Kamerák, multimédia
Sokan csak azért gondolkodnak csúcskategóriás mobilban, mert azoknak jobbak a kamerái, és bár a Pocophone F1 éppen lecsúszott nagy kamera összehasonlító tesztünkről, igyekszünk elég inputot biztosítani a képességeit illetően. Ott van kezdetnek a 20 megapixeles előlapi kamera a lenti első példával, arcszépítő funkciókkal, és ha szükséges, képernyővillanóval. A felbontás nem feltétlenül indokolt, a részletesség az arcszépítő módokat kikapcsolva viszont a műfajban kiemelkedő, plusz remek a fehéregyensúly is. A hátlapon 12 megapixeles főszenzor tesz jó szolgálatot 1,4 mikronos pixelmérettel, f/1,9-es rekeszértékű blendével és villámgyors dual pixel autofókusszal, ami egy kamerán javító szoftverfrissítés után is el-eltévelyedett néha nappal, bár ez nem volt este sem jellemzőbb tízből egy-két alkalomnál.
[+]
 |
 |
 |
 |
A másodkamera 5 megapixeles és kizárólag portrémódra vethető be, ami csak azért sajnálatos, mert a féláron kapható Mi A1 feleannyiért jófajta teleobjektíveset biztosít. A portrémód mindenesetre korrekt munkát végez a részletek és szeparáció oldaláról (lásd a fenti 2-4. példát), bár azért az algoritmus bőven dolgozik a zajmentesítésen. A hátlapi rendszerhez korrekt fényű, dupla villanópár tartozik. A szoftver gyorsan indul és az automata vagy kézi HDR mellett AI módot is bevet, ami jelen formában nem több, mint a kontrasztok némi megtolása a dinamika kárára. Kézi mód is akad fehéregyensúly (sémák, skála), záridő (32 mp-ig), érzékenység (ISO3200-ig) és fókuszállítással. Az expozíció érintőfókusz után szabályozható. Akad még önkioldó, viszont a DNG RAW mentést egy rendben működő Manual Camera oldja csak meg.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Kezdjük a pozitívumokkal: középen, nappal rengeteg a részlet, de este sem rossz ám a helyzet, különösebb túlélesítés nélkül. Igaz, a széleken és a zajszűrésnek köszönhetően a hasonló tónusú részeken már akad részletvesztés, a telítettség pedig némileg több a kelleténél. A dinamika átlagos némi túlexponálással, amin a HDR néha javít, néha meg nem, az AI pedig inkább csak rátol a kontrasztokra. A fehéregyensúly a kamerás frissítés előtt és után is hajlamos volt a zöldes-sárgástól a kékes és vöröses irányig elég gyakran elkallódni, akár egy téma esetében, és a HDR mód is gyakran választott az ideálistól eltérő színárnyalatot. Ami azért meglepő, mert a Mi A1 ebből a szempontból pontosabb volt, és este igazából még egész helyénvaló az F1 fehéregyensúlya is, ami reményt ad, hogy újabb frissítéssel helyrerázzák a nem túl látványos gyengélkedést. Kézi módban nyilván javítani lehet az esti minőségen egy ideig, ám optikai képstabilizálás nélkül rövid záridőt lehet csak kézből megtartani, és a magas érzékenységnek megvannak a minőségbeli korlátai.
Videót legfeljebb 4K-ban lehet lőni, 30 FPS-sel, gyors és megbízható fókusszal, korrekt dinamikával és részletességgel, viszont itt-ott újfent zöldes eredményekkel, mozgás közben pedig láthatóan bármilyen képstabilizálás nélkül.
1080p-s felvételek már jófajta EIS-ről tanúskodnak némi látószögvesztés árán, átlagos részletességgel, szóval ideális választás annak, aki a kiegyensúlyozottabb felvételeket preferálja. A sztereó hang tiszta, talán egy picit éles, ám a lépések nesze is jól hallatszik, az eredmény nincs túlszűrve. Csak arra kell figyelni, hogy a telefont bevágással jobbra döntse meg az ember videózás előtt, mert ha balra teszi, a bal és jobb hangcsatorna felcserélődik. Lassított felvételt legfeljebb 1080p-ben lehet lőni, 240 FPS-sel, hang nélkül és folyamatosan eltévelyedő fókusszal.
[+]
A kamerás összképen azért látszik, hogy a Pocophone költségsapkával dolgozott, illetve céges szinten még mindig nem gyomláltál ki az egyre kevésbé jellemző megbízhatatlansági tényezőt. Ha direkt összehasonlítás helyett érzésre kellene ítéletet mondani, az F1 kamerás összehasonlításunk hátsó szekciójában végzett volna, viszont a fehéregyensúlyon és a néha előálló fókuszgondokon szoftveresen még javítani lehet, a phablet a saját árfekvésében pedig kifejezetten jól helytáll.
[+]
A MIUI-s zenelejátszó előadók, albumok, mappák, dalok, listák és kedvencek szerint csoportosítja a helyben tárolt állományokat, a veszteségmentes és WMA állományokat is meghajtva. A jó pár widget mellett hangszínszabályzó és pár füleshez elérhető séma is akad. Akad FM-rádió füles csatlakoztatásával, a jack kimeneten pedig tiszta és részletes hang áramlik ki, agybadugós fajtákra kellő hangerővel. Komolyabb fejhallgatók esetében a maximum viszont lehetett volna jóval hangosabb. A sztereó hangszórópár papíron ígéretes, hangra pedig kellően erélyes, hogy a bejövő hívást messziről is meg lehessen hallani. A minőség viszont inkább csak közepes: egy P20 mellett laposabb és élesebb a produktum, kevesebb mélyhanggal. Az utóbbival az alsó modul próbálkozik, míg a beszélgetési rács inkább a magasabb hangokat próbálja intézni. A felső mindenesetre annyira halk, hogy játék, filmezés közben alig tűnik fel a besegítése.
[+]
A videolejátszó megbirkózik akár a 4K 60 FPS tartalmakkal is, az LG HDR10 kódolású sakkvideóját is beleértve, csak nem tűnik úgy, hogy a mozgókép lemászna a képernyőről dinamikájával és színeivel. A szoftver megjeleníti a feliratokat is, ám a teljes képernyős kitöltéshez és szélesebb formátumtámogatáshoz érdemes egy VLC Playert feldobni. A Pocophone F1 L3 szintű Widevine tartalomvédelmi szinttel rendelkezik, és lassan itt az idő, hogy erről külön cikkben értekezzük. Az egyes tartalomszolgáltatók készülékenkénti engedélyezése mellett a magasabb szintű, L1-es CDM alapvető kell legyen a HD streaming esélyének, ezt nem teljesítve az F1-gyel pedig sem a Google Play Filmek, sem pedig a Netflix vagy az Amazon Prime Video nem streamel nagy felbontáson, esetleg HDR-ben. Az L1 védelem biztosítása nem nullázza le a kasszát, inkább a Poco csapatának figyelmetlensége, hogy ezt az egyre fontosabb biztonsági szintet nem teljesíti, mert egyébként 6,18"-en, sztereó hangszóróval bátran lehet az Ozark második évadját nézni, csakhogy az F1 esetében alacsony felbontáson.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
