Adatátvitel, akkumulátor

Állítólag HSDPA képes az eszköz, bár ennek én nem leltem fel nyomát, T-Mobile kártyával is maradt a 3G felirat a térerőkijelzés alatt, bár lehet, hogy ez is így van jól. 3G viszont stabilan van, ment a videotelefonálás is könnyedén, ráadásul a belső kamera képe igen jó minőségű, félhomályos szobában sem lett a fogadó készüléken szemcsés a fejem. (Csak akkor lett pöttyös a kép, amikor Gubro lánya került a kamerába, mert épp bárányhimlős.)

A beépített böngető ugyanazzal a minimap technológiával működik, amely már az újabb Nokia okostelefonokon is megtalálható. Nagyon könnyen használható, nagyon jó kis alkalmazás, akinek pedig nem tetszik, az telepítsen Opera Mini-t. Infra nincs, Bluetooth van, 2.0-s verziószámú, illetve adott még az USB kábel lehetősége (szintén 2.0), ahol választható hogy modemes, illetve szinkronizációs, vagy adatátpakolási funkciókra óhajtjuk-e használni a készüléket. Ez utóbbi esetben az operációs rendszer külső meghajtóként látja a telefont, illetőleg a memóriakártya tartalmát.

A hátlappal egybeépített Lithium-Polymer akkumulátor 850 mAh teljesítményre képes. Bár ez béta modell, viszonylag hamar beadta a kulcsot, amiben persze közrejátszik, hogy végig 3G hálózatokon volt az eszköz, illetve igen sokat maceráltam a tesztidőszakban. Így bírt másfél napot.

Összegzés? Ez megasiker lesz. Az About menüpontban még benne volt, hogy a Nokiától licenszelt szoftvert használja a készülék (lehet, hogy ez benne is marad), kérdés, hogy vajon a finn gyártó miért ad lehetőséget a koreaiaknak ilyen telefon létrehozásához. Mindent tud, ami manapság elvárható, nyilván nem az N95 vetélytársa, de könnyen odapörkölhet egy N80-nak például. Nekem az érintőgombok miatt felejtős, de aki meg tudja őket szokni (vagy egyenesen szeretni), annak nem lesz csalódás az i520.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!