Külső, kijelző, csomagolás

Király A széria intelligencia – olvasható a Galaxy A26, A36 és A56 kissé zavarba ejtő szlogenje. De nem az a lényeg, hogy sikerült az Awesome Intelligence jelzőt ilyen furcsán lefordítani, hanem az, ahogy a Samsung a középkategóriás triót a csúcstelefonoktól és Galaxy AI funkcióiktól megkülönbözteti. A gyártó az elmúlt években a hardveres fejlesztések helyett a szoftverre fókuszál, és bár éppen áll a bál a One UI 7 késése miatt a korábbi modellekre, pont ez az a felület, amely remekül ötvözi a funkciókat és a sebességet.

[+]

Hatalmas a szakadék a hardverfókuszú kínai telefonok és a hat év frissítést ígérő Samsung között terméktámogatásban, és nagyra értékeljük a vásárlók melletti hosszútávú kiállást, még ha emiatt az ár-érték arány a specifikációhoz mérten nem is kiemelkedő. A friss trióból a Galaxy A36 lehet a tökéletes kompromisszum, ami viszont teljesen kikopott a szériából, az a méretbeli választék. Mindhárom újdonság 6,7”-es, 120 Hz-es és 1080 x 2340 pixeles AMOLED panelt kínál Gorilla Glass Victus+ üveglappal két oldalon, igaz: csak az A56 kerete van fémből, a másik kettőt műanyag szegélyezi, az A36 és az A26 pedig nem kapott hivatalos HDR10+ támogatást.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

162,9 × 78,2 × 7,4 milliméteres méreteivel tesztalanyunk pont olyan hatalmas, mint a Galaxy S25 Ultra, így kétkezes készülék, és csapott oldalaival nehezebben érhető el immár kettéosztott értesítési és kapcsolópanelje. A hátlap elég csúszós, bár az üveg a műanyaghoz képest valamivel jobban tapad a tenyeremhez. Nyilván több a káva a középkategóriában, mint félmillió forintért, ám ettől még a 195 grammos A36 az alsó álltól megszabadulhatott volna a szimmetria kedvéért. Szerencsére minden illesztés tökéletes, erős szorongatásra sem hallható recsegés, az IP67-alapú por- és vízálló védelem (1,5 méter, 30 perc) pedig úgy is meggyőző, hogy például a Motorola Edge 60 Fusion IP69-et kínál.

[+]

Az A36 nem okoz csalódást, ha a képernyőről van szó: kiváló a napfény alatti fényerő, kellően halvány az éjszakai használat, élénkek a színek, tökéletesek a feketék, sokoldalú a kalibráció, pontos az érintésérzékelés és elérhető mindig aktív kijelző. Nincs DC elsötétítés és 10 helyett 8 bites a színmélység, de azért ezzel együtt lehet élni. Kis helyet foglal a 12 megapixeles szelfilyuk, viszont bőven lett volna hely a beszédhangszóró mellett a közelségérzékelő szenzornak. Ehelyett a megoldás virtuális, azaz szoftveres, bár legalább a fénymérő megvan.

[+]

A képernyőbe épített, optikai ujjlenyomat-olvasó gyors és pontos, jobbra viszont csak a bekapcsoló esik hüvelykujjra, a hangerőszabályzó túl magasra került – nehezen hihető, hogy ez senkinek nem tűnt fel a tervezőasztalon. Nincs jack kimenet, FM-rádió, infra és mostantól microSD bővítés, van viszont sztereó hangszóró, USB-C port és dupla nanoSIM tálca, illetve eSIM. Ugyanilyen hiányos a csomagolás: csak leírás, SIM tű és töltőkábel van benne.

[+]

Bár az 5000 mAh-s telep végre 45 watton tölthető, erre a teljesítményre a mellékelt, 3 amperes zsinór a GSM Arena szerint nem alkalmas – hozzánk csak a telefon látogatott el a doboza nélkül, így nem állt módunkban tesztelni. A gyorstöltő adaptert, a nagyobb áramerősséget támogató kábelt, a fóliát és a tokot tehát külön kell megvásárolni, ami 160 ezer forintos indítással erős, de legalább ez illik a Galaxy A36 konstrukciójára is. Dizájn? A megszokott formát kapjuk többféle színváltozatban, csak most egybe nőtt kameraoszloppal.

[+]

Nem változott az 50 megapixeles főkamera optikai képstabilizálással, a 8 megapixeles ultraszéles modul és az 5 megapixeles makróegység LED villanóval és Samsung logóval. Viszont picit kisebb lett a káva és könnyebb a ház egy év alatt, a csúcskategóriás Samsungok trendjét követve. Ami határozottan hiányzik, az a kínai riválisok megugró telepkapacitása, energiasűrűsége és gyorstöltése, komolyabb vízállósága és erősebb kameraszettje. Mint mondtam, hardverben és külsőben a Samsung konzervatív vonalat követ, lássuk, mit tud szoftverben!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!