Előszó, külső
Ilyen sem volt még. Bog kollégámmal nagyjából egy időben kaptunk meg egy-egy Sony Ericsson készüléket, melyek között első ránézésre csak egy betű volt a különbség: ő vitte a W302-t, én az S302-t. Egyik nap kicsit diskuráltunk is róluk, mert ugye mindkettőnknek feltűnt, hogy a menürendszerben rengeteg apró újdonság kapott helyet. Meg is született a nagy konklúzió: ebben bizony a Sagem munkája is benne van! A W302 tesztje meg is jelent a hét elején, most pedig rám vár a feladat, hogy megírjam ugyanezt... a két készülék ugyanis csupán pár apróságban különbözik, gyakorlatilag átcímkézett termékekről van szó, kicsit olyan, mint a lejárt hús, de azért mégsem.
Szóval Sony Ericsson S302. S mint Snapshot, mondja a gyártó, S mint silány kamera, mondom én, és ez a finomabb verzióm volt a dologra. Az odáig oké, hogy van a Cyber-shot sorozat, mint a fényképezés csúcsa, az viszont nincs rendben, hogy az összes többi készülékükbe fixfókuszos kamera kerül, no de ezen most ne rágódjunk. Szóval tesztünk alanya nagyon közeli rokonságban áll a már sokat emlegetett W302-vel, épp ezért fizikai paramétereik majdnem azonosak, kis kékségünk 79 grammot nyom, kiterjedése pedig 101 x 46 x 12 mm, nagynak tehát semmiképp nem nevezhetjük. Mellesleg szürkében is létezik, amit a csillogós előlap miatt inkább ezüstnek neveznék.
Mert az előlap csillog. Olyan, mintha lakkozott lenne, szerintem nagyon jól néz ki, legutóbb az E-TEN M810 volt hasonló, ott mindenféle Rolls Royce-okhoz hasonlítgattam a dolgot, ezúttal ennyire nem voltam lenyűgözve, de az összhatással elégedett voltam. Az újdonságról ugyan senki nem hiheti, hogy egy felsőkategóriás modell, de alapvetően igényes benyomást kelt. A kék szín milyenségét elég nehéz képekkel visszaadni, mivel annak mélysége gyakorlatilag csak és kizárólag a környezeti fényektől függ. Van, hogy amolyan techno-kék (csak hogy mi is trendik legyünk), máskor világosabb árnyalatban játszik, a lényeg, hogy jól néz ki. A kijelző 2 hüvelyk átlójú, 176 x 220 pixeles felbontású, ami már évekkel ezelőtt sem számított különösebben jónak, hát még most. Ennek ellenére én azt mondom, hogy a panel nagyon rendben van, a színek gyönyörűek, a fényerő és a napfényben való olvashatóság is stimmel. Alul találjuk a gombokat, a fő kezelőszervek formavilága kicsit más, mint a testvérmodellen, a numerikus gombok viszont ugyanolyan rizsszemek, csak egy hangyányit laposabb a felületük, úgymond. Nem volt különösebben nagy élmény az SMS írás velük.
A hátlap amolyan félkemény műanyagból készült, fekete színű, tehát telefonálás közben nem hivalkodhatunk a kék aprósággal. Nem mondhatnánk, hogy túl van zsúfolva, felül a kamera, a segédfény és a kihangosító hangszórója üldögél, ez minden.
Alul és felül nincs semmi, pontosabban de, lentre került a hátlap levételéhez szükséges vájat. Jobb oldalt a hangerőszabályzó gombpáros és a kamera narancssárga színű exponálógombja üldögél, balra pedig egy play/pause billentyű és a meztelen csatlakozó került, melybe a fülest/töltőt kell beledugnunk. Ugyanis ezt a két kiegészítőt találtam apró dobozban, melyben a masina érkezett az XXL GSM-től.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
