Bevezető
A szélesebb portfolióval rendelkező gyártók próbálják szegmentálni a modelljeiket (miközben a többiek pedig a portfoliót igyekeznek szélesíteni), mindenféle célcsoport számára ajánlanak készüléket. Már olyan célcsoportok is születtek, amelyek nem léteznek, de sebaj, ez a marketing lényege. Létezik fiatalos, trendi, zenés, divatos, üzleti, alapfunkciós, kamerára kihegyezett, vagy éppen navigációs célokra használandó telefon, jelen tesztünk tárgya pedig a játékokról szól.
Nem mondanám, hogy első fecske. Talán a Nokia N-Gage modellek nevezhetőek ennek, az egyetlen modellfrissítést megélt széria utód nélkül szűnt meg, az N-Gage márkanév a finnek által kreált mobilos játékplatformon él tovább. A Sony Ericsson az F sorozatot szánja erre a célra, a keződbetű az angul „fun” szócskából keletkezett, ami szórakozást jelent.
Nem lelőve előre a poént azért jelezném, hogy ha valóban olyan telefont akarunk, amellyel tényleg élmény a játékszoftverek használata, akkor konkrétan mindent maga mögé utasít az iPhone, de mivel az négyszer drágább, mint az F305, ezért természetesen nem összehasonlítható a két kütyü. Az mgsm.hu-tól érkezett aprócska doboz két hátlapot, egy sztereó fülest (HPM-60), egy fél gigás M2 kártyát és csuklópántot rejtett magában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
