Külső
A Samsung felsőkategóriás készülékei markánsan különböznek egymástól, de pár visszatérő elemet azért felfedezhetünk: vastagságuk jellemzően egy centiméter körül mozog, nem szűkölködnek a jól feldolgozott fémben és kicsit gyakran láthatunk rajtuk rombusz formákat. A Wave-nél ezt a három tulajdonságot megtalálhatjuk, a dizájn és az összhatás ennek megfelelően nagyon "samsungos", de az eszköz ennek ellenére sem tűnik egy tucatkészüléknek. Vastagsága 10,9 milliméter, szélessége 56 milliméter, magassága pedig pont annyi, mint a tömege: 118 (magasságnál milliméter, tömegnél gramm). Az anyaghasználat nem jó, hanem egyenesen kiváló, a hátlap és az oldalsó részek szálcsiszolt felületű aluminiumból készültek, mely a kijelzőt is körbefutja. Az összeszerelés minőségéről szintén szuperlatívuszokban lehet beszélni, sehol egy illesztési hézag vagy egy recsergő alkatrész: az S8500 bizony egy tökéletesen összerakott készülék.
Az előlap tetején a fém hátlap egyik nyúlványát láthatjuk, mely alatt a telefonhangszórót fedezhetjük fel. Maga az előlap nem teljesen sík, alul és felül található egy-egy törésvonal, a hangszóró pedig pont azon fekszik, ami látványra nagyon jó, sokkal jobb, mint maga a rácsos hangszóróvédő, melybe bizony beleakadnak a szöszök és hajszálak, kivenni őket viszont elég nehéz. Közvetlenül a kijelző fölé került a gyártó logója, melytől jobbra a távolságmérő és a fényérzékelő szenzorokat, valamint az előlapi kamerát fedezhetjük fel. Középen terpeszkedik el a csoda, a 3,3 hüvelykes átlójú, 480 x 800 pixel felbontású, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes Super AMOLED kijelző, kapacitív érintésérzékelő technológiát használ (10 ponton is képes egyszerre érzékelni a nyomást), képi világa pedig szavakkal leírhatatlan. Papíron azért jobb ez, mint a sima AMOLED kijelzők, mert itt az érzékelő egybeépítésre került magával a megjelenítő panellel, minek következtében a kijelző 20 százalékkal világosabb és jóval vékonyabb lett. A Samsung persze ezt leszámítva is dolgozott a kijelzőn, mely elődeinél 20 százalékkal kevesebbet fogyaszt, napfényben pedig sokkal jobban olvasható és sokkal kevésbé tükröződik. Tény ami tény, ilyen kijelzőt még soha nem láttam, a színek olyan élénkek, hogy kis túlzással magán a természetesen is túlmutatnak, a betekintési szög közel van a 180 fokhoz, az olvashatóság pedig a legkisebb fényerőn is tökéletes. Ezek fényében a leírásban szinte jelentőségét veszti, hogy alulra került három gomb, melyek közül a szélsőkkel a hívásokat tudjuk kezelni, a középső pedig a főmenüt hozza elő.
A hátlap is nagyon szép: felülre két rombusz került, melyek közül az egyik az 5 megapixeles, autofókuszos kamerát, a másik a ledes villanófényt rejti. A középső, Samsung feliratot tartalmazó rész egy az egyben levehető, rögzítését a kicsivel alatta található pöcök oldja meg. A legalsó rész fekete színű és műanyagból készült, jó minőségű, viszont ez az egyetlen része a telefonnak, melyen meglátszanak az ujjlenyomatok. A kijelzőre ugyanis a jó ég tudja miért, de nagyon nehezen tapad meg a bőrünkön lévő zsír, ez pedig mindenképp pozitívum. Ha jobban belegondolok, az elmúlt napokban a Wave kijelzőjét nem is kellett megtisztítanom, ami túlzás nélkül állíthatom, hogy kuriózumnak számít az érintőkijelzős telefonok között.
Az oldalsó részek közül minden bizonnyal a felső a legérdekesebb, itt kapott ugyanis helyet a kihnagosító hangszórója, a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet és az apró, elhúzható ajtóval takart microUSB csatlakozó. Jobbra két gomb került (billentyűzár és exponáló), balra úgyszintén, de azok egybe is nőttek, mivel a hangerőt tudjuk a segítségükkel állítani. Az alsó részen a mikrofon árválkodik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
