Hirdetés
Külső
Kezdjük a száraz tényekkel: a G400 rohadt nagy. Már-már a Nokia N76-tal vetekszik, persze az überelhetetlen, szóval azért annyira nem, de ettől függetlenül nem kicsi. Pontos mérete 102,8 x 51,5 x 15,2 mm, ez persze összecsukva értendő, kinyitva a hossz ugye közel duplájára nő. Egy hölgy kezében nem tudom, hogy hogy nézne ki, engem csak azért zavart a dolog, mert többen panaszkodtak arra, hogy zihálok a telefonba, pedig nem, csak a mikrofon az orrom magasságában volt beszélgetés közben, egészen pontosan alatta, így mindenki megszámolhatta, hogy egy perc alatt hányszor veszek levegőt. Ha lefelé tartottam volna akkor elképzelhető, hogy a pulzusomat is meg lehetett volna mérni.
A konyhai mérleg a masszív ház ellenére is csak 107,8 grammot fog mutatni, ha rátesszük a G400-at, persze memóriakártya nélkül. Ez a felhasznált anyagok minőségét figyelembe véve egy nagyon korrekt tömegnek mondható, az újdonságnak ugyanis az előlapja, a hátlapja és a billentyűzete is fémből van. Az oldalt és a külső kijelző fölött lévő plasztik részekre sem lehet panasz, a mérnökök kellemes minőségű, puha műanyagot pakoltak az említett területekre. Az előlap egyébként meglehetősen impresszív látványt nyújt, ami főleg a tükröződő felület, 2,2 hüvelyk átlójú érintőkijelzőnek köszönhető. TFT panelről van szó, felbontása QVGA, színmélysége 18 bit, de ezt legfeljebb a fotók nézegetésénél fogjuk kihasználni, az itteni menürendszer ugyanis nagyon csínján bánik a színekkel, mondhatni fekete-fehér, de erről kicsit később.
A hátlap is látványos, a levehető rész kívül ugyanis az előlapon is látható csillogó, középen pedig szálcsiszolt fém felületet kapott. Jobboldalt található az i900-on is látható 5 megapixeles objektív, alatta LED-es villanó, amit a doboz Power LED-nek hív. A kamera egyébként elég hülye helyre, a nyitásnál elforduló részre került, kinyitva tehát pont ránk néz, aminek videótelefonáláskor nincs jelentősége, arra ugyanis másik kamera van. Ellenben annyira a szélen van, hogy én minden második fotón belógattam az ujjam elé, pedig nem most kezdtem mobilokkal fotózni, ugye. Persze mint minden, ez is megszokható.
Felül semmi lényeges elem nincs, egyedül az lehet furcsa, hogy az előlapról idáig átnyúló műanyag résznek van egy kis pereme, de ez azért van, mert kinyitva így lesz "egybefüggő" a műanyag rész. A bal felső sarokba került a nyakpánt rögzítési helye, alatta van a microSD foglalat és a hangerőszabályzó gombpáros.
Az alsó rész teljesen üres, egy kinyitható modellnél mondjuk nem is lehetne sok dolgot errefelé elhelyezni. Jobbra került a kamera exponálógombja és a töltő/headset csatlakozója (egyedi Samsung, természetesen), közöttük egy hold feliratú gombocska üldögél. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a zárgombok iskolapéldája, elég mélyen ül ahhoz, hogy véletlenül lehetetlen legyen benyomni, de jó nyomásponttal rendelkezik és kellemesen elérhető helyen van, könnyű megnyomni.
A nyitást segítő mechanikáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, tökéletes, a masinának se kinyitva, se összecsukva nincs holtjátéka. Semmi, tényleg, a legkisebb mértékben sem mozog, örvendetes! A látvány már kevésbé, a felső részen lapuló kijelző ugyanis... kicsi. Pontosabban önmagában nem az, ugyanúgy 2,2 hüvelykes, mint a külső, a gáz csak az, hogy ekkora helyre egy 2,6 hüvelykes is simán elfért volna. Ezt valószínűleg Samsungék is jól tudják, próbáltak is játszani a helykihasználással, sikertelenül. Felül jókora rácsos - azaz inkább lyukacsos - felület mögé dugták a hangszórót, valamint a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamerát, bár utóbbit annyira nem rejtették el. A QVGA megjelenítő körül csillogó rész van, ezzel véleményem szerint fordított hatást értek el, még kisebbnek tűnik az amúgy sem nagy kijelző. Középen van a hátlapról már ismerős kamera, alul pedig a gombsorral találkozhatunk, mily' meglepő.
Ez szintén nem az átgondoltság csúcsa. Ha valaki úgy gépel, hogy közben meg is nézi, hogy mit nyom, az szeretni fogja, kellemes recés felület, böszme nagy gombok. Ha valaki viszont vakon gépel, az szívni fog, ugyanis a billentyűk között semmi olyan elválasztóelem nincs, amit ujjal jól lehetne érezni, tehát gyakorlatilag az egész gombsor egy nagy felület. A háttérvilágítást eleinte nem teljesen értem, azt hittem, hogy valami fényérzékelő kapcsolja be (ha más nem, az egyik kamera), de elég skizofrén módon viselkedett, néha az "indokolatlan áramhasználat", máskor a "vakon is tudsz gépelni, ha akarsz" jeligét kedvelte, azaz volt, hogy verőfényes napsütésben is bekapcsolt, máskor pedig vak sötétben sem, ami mondjuk nem tett jót az SMS írási sebességemnek. Aztán belenéztem a menübe: egyedi világítás, kezdés délután ötkor, befejezés reggel kilenckor, szuper. Átraktam "mindig"-re...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
