Külső
Az előd részben külsejének is köszönhette sikerét, elvégre a sallangmentes, egyszerű, de mégis ízléses forma, no meg az ideális méretek mind jellemzői az S5230-nak. Koreában ezért nem is mertek kockáztatni, így az S5260 is megőrizte ezt a vonalat. Sőt, még kicsit komolyodott is, legalábbis ebben a fekete színben, az előlap szélén végigfutó krómcsíkkal és az ezüst oldalsó résszel egész elegáns lett. A fehér változat inkább játékosabb, vidámabb, az elődöt ismerve pedig nem kell sok idő és még vagy 3-4 színvariáns biztos lesz belőle. Méretileg minimálisan (millimétereket), míg súlyban semmit se változott, tehát remekül elfér bárki kezében, nem túl kicsi és nem is nagy. Az összeszerelés igen jó, meg se nyekken a burkolat, sehol egy illesztési hézag vagy hasonló. Amire lehet kicsit panaszkodni, hogy bár jó minőségűek a műanyagok, viszont a fényes felület a fekete színnel nem ideális párosítás. Egyrészt rettentően gyűjti a koszt és az ujjlenyomatokat, másrészt a hátlap kissé csúszós.
Az előlap meghatározó eleme továbbra is a kijelző. Ez gyakorlatilag változatlanul került át, tehát maradt a 3” képátló, a 240x400 pixeles felbontás és a 262 ezres színmélység is. A hagyományos TFT képernyő normális képminőséggel és egészen jó betekintési szöggel bír. Egy ponton változott a korábbihoz képest, aminek viszont sokan örülni fognak. Rezisztív helyett immár kapacitív érzékelési technológiát használ, bár üröm az örömben, hogy a többujjas érzékelés nem került bele. A kijelző fölé csak egy ezüstös rács került, mely a hangszórót rejti. Sajnos érzékelőkből totális hiány van, se fény-, se közelségszenzor nincs. A lenti részen három hagyományos gombbal találkozunk. Ezekből a két szélső a híváskezelő, ennek meglétét sokan szeretik érintős mobilnál. A középső normál megnyomásával a főmenüt, míg hosszú lenyomása esetén a task managert hívhatjuk elő. Kár, hogy egyikük sem kapott megvilágítást, sötétben muszáj kitapogatni őket.
Hátul is az egyszerűség elvét követték a tervezők, bár a széleken némi lekerekítéssel próbáltak változatosságot belevinni a sík felületbe. Legalul a kihangosító hangszórójának nyílása fedezhető fel, ami ezúttal sem szerencsés elhelyezés. Már egy asztalra letéve is eltompul a hang, ha meg mondjuk egy párnára tesszük rá, még kevésbé fog kijutni a hang. Kicsivel feljebb egy Samsung felirat, utána nagy (és fényes) fekete semmi, amit csak a tükör és LED nélkül árválkodó kamera tör meg újra. Annak kifejezetten örültem, hogy bár „körömletépős” módon kell leszedni a hátlapot, itt ez a művelet nem jár a körmök elvesztésével, könnyen lejön, mégsem lötyög.
Az oldalsó részeket körbejárva nem kell papírra írnunk, hogy hol mit találunk meg. Alul csak a mikrofon rejtőzik, a hangerőszabályzót pedig a bal felén kell keresnünk, akárcsak a nyakakasztóhoz szükséges lyukat. A jobb oldalán egy fedél rejti a memóriakártya helyét (ezzel a bekapcsolva cserélhetőség kipipálva), míg feljebb van a bekapcsoló/képernyő lezáró billentyű. A felső élen ott a szabványos 3,5 mm-es audio kimenet, illetve egy elcsúsztatható ajtócska mögött a microUSB jelzi, hogy vége az S5230 egyedi csatlakozójának.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
