Hardver, szoftver multimédia

Az egy 3,2 Ghz-es, három 2,42 GHz-es és négy 1,8 GHz-es Kryo 585 processzormagot, valamint az Adreno 650-et bevető, 7 nm-es Snapdragon 870-et nem kell bemutatni: két éve ismerjük, és nem csak az fontos, hogy CPU és a GPU bármilyen játék vagy alkalmazás futtatására elég, hanem az is, hogy a remek teljesítmény/fogyasztás balanszhoz sokkal hűvösebb működés tartozik, mint a rákövetkező 888-as vagy 8 Gen 1-es Snapdragonnal. Mindez 6 GB LPDDR5 RAM-mal és 128 GB-os UFS 3.1-es tárolóval remek hardveralapot rejt a ma még megbocsátható Android 12-es rendszerhez, amire az aktuálisan elérhető legfrissebb, 13-as MIUI-t húzták. Persze az év vége felé már jobban örültem volna az Android 13-nak, melynek elkészülésére még nincs hivatalos dátum ezen a készüléken, sem többéves rendszerfrissítési garancia, bár a gyártói felület sokáig szokott szoftvercsomagokat kapni.

Az F4 a MIUI 13 Pocós variációját használja, ami valamivel több vegytiszta androidos jegyet visel az alapváltozatnál, de azért megvannak a szokásos gesztusvezérlési extrák és funkciók – illetve a 160 ezer forintért különösen kéretlen reklámok a gyártói appokban. Különben minden Google és Xiaomi alkalmazás a helyén, akárcsak a távirányító, a lejátszók és a Poco közösségi alkalmazása, illetve webáruháza, csak az előre telepített extrákat és demókat nem kérte senki, bár legalább törölhetők. A kameraszoftver villámgyorsan indul, minden szokásos módot felkínál HDR-rel, AI témafelismeréssel és a főkamera esetében DNG RAW mentéssel, ahogy kézi beállítások is elérhetők. Ilyen egy átlag feletti minőségű, 20 megapixeles szelfi (1/4”, f/2,45, fixfókusz), és ilyen egy 1080p önvideó, korrekt stabilizálással.

Főkamera, 16 megapixel (1/2”, f/1,79, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás)

48-ról 64 megapixelre nőtt a mellékelt OmniVision szenzor felbontása, de nem is az ide kattintva látható, értelmetlen és életlen teljes felbontás a lényeg, hanem 4:1-es binning után a fenti 16 megapixeles fotócsokor, mert többelemes képfeldolgozással remek a dinamika néha kis túlexponálással, és jófajta a részletesség is. Teljesen belenagyítva persze bőven maradt nyoma a zajszűrésnek és élesítésnek, de a fair verseny kedvéért, 12 megapixelre normalizálva este sem marad el a részletesség a konkurenciától. Sőt: kellően világosak a témák és pontosak a színek, csak az automatikusan bekapcsoló éjjeli móddal kissé nyomottak a kontrasztok. Optikai képstabilizálással kombinálva mindenesetre éjjel-nappal jól teljesít a főkamera, különösebb kilengések nélkül, és gyanítom, aki egy jól optimalizált Google Camera variációt telepít, ezen is tovább tud csiszolni.

2x-es szenzorzoom, főkamera, 16 megapixel

A 2x-es szenzorzoom dinamikában és színekben hozza a fenti színvonalat, részletességben viszont már nappal sem sokkal jobb tiszta digitális nagyításnál, mintha nem is lenne 64 megapixeles a szenzor. Kár érte, mert egy 64 megapixeles példa közepét itt kivágva élesebb képet kapunk – akkor az algoritmus miért nem így jár el? Ez mindenképp hiba, és ez este még nyilvánvalóbb: puszta digitális zoomot kapunk.

Ultraszéles kamera, 8 megapixel (1/2,8”, 119 fokos látószög, f/2.2, fixfókusz)

Ultraszéles kamerából mezei fixfókuszos jár korlátozott felbontással, viszont az észrevehető zajszűrés és élesítés mellett is korrekt a részletesség, átlag feletti a dinamika és pontos a fehéregyensúly, hogy nappal abszolút használható legyen. Este az automata mód ijesztően gyenge eredményekkel nyit, viszont kézzel bekapcsolva az éjjeli módot átlagszintre emelkedik a tudás elfogadható részletességgel, jó színekkel és megfelelő expozícióval. Úgy is mondhatnám: 8 megapixeles kamerától, este láttam már sokkal rosszabb eredményt.

Makrókamera, 2 megapixel (f/2,4, 4 cm-es fixfókusz).

Egy felesleges makrókamerát is kapunk idén 5 helyett 2 megapixelen, autofókusz helyett pedig 4 cm-es tárgytávolságra igazított fixfókusszal – kár érte, mert speciel a prezentált közelképek a dinamika, a színek és az előtér kiemelése szempontjából is jók, de túl alacsony a felbontás – az optimális megoldás az autofókuszos ultraszéles lett volna, amit árszinten egy Edge 30 Neo letud.

4K-ban csak a főkamera tud felvenni, 60 fpssel bármiféle képstabilizálás nélkül, míg 30-nál bekapcsol az optikai és az elektronikus kettőse, ami a kézremegéseket és a mozgás bizonytalanságát ügyesen kikompenzálja. Viszont van a dolognak némi darabos jellege egy iPhone Pro klippel összehasonlítva, ami persze csak referencia, mert az F4 nem négyszer drágább mobilokkal versenyez, a felső-középkategóriában ez a minőség a jó dinamika és részletesség oldaláról helytáll.

1080p-re kell váltani az előlapi és a hátlapi ultraszéles kamera eléréséhez, és inkább az előbbi rögzít jó részletességgel, az utóbbi a középszerű vonalélesség mellé a kívántnál többet vág a látószögből. Így is használható a helyzet, a főkamera pedig jó részletességű FHD monitoron visszanézve, viszont egy kis darabosság az elektronikus stabilizálás mellé minden optikánál jár. A sztereó hang tiszta, a szelet vagy a városi háttérmorajlást sem szűri túl.

A segédkamerákat este jobb elfelejteni, ám a főegység még 4K-ban is jó részletességgel, csak fél fényérték alulexponálással rögzít. Ha nem mozdulunk, kifejezetten egyben van a minőség, séta és forgás közben viszont valamennyi vibrálás látszik az éles fényforrások esetében, ami minden mobilkamerára jellemző kicsi vagy nagy mértékben, de láttunk már rosszabbat, és persze egy iPhone esetében sokkal jobbat is.

[+]

Jack kimenet nincs, van viszont MIUI-s zene- és videolejátszó reklámokkal, illetve a HD streaminghez Widevine L1 CDM védelem HDR10+ és DolbyVision támogatással. A méretes és fényes AMOLED panelnek jól állnak a filmek és sorozatok, a hangzásból pedig sztereó megoldás veszi ki a részét. A beszédhangszórót és az alsó rácsot kombináló páros kifejezetten erélyes – és 100%-on túl éles, hogy mindjárt jobb legyen 80%-ra leszabályozni, ahol kiegyensúlyozott közép- és magas tartományt hallani, elég szűk térrel és igen kevés méllyel. Átlag felettinek nevezném a minőséget.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!