Bevezető

A mai napig tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor a Sony Ericsson legelső Walkman mobilját, a W800i-t a kezembe vettem. Szinte gyermeki öröm töltött el a remek kidolgozás, a rengeteg tartozék és a valóban minőségi készülék láttán. Most, csaknem másfél évvel később már stílusteremtőként gondolunk arra a telefonra. A kezemben pihen az egyik utód, a nemrég bemutatott W200i, amelyet szerencsés módon külföldről sikerült beszereznünk, azonban nem találok szavakat. Sajnos ezt nem jó értelemben értem. Nem tudom, hogy miért kellett lecsupaszítani egy olyan presztízsmárkát, mint a Walkman, és miért kell kínai zenelejátszókkal versenyző eszközt csinálni belőle.

Gondolom a fiatalok a fő célcsoport. Nos, megkérdeztem a húgomat, aki nyolcadikosként pont azok közé tartozna, akiknek készült a W200i. A válasz egyszerű és nyers volt: ez ciki. Manapság a suliban az MP4 lejátszó a nyerő, és az elcsúsztatható mobilok. Valószínűleg jogosan teszem fel tehát a kérdés: Ez meg kinek készült?

A külső egyébként annyira nincs is elrontva, amíg az asztalon lévő telefont vizsgáljuk. W800i-re hajazó gombsor és joystick, a kijelző mérete is megegyezik, alul pedig egy Walkman felirat csücsül, amit valószínűleg a szolgáltatók szépen lecserélnek majd a saját logójukra. A bal oldalon a zenelejátszó gyorsgombja és az M2 kártyafoglalat, a jobbon pedig a hangerőszabályzó, és egy újabb Walkman felirat lapul. A vajszínű hátlapon (létezik fekete színben is a készülék) egy VGA kamera, és egy Walkman logó található. A kamera lencséje minden védelem nélkül van, és gondolom nem kell sokat magyaráznom, hogy mennyi szöszmösz fog itt összegyűlni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!