Külső és kijelző
Mit lehet elmondani az S5 LTE-A külsejéről, amit nem említettünk meg a nálunk forgalmazott S5 kapcsán? Nem sokat, hiszen a különbséget a belső és a felbontás jelenti. Az S5 LTE-A is „előző generációs” samsungos burkolatot kapott, azaz a Galaxy Alphával és a Note 4-gyel szemben nem csak a hátlap, hanem az oldalkeret is polikarbonátból készült, amely fogásra kevésbé sugároz prémium minőséget, bár az elmúlt hetekben sok érdekesség kiderült a műanyagok tartósságáról a fém borítás ellenében. A lényeg: az S5 LTE-A Full HD-s variánsához hasonlóan remekül össze lett szerelve, és a hátlapot és az USB-töltő fedelet gondosan helyére pattintva a QHD-s változat is IP67-es por- és cseppálló minősítéssel rendelkezik. A készülékház továbbra is 142 x 72,5 x 71 milliméteres, kellemes, 145 grammos tömeggel, és a matt perforált textúrájú fekete hátlap még mindig remekül tapad a kézben, így a használat ideálisnak mondható.
No de térjünk át a lényegre, hogy mégis mit jelent a QHD kijelző 5,1 hüvelyken, ugyanis 577 ppi-s képpontsűrűségével az S5 LTE-A abszolút rekorder a mobilpiacon, még akkor is, ha két subpixeles pentile elrendezésről van szó az RGB-s LCD panelekkel szemben. Nos, szabad szemmel elsőre nem nagyon láttunk különbséget a Full HD-s variánshoz képest, a szőrösödéshez és pixelek kiszúrásához a korábbi S5 képernyőjéhez közel kellett hajolni, az LTE-A variáns esetében pedig nagyítóért kellett nyúlnunk.
Annyi a közeli vizsgálat során mindenesetre kiderült, hogy a megjelenített betűknek a QHD-s S5 esetében finomabb a rajzolata, de mondjuk nagy felbontású fotók esetében is több apró részlet volt kiszúrható az 1440p-s panelen, de ehhez tényleg nagyon közel kellett hajolnunk. Lényegi különbség tehát nem 5,1 hüvelyken, hanem phabletméretben lehet a QHD javára, a Samsung mindenesetre erődemonstrációként egy kisebb készülékbe is belesűrítette a mintegy négymillió pixelt.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Samsung Galaxy S5 LTE-A | LG G3 | Samsung Galaxy S5 | Samsung Galaxy Alpha |
| Fehér fényerő | 301* nit | 462 nit | 302* nit | 301* nit |
| Fekete fényerő | 0 nit | 0,49 nit | 0 nit | 0 nit |
| Kontrasztarány | végtelen | 941:1 | végtelen | végtelen |
| Színhőmérséklet | 7590* K | 7649 K | 7915* K | 7455* K |
Beszéljünk egy kicsit a paneltechnológiáról, ugyanis az meghatározó lehet a fényerő és a fogyasztás tekintetében is. Az LCD technológia esetében a piros, kék vagy zöld subpixelek háttérvilágítás segítségével villannak fel, és minél sűrűbben helyezkednek azok el, elvileg annál erősebb háttérvilágítás kell azonos effektív fényerő eléréséhez, ami persze magasabb fogyasztással jár, és a G3 kevésbé is bírta a gyűrődést elődjénél (bár a G2 kisebb kijelzővel rendelkezett). Az amoledes subpixelek viszont maguk világítanak. így az, hogy közelebb helyezkednek el egymáshoz, elvileg nem befolyásolja a panel effektív fényerejét, így a fogyasztását sem. Persze minket a gyakorlati eredmények érdekeltek, és úgy egyáltalán az S5 LTE-A kijelző tulajdonságai a sima S5-ével összemérve.
Nos, fényerőben lényegében változatlan a helyzet, de a kontrasztarány is megmaradt kiemelkedően magasnak, köszönhetően a gyakorlatilag nulla fényerejű feketéknek és az élénk színeknek. A betekintési szögeknél sem változott sok: némi minimális színtorzulás mellett a feketék bármilyen szögből nézve feketék maradnak, a fényerő pedig alig csökken a készülék elfordításával. Napfény sem lehet panasz, köszönhetően a panel komoly fényerő-növekedésének automatikus fényerőmódban, valamint az alacsony fényvisszaverődésnek és a magas kontrasztaránynak. Alapból a panel színei amoledes technológiához méltóan szinte az arcunkba robbannak és kissé hűvösek, a Samsung azonban biztosít többféle kalibrációs sémát a beállítások között, ezek közül a mozi mód pedig szinte tökéletesen kalibrált, legyen szó a fehérek színhőmérsékletéről (6492 K) vagy a telítettségről. Összességében a QHD-s S5 semmilyen észrevehető hátrányt nem szenved FHD-s változatához képest.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
