Hirdetés

Sony Ericsson T250i - egyszerűen egyszerű

A T230-as alsókategóriás készülék felújított változatát néztük meg közelről. Ugyanúgy gyűlöltük, mint a korábbi modellt.

Hirdetés

Külső

Nos, a szokatlan, de innentől kezdve általánosnak is mondható bevezető után rátérek a szokásosabb részre, a külsőre. Nálunk egy ezüst színben pompázó példány járt, tudomásunk szerint ezen felül csak feketében kapható, ami kicsit vadabb külsőt eredményez. A készülék borítása két részre osztható. Furcsa és mindenféle okot nélkülöz a tény, hogy a készüléket mintegy félbevágták. A felső rész egy fémes tapintású anyagból készült, az alsó pedig műanyag hatású műanyagból (gondolom ezt nem volt nehéz kivitelezni), és ez a kettősség a hátlapon is megtalálható. Meg is tréfált bennünket rendesen, ugyanis az egyszeri tesztelő azt gondolja, hogy ha egy hátlap két anyagból készült, akkor azt ott kell nyomkodni, tolni ahol ezek találkoznak, és így juthatunk az akkumulátorhoz (mondjuk: K750i). Egy jobb világban ez biztosan így lenne, azonban a T250i nem ott született, így néhány percet biztosan a tervezők anyázásával töltünk, amíg rájövünk, hogy bizony ez a hátlap lejön egészben.

Másik hátlappal kapcsolatos probléma a kamera kérdése. Az optikát védő üvegcse kiemelkedik a hátlapból (nem is kicsit), és ezzel folyamatosan azon és az alul található dombornyomott SE logón billeg a készülék asztalra helyezve. A kamera alatt látható még egy vicces rácsszerkezet, amely azt szolgálja, hogy a csengőhangokból halljunk is valamit. Hát, ezt kicsit igényesebbre is meg lehetett volna oldani.

Az előlap első ránézésre hagyományosnak mondható SE dizájn. Négy funkciógomb, egy navipad. Igaz, a szokásos „visszanyíl” hiányzik, de semmi szokatlant nem tapasztalunk, amíg nyomkodásba nem kezdünk. Ekkor döbbenünk ugyanis rá, hogy a navipad nem 5 hanem csak négyállású, hiányzik a közepéről a szokásos konfirmálóbillentyű. Ezzel még talán együtt is tudnánk élni, azonban a billentyűzet a csapnivalóhoz közeli. Nem egyértelmű a nyomáspont, közel vannak egymáshoz a gombok. A négyirányú navikocka kezelése például iszonyatos, pontosan ezek miatt. Ráadásul az egész telefon nem áll kézre, sem egy kézzel, sem kettővel méretei miatt nem felhasználóbarát a kezelése.

Két furcsaságot hagytam a végére. Egyrészt a készülék oldalain nincsen semmilyen gomb, mindössze egy infraport. Másrészt, valami elmebeteg tervező a telefon tetejére álmodta a csatlakozókat, tehát telefonálni meg se próbáljunk úgy, hogy épp töltjük a készüléket. Szeretném, ha annak, aki ezt tervezte, élete végéig így kellene használnia a mobilját! Megfelelő bosszú lenne.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények