Vas és szoftver
Ezúttal biztosra akart menni a Sony Ericsson. Korábban az egyik legnagyobb hiba volt náluk, hogy a hardver fejlesztését elhanyagolták, a P900-tól a P1-ig ugyanazt a processzort használták, de az X1-X2 sem acélos teljesítményéről híres. Úgyhogy most nem tesze-toszáskodtak, belegyömöszöltek egy Snapdragon procit a burkolat alá, 1 gigahertzen ketyeg, gyors is mint Button az esőben.
Erről a Snapdragon témáról bővebben Bocha kartárs bejegyzésében lehet olvasgatni, a magam részéről lezárom a témát azzal, hogy az X10 az alapfeladatok ellátását tekintve bőven gyors, speciálisabb műveleteknél is kielégítő teljesítményt hoz, a kezelőfelületet pedig okosan úgy tervezte meg a gyártó, hogy ahol esetleg várni kellene valamennyit, azt ügyesen leplezik animációkkal.
A szoftveres oldal is különös. Először is le kell szögezzük, hogy bármennyire is csúcsgépnek tekinthető az X10, nem kapta meg az Android legfrissebb verzióját. Konkrétan még az 1.6-os rendszer fut rajta, ami elvileg funkcionalitásban sok szempontból kezdetlegesebb, mint a most frissnek számító 2.1, de itt mutatkozik meg az Android fantasztikus rugalmassága: a Sony Ericsson olyan szinten volt képes belenyúlni, ami a legtöbb hátrányt egyszerűen semmissé teszi.
Saját kezelőfelületet terveztek a mérnökök. Lesz 2.1-es frissítés a későbbiekben, a Mobile Meeting óta pedig azt is tudjuk, hogy miért alakult így. Egyszerűen a GUI fejlesztése nem két perc, még akkor kezdték, amikor csak 1.6-os rendszer létezett, s persze már gőzerővel csinálják a frisseb OS alá is a felületet, de csak akkor lesz frissíthető a telefon, ha elkészülnek. Azt viszont már most le lehet szögezni, hogy a jelenlegi verzió is megdöbbentően újszerű, alapvetően két területre fókuszáltak a fejlesztésnél. Az egyik az egyre gyakrabban SNS néven emlegetett közösségi szolgáltatásokkal való magas fokú együttműködés, a másik pedig a multimédia.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
