Külső
A Sony Ericsson az elmúlt pár évben ha nem is káprázatosan szép, de rendkívül jó tudású és legfőképp kimagasló ár-érték arányú készülékekkel rukkolt elő a felső és felső-közép kategóriában. Az elmúlt lassan egy évben azonban meglehetősen elkényelmesedett a gyártó: a Csipkerózsika álmából felszenderült finn és az igencsak törtető koreai versenytársak lényegesen vonzóbb, innovatívabb megoldásokat kínálnak a vastagabb pénztárcájú vásárlók számára. Az olcsó megoldások sosem voltak a japán-svéd gyártó legjobbjai, melynek oka a kevésbé vonzó külcsín és az őskövület jellegű kezelőfelület lehettek, valamint az a tény, hogy ezen szegmensben a francia duó és a néhai Siemens lényegesen jobban muzsikált.
Bogtól egy puritán fehér kartondobozban kaptam a még nem teljesen végleges K220i-t azzal a megjegyzéssel, hogy a benne található fejhallgató nem alaptartozék. Ezen információ kicsit meglepett, de majd később visszatérünk rá, hogy miért. Én a fehér változatot kaptam. Létezik belőle kék is. Az talán szebb. Maga az előlap teljesen sima, fehér színű, egészen pontosan az előlap és a billentyűk egy pár milliméter vastag átlátszó réteg alatt húzódnak, melyet csak a választógombok és a négyirányú navigációs szerv ezüstös pereme, valamint a kijelző körül végigfutó rettenetesen ronda türkizkék és ezüst keret tör meg. Az átlátszó előlap szépségét hivatott kiemelni az oldalt körülfutó három darab lépcsőzetes ezüstperem is.
Mint már írtam a gombok felülete átlátszó, kissé síkos anyag, mely valószínűleg elég könnyen karcolható. Nálam ugyan nem karcolódott meg a tesztidőszak alatt, de a gyári csomagban még a gombokra is jutott védőfólia, nyilván nem véletlenül. A gombfeliratok ugyancsak türkizkékek, és az átlátszó réteg alá kerültek. Így legalább nem kopnak le könnyen.
A megoldás a K700i-re emlékeztet, de ott valahogy szebbre sikeredett. A billentyűk picit lötyögnek, kissé kemények, de nyomáspontjuk határozott és külön jó, hogy minden gomb alsó fele kiemelkedik az alatta levő gomb felső részéhez képest. A középkék háttérvilágításból a négyirányú gomb szinte semmit sem kapott, a kényelmetlenül vékony ezüstös választógomboknak pedig egyáltalán semmi sem jutott.
A készüléktest oldalán végigfutó fekete szegélybe olvad bele az infraport, melynek magányát egy méretes „FM radio” felirat próbálja enyhíteni. Ugyanezen felirat manifesztációja próbál meg gyógyírként szolgálni a multimédiás éhségre is, de erről majd később. A készülék teteje teljesen csupasz, alján az újabb típusú rendszercsatlakozó található. A fehér, kopogós műanyag hátlap felső részén helyezkedik el a fekete kamera és a hangszórórács kompozíció, valamint a Sony Ericsson logó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
