Külső

A selymes fényű, meggyvörös készülék egy pillanatig sem szeretne megbújni a visszafogott, szürke elegancia leple alatt. Harsány színével, kerekded, de alapjaiban mégis szögletes vonalaival, körbefutó éles peremével szinte mágnesként vonzza a tekintetet, melyet aztán hosszú időkig nem is enged tovább. Nem olyan exkluzív szépség, mint a Samsung E900, mégis talán hosszú idők óta az egyik legszebb Sony Ericsson készülék, amely az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzám.

Maga a burkolat kellemes tapintású, anyagában színezett műanyag, mely a külső bevonat fénye miatt az avatatlan szemek számára fémnek tűnhet. A billentyűzet színvilága tökéletesen követi a burkolatot. A vörös változat legtöbb gombja az előlappal azonos meggyszínű, leszámítva az ezüstös, ötirányú navigáló billentyűt, valamint az internet és tevékenység gombokat. Ezt is megértük. A gyártó nem először cserélte le a joystickot hagyományos, 4+1 irányú alkalmatosságra. Ennek biztosan sokan örülnek, sokan viszont visszasírják a jóval gyorsabb navigációra alkalmas joystickot. A külső elemek pontosan illeszkednek. Ez kissé megnehezíti ugyan a készülék szétszedését és összerakását, cserébe viszont nem recseg-ropog még intenzív külső provokáció hatására sem, valamint az ujjlenyomatok emlékeit sem őrzi meg az utókor számára. A kijelző körüli fekete perem egyenes vonalát az előlapi kamera kissé megemeli.

Elsőre kicsit féltem a gomboktól. Az internet és tevékenység billentyűk túlságosan is kis méretűek, ráadásul beékelődtek a másik két vezérlőalkalmatosság közé, ez ránézésére igen kényelmetlenné teheti a teljes kompozíció használatát. A valóság azonban nem ennyire tragikus. Az említett két billentyű kiemelkedik a többi síkjából, ráadásul kemények, határozott nyomáspontúak, ez megakadályozza a félrenyomásokat. Kivéve persze, ha valaki a jetitől örökölte ujjait, mert úgy bizony igen komoly kínlódásra számíthat. A számgombok kissé kemények és talán kicsit mélyen is ülnek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!