Bevezető, a doboz tartalma
Elég sokan kérdezik tőlünk, hogy hogy a fenébe tudunk a sokadik Samsung/Nokia telefonról is olvasmányosan írni. Hát, bevallom őszintén, néha elég nehezen, ez a helyzet most is, pedig a G400 nevű 5 megapixeles csoda több szempontból is egyedinek, mondhatni különlegesnek tekinthető. Egyrészt ez az első mobiltelefon az európai piacon, mely kagylókialakítása ellenére nagyfelbontású képérzékelőt kapott. Plusz két kijelzője van, melyek bár ugyanakkorák, a külső érintésérzékeny, a belső pedig nem. Harmadrészt akkora, mint egy tepsi.
A kütyü még a megjelenése előtt átesett egy névváltáson, G400 Soul F-re keresztelték, a három vonalból álló betű a foldable szóra utal, ez mutatja tehát, hogy szétnyithatós készülékről van szó. A Soul jelző megléte ugyanakkor kissé paradox, hiszen a rövidítés a Spirit of Ultra szóhármast takarja, de az Ultra sorozat tagjainak neve U-val, nem pedig G-vel kezdődik. Persze a gyártók nem mindig a következetes névválasztásról híresek, szóval lépjünk is túl ezen az aprócska bakin.
A tesztpéldányt az XXL GSM biztosította, köszönjük nekik. A doboz a szokásos vékonyka, magán a masinán kívül hálózati töltőt, adatkábelt, valamint egy két részből álló fülbemászó, akarom mondani hallójáratos headsetet rejt, ami kellemes zenei képességekkel kecsegtet. A doboz szerint a masina rendkívül elegáns, egy lapozás és kiderül, hogy valóban így van-e.
Külső
Kezdjük a száraz tényekkel: a G400 rohadt nagy. Már-már a Nokia N76-tal vetekszik, persze az überelhetetlen, szóval azért annyira nem, de ettől függetlenül nem kicsi. Pontos mérete 102,8 x 51,5 x 15,2 mm, ez persze összecsukva értendő, kinyitva a hossz ugye közel duplájára nő. Egy hölgy kezében nem tudom, hogy hogy nézne ki, engem csak azért zavart a dolog, mert többen panaszkodtak arra, hogy zihálok a telefonba, pedig nem, csak a mikrofon az orrom magasságában volt beszélgetés közben, egészen pontosan alatta, így mindenki megszámolhatta, hogy egy perc alatt hányszor veszek levegőt. Ha lefelé tartottam volna akkor elképzelhető, hogy a pulzusomat is meg lehetett volna mérni.
A konyhai mérleg a masszív ház ellenére is csak 107,8 grammot fog mutatni, ha rátesszük a G400-at, persze memóriakártya nélkül. Ez a felhasznált anyagok minőségét figyelembe véve egy nagyon korrekt tömegnek mondható, az újdonságnak ugyanis az előlapja, a hátlapja és a billentyűzete is fémből van. Az oldalt és a külső kijelző fölött lévő plasztik részekre sem lehet panasz, a mérnökök kellemes minőségű, puha műanyagot pakoltak az említett területekre. Az előlap egyébként meglehetősen impresszív látványt nyújt, ami főleg a tükröződő felület, 2,2 hüvelyk átlójú érintőkijelzőnek köszönhető. TFT panelről van szó, felbontása QVGA, színmélysége 18 bit, de ezt legfeljebb a fotók nézegetésénél fogjuk kihasználni, az itteni menürendszer ugyanis nagyon csínján bánik a színekkel, mondhatni fekete-fehér, de erről kicsit később.
A hátlap is látványos, a levehető rész kívül ugyanis az előlapon is látható csillogó, középen pedig szálcsiszolt fém felületet kapott. Jobboldalt található az i900-on is látható 5 megapixeles objektív, alatta LED-es villanó, amit a doboz Power LED-nek hív. A kamera egyébként elég hülye helyre, a nyitásnál elforduló részre került, kinyitva tehát pont ránk néz, aminek videótelefonáláskor nincs jelentősége, arra ugyanis másik kamera van. Ellenben annyira a szélen van, hogy én minden második fotón belógattam az ujjam elé, pedig nem most kezdtem mobilokkal fotózni, ugye. Persze mint minden, ez is megszokható.
Felül semmi lényeges elem nincs, egyedül az lehet furcsa, hogy az előlapról idáig átnyúló műanyag résznek van egy kis pereme, de ez azért van, mert kinyitva így lesz "egybefüggő" a műanyag rész. A bal felső sarokba került a nyakpánt rögzítési helye, alatta van a microSD foglalat és a hangerőszabályzó gombpáros.
Az alsó rész teljesen üres, egy kinyitható modellnél mondjuk nem is lehetne sok dolgot errefelé elhelyezni. Jobbra került a kamera exponálógombja és a töltő/headset csatlakozója (egyedi Samsung, természetesen), közöttük egy hold feliratú gombocska üldögél. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a zárgombok iskolapéldája, elég mélyen ül ahhoz, hogy véletlenül lehetetlen legyen benyomni, de jó nyomásponttal rendelkezik és kellemesen elérhető helyen van, könnyű megnyomni.
A nyitást segítő mechanikáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, tökéletes, a masinának se kinyitva, se összecsukva nincs holtjátéka. Semmi, tényleg, a legkisebb mértékben sem mozog, örvendetes! A látvány már kevésbé, a felső részen lapuló kijelző ugyanis... kicsi. Pontosabban önmagában nem az, ugyanúgy 2,2 hüvelykes, mint a külső, a gáz csak az, hogy ekkora helyre egy 2,6 hüvelykes is simán elfért volna. Ezt valószínűleg Samsungék is jól tudják, próbáltak is játszani a helykihasználással, sikertelenül. Felül jókora rácsos - azaz inkább lyukacsos - felület mögé dugták a hangszórót, valamint a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamerát, bár utóbbit annyira nem rejtették el. A QVGA megjelenítő körül csillogó rész van, ezzel véleményem szerint fordított hatást értek el, még kisebbnek tűnik az amúgy sem nagy kijelző. Középen van a hátlapról már ismerős kamera, alul pedig a gombsorral találkozhatunk, mily' meglepő.
Ez szintén nem az átgondoltság csúcsa. Ha valaki úgy gépel, hogy közben meg is nézi, hogy mit nyom, az szeretni fogja, kellemes recés felület, böszme nagy gombok. Ha valaki viszont vakon gépel, az szívni fog, ugyanis a billentyűk között semmi olyan elválasztóelem nincs, amit ujjal jól lehetne érezni, tehát gyakorlatilag az egész gombsor egy nagy felület. A háttérvilágítást eleinte nem teljesen értem, azt hittem, hogy valami fényérzékelő kapcsolja be (ha más nem, az egyik kamera), de elég skizofrén módon viselkedett, néha az "indokolatlan áramhasználat", máskor a "vakon is tudsz gépelni, ha akarsz" jeligét kedvelte, azaz volt, hogy verőfényes napsütésben is bekapcsolt, máskor pedig vak sötétben sem, ami mondjuk nem tett jót az SMS írási sebességemnek. Aztán belenéztem a menübe: egyedi világítás, kezdés délután ötkor, befejezés reggel kilenckor, szuper. Átraktam "mindig"-re...
Menürendszer kívül-belül
A G400 a legújabb (főszerkesztőnk szerint kettes) BlackUI-ra épül, ami igazából már nem is BlackUI, lévén nem fekete, a lényeg, hogy a szokásos, viszont jól álcázza magát. A főmenü ikonjai ugyanis a TouchWiz felületből lettek átemelve, első blikkre jól be is dőltem nekik, de aztán rájöttem a turpisságra. A készenléti képernyőn alapértelmezésben óra figyelget, az aktuális idő középen látható, fölötte pedig az 1 óra + 1 perces eltérések pozitív és negatív irányba, hátha pont arra lennénk kíváncsiak. Azt hittem, hogy váltáskor van valami csecse animáció, végig is szurkoltam egy percet a kijelzőt bambulva, de semmi, eléggé kiábrándító volt. Ha nem tetszik a dolog, átválthatunk egy már ismerős, meglehetősen vicces elnevezésű (eleven világ) dologra, ahol a Parlamentet figyelhetjük 0-24. A főmenü ikonos rácsos elrendezésű, 12 ikonból áll, csak az aktuálisnak láthatjuk a nevét, de a rajzocskák elég egyértelműek, tehát túl fogjuk élni.
Mint azt már említettem, a külső kijelző érintésérzékeny, amit jó sok helyen lehetne kamatoztatni, de valamit itt se csináltak tökéletesen Koreában. Kaptam például egy SMS-t, a külső kijelzőn meg is jelent a figyelmeztető üzenet, billentyűzár kiold, üzenetre rábök, reakció: nyissa fel a fedelet az üzenet elolvasásához. Mi van? Ráadásul a cucc rátett még egy lapáttal, mert kinyitás után a készenléti képernyőt tolta az arcomba, rajta az új üzenet érkezett felirattal, hát erre lenne pár káromkodásom. A kint futó téma teljesen fekete, pontosabban háttérképet berakhatunk, de más színek nem érhetők el. Alul van négy pötty, az visz a menübe, egyébként meg válthatunk többféle óra és egy naptár között, ráadásul ehhez csak az ujjunkat kell tologatnunk. Egy PDA-s szakértő ismerősöm ezt látva meg is szólalt: azta... TouchFLO! Hát, azért nem.
A külső menü kemény négy ikonból áll: zenelejátszó, FM rádió, Kamera, Album. Azt hiszem, hogy mindegyiknek elég egyértelmű a funkciója, a zenebarátok értelemszerűen az első kettőt fogják leggyakrabban használni, a fényeket képezni vágyók pedig a harmadikat, a masinával fotózni ugyanis csak összecsukott állapotban lehet, kivéve persze, ha önportékat szeretnénk készíteni. Az album ugye egy képnézegető, egész jól használható, de azért nem egy iPhone. A listás részeknél van görgetés, oldalt jelenik meg egy sáv, azon kell tologatni az ujjunk, ez legalább rendben van.
Szoftverek, sebesség
A szoftveres kínálat a szokásos, de azért vegyük sorra, hogy mik kerültek a G400-ban. Fentről lefelé haladva először a kamera ikonnal rendelkező saját elemek menüpontba érdemes benézni. Jó átverős, kamera vagy filmlejátszó ugyanis nincs, csak zenelejátszó, rádió és diktafon, utóbbi legfeljebb 60 perces klipeket tud rögzíteni.
Középen van egy Google ikon, ez a keresőt és a levelezőrendszert takarja. A szórakozás alá három játék került, a gyártó ezúttal is csak demo verziókkal örvendeztetett meg minket, Paris Hilton gyémántjaival azért ha korlátozott ideig is, de eljátszadozhatunk. A naptár és az ébresztő ezúttal is külön ikonokat kapott a főmenüben, plusz alulra került egy alkalmazások elnevezésű mappa is, mely a Bluetooth mellett a böngészőprogramot és pár alapvető cuccot rejt, úgy mint jegyzettömb, feladatkezelő, világóra, számológép, mértékegység átváltó, időzítő, stopperóra és RSS-olvasó.
A sebességről nem tudok túl bőségesen írni, a kütyü elég gyors, sem a programok indulására, sem a képernyőváltásokra nem kell sokat várnunk, ráadásul indokolatlan lassulásokkal sem találkozhatunk. A belső memória mérete egyébként 120 MB, ezt microSD kártyával bővíthetjük, arról nincs információ, hogy a foglalat SDHC kompatibilis-e.
Adatkommunikáció, telefonálás
Adatkommunikációs téren jól áll cikkünk tárgya. A GSM-modul háromnormás (900/1800/1900 MHz), 3G van, adatátvitelre pedig GPRS-t, UMTS-t és HSDPA-t is használhatunk, utóbbi 7,2 Mbps sebességű. EDGE támogatás az adatlap tanúsága szerint nincs, ez egyrészt érdekes, másrészt sajnálatos, kis hazánk sok területén ugyanis ez a csúcs. A Bluetooth 2.0-s, támogatja a sztereó profilt (A2DP), tehát megfelelő fülhallgatóval kábel nélkül élvezhetjük kedvenc muzsikáinkat. Az adatkábel csatlakozója egyedi Samsungos, azonban USB 2.0-s sebességű adatátvitelt tesz lehetővé.
Telefonálás közben semmi problémám nem akadt, a hangminőség az átlagosnál jobb volt. Az mondjuk sajnálatos, hogy nincs külön hangszóró a csengésnek/kihangosításnak, azaz ezek is a telefonhangszórón át szólnak, ami ugye azért hátrány, mert összecsukva a készülékház erősen fogja a hangokat, tehát a csengés nem valami hangos.
A telefonálással kapcsolatos szoftverek nem hoznak újat. A telefonkönyvbe mindössze 1000 nevet tárolhatunk, extra mezőkből azonban nincs hiány, képeket is rendelhetünk ismerőseinkhez. Az üzenetkezelés jó, van e-mail kliens is, mely megbirkózik a hitelesített IMAP szerverekkel is. A webböngésző szintén nem rossz, NetFront 3.4-es. Említést érdemel a hívásnapló is, mely egyesített nézetben és szeparáltan is meg tudja mutatni a fogadott/tárcsázott/nem fogadott hívásokat, melyekből az utolsó harmincat tárolja.
Multimédia
A kamera tehát 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között LED-es villanó segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2560 x 1920, videóknál 320 x 240 pixel. Beállítási lehetőségekből és extrákból jó sok van, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, a JPEG-tömörítés mértékét (négy fokozat), az érzékenységet (ISO 100-800), a fénymérést (mátrix és szpot), van szoftveres képstabilizátor, dinamikatartomány növelés (nem ér semmit), arcfelismerés, sorozat és mozaikfelvétel, pár effekt és expozíció-korrekció.
A képminőséget a kategóriában belül közepesnek mondanám. A vonalélesség és a színvisszaadás kiváló, a zajszint viszont sajnos a látható szűrés ellenére is közepes. A dinamikatartomány kicsi, nem csoda, hogy erőltetik a szoftveres WDR-t, csak ugye az nem ér annyit, mint egy jobb érzékelőlapka. De a vonalélesség tényleg nagyon rendben van, a fotók tehát élesek és szépek, a gyengébb pontokat a laikus szemek többsége valószínűleg észre sem veszi. Árnyékban viszont sajnos elég sokszor téveszt a fehéregyensúly automatikája, ilyenkor kékes tónusú képeket kapunk. A képek mérete általában 1 és 1,4 MB között mozog, az éjszakai felvételek 1,5-1,6 MB körüliek.
A zenelejátszó fut háttérben, megjeleníti az albumborítókat, ID3 tagek alapján szűr, ez 2008 derekán inkább elvárás, mintsem pozitívum. Hasonló kategóriába sorolnám a normális hangszínszabályzó meglétét, de ilyen a G400-ban sajnos nincs, pár előre definiált séma (pop/rock/stb.) közül választhatunk, egyénieket viszont nem hozhatunk létre. Ezt leszámítva nincs gond a szoftverrel, a külső kijelzőről is kényelmesen tudjuk menedzselni zenéinket, tehát az új Samsung tulajdonképpen zenetelefonnak is egész jó.
A gyári fülhallgató hangminősége jó, kihangosítva pedig közepesen szól a G400. Mivel a dobozban lévő füles két részből áll, bármilyen 3,5 mm-es jack csatlakozóval rendelkező cuccot használhatunk az eszközzel. FM-rádió van, RDS-es, egyebet nem tudok mondani róla.
Akkumulátor, összegzés
Az akkumulátor 900 mAh-s, ami két kijelző mellé nem a legideálisabb méret. Szegény G400 nem is bírta sokáig szuflával a kezeim között, két és fél napig húzta zenehallgatás nélkül, napi egy óra telefonálással és jelentős mennyiségű SMS-írással.
Összegzés: az első gondolatom a Samsung G400-ról az, hogy nagy. De szerintem az N95 is az, mégis nagyon sokan imádják, ez alapján tehát kár lenne leírni tesztünk alanyát, az viszont biztos, hogy hölgyek kezében nem fogjuk látni. Anyaghasználatból és összeszerelési minőségből jelesre vizsgázott, a belső kijelző viszont sajnos aránytalanul kicsi, ami miatt ha nem is érdemel dékáni figyelmeztetést, szóban megrónám. Hasonló a helyzet a külső kijelzővel, ami bár kényelmesen használható, komoly funkcióbeli hiányosságokkal küzd, az SMS-olvasás lehetőségének kihagyása egyenesen röhejes. Multimédiás téren jól áll, szoftveres szempontból sem hagy kívánnivalót maga után, gyors is, komoly hiányossága nincs. Ára jelenleg bruttó 75.000 forint, ennyiért nem kimondottan olcsó, de mivel valószínűleg hamarosan esni fog, megelőlegezek egy ajánlott plecsnit, mert nekem alapvetően nagyon tetszett. Az utódja viszont remélem, hogy nagyobb kijelzőt kap majd...
![]() |
Samsung G400 |
Bocha
A Samsung G400-at az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
Samsung G400 | ||
![]() | Általános | |
Technológia | GSM, UMTS | |
Méret | 102,8 x 51,5 x 15,2 mm | |
Tömeg | 107,8 gramm | |
Színvariációk | Ezüst | |
Kijelző | ||
Belső kijelző átlója | 2,2 hüvelyk | |
Belső kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
Belső kijelző típusa | TFT | |
Külső kijelző átlója | 2,2 hüvelyk | |
Külső kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
Külső kijelző típusa | TFT | |
Színárnyalatok száma | 262.000 | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | 1000 | |
SMS memória / max. MMS méret | 500 / 295 KB | |
Belső memória | 120 MB | |
Memória bővíthetősége | microSD | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | 900/1800/1900 MHz | |
GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / nincs | |
UMTS / HSDPA | van / van (7,2 Mbps) | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
WiFi | nincs | |
USB | 2.0 (egyedi csatlakozó) | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | vannak | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
Hangrögzítés | van (60 perc) | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | T9 | |
Szoftverek | ||
Platform | Samsung | |
WAP / HTML böngésző | 2.0 / van | |
E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
Java | van, MIDP 2.0 | |
Játékok | 3 darab demo | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | - | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 5 megapixeles, autofókuszos, LED-es villanó | |
Másodlagos kamera | van | |
Videófelvétel | van (320 x 240 pixel) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is | |
Hangszínszabályzó | van (csak alapsémák) | |
FM-rádió | van - RDS | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 900 mAh-s Li-Ion | |
Készenléti idő | n.a. | |
Beszélgetési idő | n.a. | |
Egyebek | ||
- |