Bevezető, külső
Amikor felhívott az XXL GSM, hogy a következő tesztelnivaló egy Samsung E890 lenne, akkor azt sem tudtam, hogy ezt eszik-e, vagy isszák. Persze kiderült, hogy egyik sem, tényleg telefon, gyorsan átfutottam az adatait, majd mondtam, hogy küldje, de a jelek szerint ez már megint valami D600 klón.
Átsiklott a figyelmem az érintőképernyő említésén.
A jelenlegi mobilpiacon szinte kizárólag az operációs rendszerekkel felszerelt telefonok között találhatunk érintőképernyőset. A Windows Mobile PocketPC kivétel nélkül így kerül forgalomba, a Sony Ericsson féle UIQ platform is működtethető tapicskolással, és ne feledjük, hogy a Nokia is előrukkolt már ilyesmivel. De átlagos, középkategóriás telefonok esetében nem jellemző feature a böködésvezérelt menü, úgyhogy az E890 igazi kuriózum.
Megérkezett a telefon. Kivettem a dobozából, hümmögtem, hogy érdekes a félbevágott X-et formázó gombsor, aztán megpróbáltam szétcsúsztatni a készüléket. Hát nem csúszott szét. Mi az ördög...? Nem is lehet elforgatni, kihajtani, széttörni, semmi. Bele kell nyugodjak: nincsenek számbillentyűk.
Nyilván innentől evidensenk látszott, hogy érintőképernyős a kis kütyü, úgyhogy a rutinos tesztelő elkezdi keresni a stylus-t. Az sincs. Egyik sarokban sem bújkál. Viszont a dobozban van egy hosszúkás kapszula, amely gyanúsnak tűnt. Nos, igen, ez a stlyus, lecsavarható(!) kupakja van, utána pedig teleszkóposan széthúzható a tollacska.
Baró, de túl kicsi ahhoz, hogy ne veszítsem el 2 másodperc alatt, úgyhogy érdemes az egyébként is rendelkezésre álló zsinórocskával a telefonhoz rögzíteni. Így aztán mindig ott lifeg a készülék mellett a kis ezüst tampon, ám nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb ilyen megoldás, amit valaha láttam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
