Bevezető
Ericsson T10, T18, T28… mára mindegyik legenda, különösen az utóbbi. Mi volt bennük a közös? A flip. A flip, ami mára már kihalt, ezt a formai vonalat bedarálta az elcsúsztatósdni, az elforgatósdi és a kinyithatósdi. A miértekre nem keressük a választ, örülünk, hogy megint itt van. Mert jó. Védi a billentyűzetet, könnyű kezelni, esetünkben pedig még külső gombokat is kapott.
T10, T28 és a W350i
Mostanában gyakran kap pofonokat a szaksajtótól (igen, tőlünk is), az olvasóktól és a felhasználóktól a Sony Ericsson, hogy hová is tűnt az innováció? Persze, van rá válasz, a nem tudni mikor kapható Xperia, de az innováció nem feltétlenül tudásban kell jelentkezzen. A formaterv ugyanolyan fontos eleme ennek, mint a funkcionalitás. A C702 jó példa erre, a Sony Ericsson ott ügyesen találta meg a piaci rést: csepp, illetve por ellenében elvileg magabiztosan helytálló Cyber-Shot mobil még nem volt. A W350i-nél pedig elővettek egy már-már elfelejtett formai megoldást, s zenei köntösbe öltöztetve újra telefont építettek köré.
Színvariációk
Jól tették. Egykori T10 és T28 tulajdonosként meghatódottan vettem kézbe az XXL GSM-től kapott W350i-t, nyitogattam, csukogattam, s előkerestem a régi csúcsmodellt, már csak egy közös kép kedvéért is. Sokan vagyunk ezzel így, a W350i bizony előnyből indult a teszt során, érzelmi okok miatt. Ügyes húzás, semmi kétség.
Egy képen egy T28-cal
Külső
Ez a készülék a külsőről szól. A szinte kocka formájú dobozból a telefon mellett előbukkant egy sztereó füles (ami sajnos nem agybadugós), illetve egy USB kábel is. Ennél többet szerintem nem kell elvárni, a lényeg úgyis a fekete, a korábbi (nagyon korábbi) hasonló kialakítású modellekhez képest hosszúkás telefon. A T28 mellé letéve az ember szembesül azzal, hogy pár év alatt mennyit fejlődött a mobilipar, az annak idején extra laposnak számító csúcsmodell egy tömzsi, húsos dögnek tűnik a W350i társaságában.
Tesztünk hőse fekete színben érkezett szerkesztőségünkbe, de van fehér és kék változat is, sőt, a feketét kérhetjük lila, illetve narancs betétekkel is, nekünk utóbbi jutott. Ez kevésbé vidám, mint az említett egyéb verziók, de így is bőven felhívja magára a figyelmet, egyrészt a kialakítás miatt, másrészt pedig a csillogó narancs elemek okán. Az előlapon (a flip külső részén) ugyanis íves motívumba ágyazva üldögélnek a zenelejátszó vezérlőgombjai. Oldalt is végigfut egy narancs csík, az alul elhelyezett zsanéron pedig diszkréten csillan meg a Walkman széria logója.
A készülék bal felére csúszott az adatcsatlakozó (védtelen, szegény), ezúttal ez érhető, alulra nem fért volna, illetve ezen az oldalon található meg a zenelejátszó gyorsbillentyűje. Jobbra a hangerőt szabályozó gombokat találhatjuk meg, az eszköz tetején pedig hatalmas jópontot érdemel a csúszkás kialakítású billentyűzár-kapcsoló. A puha műanyag hátlap elég ingerszegény, jellegtelenségbe burkolózik a kamera optikája, csak egy gyártói felirat és egy narancs W azonosítja a készüléket. Ezek 90 fokkal elforgatva kerültek felírásra, ami azért furcsa, mert fotózás közben a W350i-t nem kell horizontálisan tartani.
Kinyitás után a gombsor teljesen kitölti a rendelkezésre álló helyet, s bár a billentyűk elég nagynak hatnak, a gyakorlatban kicsik. Főleg igaz ez az ezüstös színű navigációs gyűrű középső gombjára, ezt jellemzően körömmel kell nyomni, mert apró, s nem is emelkedik ki a gombok síkjából. Naná, akkor nem lehetne becsukni az előlapot.
Menü
A 176x220 pixeles kijelző nem nagy ugyan, de a TFT technológia miatt jól látható. A W350i - a többi Sony Ericsson készülékekhez hasonlóan - a témák változtathajták az ikonok rajzait is, van rezgős visszajelzés a főmenüben való mászkáláskor, gyárilag rögtön öt témát is kapunk. A szokásos felépítésű a rendszer, a márkát ismerők nem fognak csalódni, de az egésznek van egy nagyon különleges és újszerű tulajdonsága.
A flip visszacsukása után ugyanis nem az alapképernyőt látjuk, hanem megnyílik a zenelejátszó felülete. Mindig, minden esetben. Ilyenkor az előlap küső gombjai üzemelnek, s itt igazából nem is igazi gombokról van szó. Az előlapban semmiféle elektronika nincsen, a becsukott flip elejét nyomkodva a puha műanyagon keresztül gyakorlatilag az eltakart billentyűzet bizonyos részeit izgatjuk. Ezt ki is lehet próbálni, ha csak kicsit hajtjuk fel az előlapot, akkor alá lehet nyúlni, s ki fog derülni, hogy például a play/pause felület tapicskolása a gombsor 2-es billentyűjét nyomja meg áttételesen.
Amint jobban kinyitjuk az eszközt, a lejátszó visszatér a háttérbe, s mi belecsöppenhetünk a főmenübe. Csukott állapotban a hangerőgombok megnyomása felvillantja egy rövid időre a kijelzőt, így meg tudjuk nézni az elmulasztott eseményeket jelző piktogramokat és az időt is a flip lehajtása nélkül. A hétköznapok során nagyon megkedveltem ezt a megoldást, praktikus, egyáltalán nem tolakodó a Walkman felület erőltetése, ugyanis tökmindegy, hogy mi van becsukás után a kijelzőn, úgysem babrálom, ha pedig pont zenét hallgatnék, akkor jól jön. Abban az esetben, ha kinyitom a készüléket, pontosan abba a menüpontba csöppenek vissza, ahol legutóbb jártam.
Hirdetés
Alapfunkciók
A névjegyzéknél nincs meglepetés. A SIM kártyáról azonnal át akarja másolni a bejegyzéseket, ez valamitől minden Sony Ericsson mániája. Korábban ezzel lelkesen vitatkoztam volna (pláne, mivel kétnaponta új készülékbe helyezem a lapkát), de egy ideje a Sony Ericsson névjegyzéke felkínálja azt a lehetőséget is, hogy az újonnan felvett neveket automatikusan visszaszinkronizálja (szép szó) a kártyára. A névjegyzék a gyártó szokásainak megfelelően fülekre osztott, jól áttekinthető, a kapacitás 1000 bejegyzés összesen 2500 adattal.
Az üzenetkezelés alig változott, a gombok nem ideális partnerek hosszú pötyögéshez, de nem is veszélyes a helyzet, csak meg kell őket szokni. A lehajtott flip sem zavar be, mivel az alap saccra 160 fokos szögnél egy kis erőltetéssel tovább is tekerhető, s ilyenkor úgy 210 foknál áll meg. Viszont első blikkre azt mondom, hogy nem leszedhető, de nem is lenne értelme. Kellemes opció, hogy a betűméret három lépcsőben állítható, illetve az sem rossz fícsör, hogy az üzenet szövege teljes képernyőre kitehető. SMS, MMS és email alkotja a repertoárt, utóbbinál csatolmányokkal is dolgozhatunk.
A naptár havi és heti nézetet ád, egyféle bejegyzés rögzíthető, amelynek helyszíne, tárgya, időpontja, riasztása és ismétlődése lehet. A számológép, a kódmemória, a stopper, a mértkegység-átváltó és az öt időpontot megjegyző vekker mellett ott sunnyog az RSS olvasó is, amelyet a magam részéről az utóbbi idők egyik leghasznosabb mobil alkalmazásának tartok.
Multimédia
A telefon hátlapján 1 megapixeles kamera teljesít szolgálatot. Nem a fényképezés a W350i fő profilja, ez egyértelmű. Álló nézetű kereső, viszonylag kevés állítási lehetőség jellemzi, nincs vaku, nincs autofókusz. Az exponálás éppen ezek miatt villámgyors, az elkészült képek pedig tükrözik mindezt: jó körülmények között vállalhatóak, amint a fényviszonyok változnak már zajosak, elmosódottak, homályosak lesznek az alkotások. Videót egyáltalán nem vesz fel a telefon, tesztképeket pedig lentebb talál az olvasó.
Természetesen a zene a W350i igazi fegyvere, ebben pedig nagyon jó. A Walkman szoftver nem mutat fel újdonságokat, tudja mindazt, amire szükségünk lehet. Van MegaBass, megjeleníti az albumborítót, kezeli a playlisteket, a számokat pedig ID3 tagek alapján tudja csoportosítani. A hangminőség tetszőleges fülestől függően kiváló lehet (a gyári sem vészes, de a HPM-70-től elmarad), kihangosítva közepes.
Kezelhetőség, használat szempontjából viszont hibátlan a kütyü, hiszen becsukott állapotban is hozzáférünk a zenelejátszó vezérlőgombjaihoz, a hangerőt is állíthatjuk, ha pedig korábban nem futott volna a muzsika a háttérben, akkor az oldalsó billentyű megnyomásával ezt is megoldhatjuk a készülék kinyitása nélkül.
Örömteli, hogy a W350i-ben RDS funkcióval felvértezett FM-rádió is helyet kapott, ez szokás szerint a füles használatát követeli meg. Ha már rádió, akkor nem szabad elfeledkezni a gyártó újabb zenei készülékeiben jelen levő TrackID szolgáltatásról sem, amely internetkapcsolat esetén egy rövid mintavételezést követően jó hatásfokkal meg tudja mondani, hogy az éppen hallgatott zeneszámnak mi a címe, s ki az előadója. A játékok között két "klasszikus" található, egyik sem rengeti meg a világ mobiljáték-iparát.
Adatátvitel, akkumulátor
Nincs 3G, a W350i nem is az a készülék, amelynél a felhasználó ezt valóban igényelné. GPRS és EDGE kapcsolat azért akad, a beépített böngésző ugyan HTML oldalakat is megjelenít, de a kicsi kijelző, 176x220 pixeles felbontással nem tökéletes partner ahhoz, hogy a neten szörfölgessünk.
USB és Bluetooth kapcsolat viszont adott, mindkettő 2.0-s, utóbbi természetesen alkalmas a sztereó hangátvitelre is. Úgy gondolom, hogy bár a legolcsóbb Walkman a W200i, igazából jelen tesztünk alanya az, amelyik kedvező árfekvéssel maradéktalanul hozza azt a szintet, amit egy ilyen Sony Ericsson készüléknek hoznia kell. Nem spórolták ki a dobozból az USB kábelt, van Bluetooth és ugyan csak 512 megabájtos a memóriakártya, belépő szinten ez elegendő.
Az akkumulátor is meglepően jól bírta a strapát, nálam három napig üzemelt. A zenehallgatás természetesen beleharap az energiába, de ez minden muzsikus készüléknél így van. Nem örültünk viszont annak, hogy az M2 kártya cseréjéhez le kell pattintani a hátlapot (az akksit viszont nem kell kivenni), jobb lett volna, ha a készülék valamelyik oldalára elfér egy ajtó.
Összegzés. A jelenlegi ára kicsit izmos még a telefonnak. Amint bekerül szolgáltatói kínálatba (és ez csak napok kérdése, mivel a Kapcsolat Koncert fő támogatója a T-Mobile és a W350i a reklámok szerint) hatalmas siker lesz, ez borítékolható. Jó a formaterv, jó a kezelhetőség, megvan a Walkman-érzés, már csak az árat kell lebelőni. Addig is okvetlenül megkapja ezt a plecsnit, ár függvényében ez Különösen Ajánlottra is módosulhat a jövőben.
![]() |
Sony Ericsson W350i |
Bog
Az Sony Ericsson W350i-t az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
Sony Ericsson W350i | ||
![]() | Általános | |
Technológia | GSM | |
Méret | 104 x 43 x 10,5 mm | |
Tömeg | 80 gramm | |
Színvariációk | Electric black, Ice blue, Hypnotic black, Graphic white | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 1,9 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 176 x 220 pixel | |
Kijelző típusa | TFT | |
Színárnyalatok száma | 262 ezer | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | 1000 bejegyzés | |
SMS memória / max. MMS méret | n.a. / 300 KB | |
Belső memória | 14 MB | |
Memória bővíthetősége | M2 (512MB a csomagban) | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | 900/1800/1900 MHz | |
GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps) | |
UMTS / HSDPA | nincs / nincs | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
WiFi | nincs | |
USB | 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | vannak | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | magyar nyelvű T9 | |
Szoftverek | ||
Platform | A200 | |
WAP / HTML böngésző | 2.0 / van | |
E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
Java | van, MIDP 2.0 | |
Játékok | 2 darab | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | TrackID | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 1 megapixeles, fixfókuszos | |
Másodlagos kamera | nincs | |
Videófelvétel | van (max. 174 x 144 pixel) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | van | |
FM-rádió | van - RDS | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 780 mAh-s Li-Pol | |
Készenléti idő | 300 óra | |
Beszélgetési idő | 7 óra | |
Egyebek | ||
USB kábel és sztereó headset a csomagban |