Multimédia

A kamera 3,2 megapixeles, fixfókuszos, csodákat tehát nem szabad tőle várnunk. A szoftver a szokásos lehetőségeket kínálja fel fotózás előtt, éjszakai mód, önkioldó, középre súlyozott és szpot fénymérés, fehéregyensúly, pár effekt, jpeg-tömörítés mértéke. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536 pixel, mozgóképeket pedig 320 x 240 pixeles felbontásban rögzíthetünk 25 képkocka/másodperc sebességgel.

A képminőség nem kimagasló, a szokásos Sony Ericssonos jegyeket viseli magán. A színek élénkek, a dinamikatartomány közepes, a zajszűrés nagyon erős, ami az elmosott részletekben jelentkezik leginkább. A kromatikus aberráció nagyon erős, ami némi konstrukciós és lencsehibáról árulkodik.

Zenei téren semmivel sem rosszabb a készülék, mint egy Walkan — nagy szerencse, hogy a gyártó már nem csonkítja meg a szoftvert. Mindez a PSP menüjéhez hasonló multimédiás menüt takar, ahonnan könnyen elérhetjük többek között kedvenc zeneszámainkat is, természetesen ID3 tagek alapján szűrve. Az albumborítókat maga a lejátszó nem jeleníti meg, de a lista böngészése közben megcsodálhatjuk őket. A program természetesen fut a háttérben is, tartalmaz hangszínszabályzót, a Megabass is elérhető. A fülhallgató nem Walkmanes, HPM-60 névre hallgat, sajnálatos módon aszimmetrikus kialakítású, alapvetően kényelmesnek mondható, bár a tányérok a hölgyeknek bizonyára nagyon lesznek, tehát a headset nem fér majd be a fülükbe. A fülhallgató hangminősége méltó a gyártó nevéhez, kiválóan szól, ami a kihangosító hangszórójáról sajnos nem mondható el, az ugyanis elég vérszegény.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!