Kijelző, menü
Minőségi Samsung QVGA képernyővel állunk szemben (320x240 pixel, 262K szín), szép, élénk, pixelmentes képet biztosít, ráadásul jó nagy (böszme?), egészen pontosan 35x47 mm kiterjedésű. Egyértelműen a gyártó Black UI felületéhez hasonlító színséma néz ki a legjobban, viszont komorsága miatt ezt is a legnehezebb elolvasni.
A menürendszer felépítése, a testreszabhatóság és a kezelés nem fog gondot okozni senkinek sem, aki már használt Symbian rendszerű Nokia telefont. A főképernyő nem okoz meglepetést, az active desktop funkció annyiban tud újat mutatni, hogy a legalsó sorában van egy RSS funkció is. Így - ha van új hír - az újdonságok, friss információk egyből látszanak.
Persze a menü lehet listás, vagy ikonos nézetű is, a funkciógombok feladatai tetszés szerint megváltoztathtóak, a menü gomb hosszas megnyomása pedig listázza a futó alkalmazásokat. Ebben a Samsungban vannak környezeti profilok is, amelyek a telefon oldalán levő bekapcsoló billentyűvel változtathatóak meg, és a készülék képes egyszerre rezegni és csörögni is.
Viszont itt vannak az érintőgombok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A bejövő hívásokat csak úgy lehet a készülék szétnyitása nélkül kezelni, ha előbb megnyomjuk a navigációs gomb közepét. Ezzel válnak láthatóvá és aktívvá a funkcióbillentyűk. Ezek után gyerekjáték csöndre inteni a csörgést, vagy előre megírt SMS-t küldeni a hívónak a hívás elutasításával egyidőben. A beszélgetések bontása is ugyanígy történik: vagy lecsukjuk a készüléket, vagy pedig felizgatjuk a halványlila világítást a középső gombbal.
Maguk az érintőgombok sem vettek le a lábamról. Mondjuk talán speciális eset vagyok, de sem az LG Csokin, sem a Samsung E900-on nem bírtam megszokni. Itt ráadásul kicsit zsúfoltnak is éreztem a gombkiosztást, de biztos van, akinek fekszik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
