Külső
Azt hinnénk, hogy 7 és 10 hüvelyk között nincs olyan nagy különbség. Ez így is van (egészen pontosan 3 hüvelyk a differencia, wow), azonban képátlónál nagyon sokat számít ez a leírva jelentéktelennek tűnő számbeli eltérés. A Samsung Galaxy Tab 190 millméter hosszú és 120 milliméter széles, míg a nagy konkurens iPad ugyanezen értékei 242,8 x 189,7 milliméter, azaz öt és hét centiméter az eltérés az egyes irányokba. A tömegnél ez érzékelhető is, 380 grammjával a koreaiak újdonsága körülbelül fele annyit nyom, mint a 3G-s iPad, amit táskában, zsebben és kézben is könnyen meg lehet érezni. Ha a 12 milliméteres vastagságot is bedobjuk a képletbe, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a méret nagyon ideális, mert egy kézzel is lehet használni, bármelyik táskába belefér, ha pedig rászorulunk, akár öltönyünk belső zsebébe is becsúsztathatjuk az egyébként kiváló összeszerelési minőséggel büszkélkedő újdonságot. A felhasznált anyagok közül mindjuk hiányzik a fém, legalábbis ami a borítást illeti: elöl és hátul is műanyagból van a Tab, mely csillog, az ujjlenyomatokat gyűjti, viszont nagyon kellemes ráznézni. Nekem személy szerint tetszett, hogy az előlap fekete, a hátlap pedig fehér, de az ezzel kapcsolatos vélemények természetesen megoszlanak; a Mobilarenának nyilván nem feladata eldönteni, hogy kinek mi a szép és mi nem az.
Az előlap tetején egy közepes méretű Samsung logótípia, attól jobbra az 1,3 megapixeles előlapi kamera és a fényérzékelő szenzor látható. Alattuk terpeszkedik a 7 hüvelyk átlójú, 600 x 1024 pixeles felbontású TFT-LCD kijelző, mely az érintéseket kapacitív technológiával érzékeli, akár több ponton is. A kérdés adja magát: miért nem Super AMOLED megjelenítővel van dolgunk, amikor azt a Samsung alkotta meg és gyártja? Nem tudni, de sok panaszra szerencsére így sincs okunk, ez a kijelző is szép képet nyújt, színei élénkek, betekintési szöge nagy, napfényben is kiválóan olvasható. Alulra négy érintésérzékeny gomb került, a funkció: almenü előhozása, főképernyő, vissza, keresés.
A fehérben pompázó hátlap szép és letisztult. A bal felső sarkában üldögél a 3,2 megapixeles, ledes villanófénnyel ellátott kamera, középtájon az eszköz nevét olvashatjuk el, alulra pedig a gyártó és pár felirat készült, melyekből kiderül többek között az, hogy az eszközt Koreában gyártották és nem szabad a kukába dobni. Hogy őszinte legyek, ez eszembe sem jutott.
Az oldalsó részek csatlakozókban és gombokban gazdagok. Felülre került a szabványos 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, baloldalt van a mikrofon, alul a már említett töltő- és adatcsatlakozó, valamint két hangszóró látható, jobbra pedig a hangerőszabályzó gombpárost, a bekapcsológombot, valamint a SIM és a microSD foglalatokat rakták a mérnökök. Utóbbi kettőt apró ajtók védik a porosodástól és attól, hogy véletlenül elhagyjuk valamelyik kártyát, elhelyezésük egyben feltételezi azt is, hogy menet közben is lehet cserélgetni őket. A memóriakártyánál ez így is van, a SIM-cserét pedig érzékeli a gép és újraindítja magát, ami félig-meddig mondható csak "hot-swap" megoldásnak, de jobb, mint pár esetben lenni szokott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
