Külső

A Sony Ericsson elsősorban felső kategóriás készülékeivel hódít, míg az olcsóbb készülékek rendszerint a topmodellek gyenge anyagminőségű és kijelzőjű, kevésbé attraktív mutációi, nem pedig teljesen szeparált az „olcsó modellt alkotunk” termékvonal gyümölcsei. Ez persze még akár jó is lehetne, de legtöbb esetben erősen rányomja bélyegét az árra. Hogy mennyire sikerül kilépni ebből, hamarosan kiderül.

Hozzánk a GSM Takács jóvoltából jutott el a rendkívül apró dobozban megbúvó live! menüs készülék. Elsőre is azonnal szembeötlik, hogy formatervezés terén gyakorlatilag teljesen elrugaszkodott elődjétől. A fényes, kissé szemcsés szerkezetű műanyag burkolat nem csúszós, kellemes fogású, bár kissé iskolaköpenyre emlékeztet a színe, de legalább cserélhető. Az oldalsó, törtfehér, keményebb berakás már némiképp rideg. A múltidéző zöld háttérfényű gombok szokatlanul puhák, emiatt kellemesen halkak, mégis határozott nyomáspontjuk van. Könnyű velük bánni. A zöld fényárban úszó kisméretű joystick a vaskosabb ujjakkal rendelkezők életét biztosan megkeseríti. Apró figyelmesség a gyártó részéről, hogy a billentyűzár feloldását a fényjáték is segíti: először csak a csillag gomb alatt, majd annak lenyomása után csak a jobboldali gyorsgomb alatt izzanak a fények.

Baloldalt kapott helyet a kamera gyorsindító gombja, míg jobboldalt a tevékenység menü billentyűje árválkodik. Ez utóbbi sajnos a live! szoftver áldásos hatásainak köszönhetően semmilyen funkcióval nem bír. Remélhetőleg a Vodafone későbbi szoftverfrissítése erre gyógyírt hoz, mert különben totál felesleges a jelenléte. Praktikus lett volna meghagyni oldalsó hangerőgombokat, amelyek hiánya sok helyen kényelmetlenséget okoz. Egy példa: a fájlkezelőben történő csengőhang meghallgatáskor a fel/le irány veszi át a hangerőszabályzó szerepet, így aztán ezekkel nem lehet az előző, vagy következő elemre lépni, mint más modelleknél.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!