akkor égre-földre esküdöztek, hogy hipp-hopp érkeznek a frissítések is, de aztán kiderült, hogy ez bizony nem megy olyan gyorsan, lévén a Sony Ericsson saját kezelőfelületét rászabni egy új verziószámú OS-re nem egy pár perces meló. Most viszont alapból a 2.3-mal érkezik az arc, s ezen is az X10-nél megismert kezelőfelület van, azaz nagyon gyorsak voltak a srácok, s a készülék most abszolút naprakésznek tekinthető a szoftver kapcsán. Nyilván jó kérdés, hogy az újabb Android variánsok frissítése mikor és hogyan történhet majd meg, de ezúttal az a helyzet, hogy az arc úgy jelent meg, hogy a legfrissebb OS fut rajta, míg az X10-nél már a debütáláskor régi volt a platform.
A Sony Ericsson saját felülete ugyan nem olyan sokrétű és kifinomult, mint mondjuk a Sense, de azért egyáltalán nem rossz. Szerencsére most már nem kell örökké a gyártó által megálmodott kékes felületet nézni, ami persze egyedi és igazából kellemes is a szemnek, de kissé unalmas. A főképernyő és a menü háttere is változtatható, igaz, csak egyszerre, de így is ütős, ahogyan az ikonok mögött animál egy élő háttérkép. Az alkalmazások oldalra lapozható képernyőkre kerültek, szabadon rendezhető a sorrendjük, de a bal alsó sarokban egy gombnyomás után választható név és telepítés dátuma szerinti rendezés, valamint sorba tudja rakni a rendszer az ikonokat a használatuk gyakoriságát szem előtt tartva is. Ha bentebb haladunk ennél, akkor visszajön az Xperia sorozat kékje a háttérben, s ezt nem is lehet módosítani. A 2.3-as rendszer tartalmaz még néhány apróbb újítást, ezek listája itt olvasható.
A Sony Ericsson az X10-nél vezette be a TimeScape és MediaScape funkciót. Utóbbit viszont nem erőltették tovább, az arc csak a TimeScape-et kapta meg. Ez egy olyan gyűjtőalkalmazás, amely az ismerőseink, illetve a magunk által keltett kommunikációs zajokat fogja egybe, egy időrendi listában mutatva, hogy ki, mikor és mit csinált. Ide bekerülnek a hívások, az üzenetek, illetve a Facebook és Twitter bejegyzések. Ezeket lehet, hogy sok ismerős esetén érdemes szűrni, mivel túltenghetnek a folyamban. Az egyes történések kis kártyákon jelennek meg, a legtöbb sarkában ott figyel az úgynvezett infinite gombocska, amely egy fektetett nyolcas, a végtelen nemzetközi jele. Erre bökve az illető korábbi, a TimeScape által is listázott történése látható.
A kezelőfelület a kezdőképernyők tekintetében is módosításra került, egyrészt állandóan kint van négy ikon az alsó sávban. Ezek változtathatóak, illetve akár mappák is iderálmolhatóak, amelyekbe tetszőleges mennyiségű ikon tehető. Ezzel igen jól testre lehet szabni a kezdőoldalról elérhető funkciók milyenségét. Szintén furcsa, hogy a kezdőlapokat többujjas mozdulattal összehúzva nem a nagy oldalak kerülnek egymás mellé, hanem a rajtuk levő widgetek halmaza válik láthatóvá.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
