Bevezető, tartozékok
Az Oukitel A, C, U, és K jelzettel differenciálja különböző készülékeit, illetve szériáit. Itt még érezzük a logikát, az A széria az okosórák kasztja, a K az üzemidőre fókuszáló készülékek nevében tűnik fel, mint 10 000 mAh-s teleppel szerelt K10000, míg a C kompaktabb méretű, belépő szintű eszközöket jelent. A legnépesebb az U sorozat, azon belül viszont van abszolút belépő szintű készülék, kicsit nagyobb belépő szintű készülék, meg egy rakás másik is, például a dupla kamerás U20 Plus, ami mondjuk, ezen kívül olyan sok extrát nem tud, beleértve a továbbra is középszerű hardvert és minimálisan jobb kijelzőt. Sima U20, vagy ilyesmi viszont nincs. Vagy legalábbis egyelőre.
Az U szérián belül a 7-es sorozatban a Plusszal együtt három készülék követte egymást, kezdve a KitKat rendszerrel nyitó, MT6580-ra épített, 1 GB RAM-mal szerelt U7-tel. A hardver alapján mondjuk azt hihetnénk, hogy az U7 Pro előbb volt, pedig nem, az pedig végképp kérdéses, hogy a még az U7-nél is régebbi (MT6582) hardverrel szerelt készülék mitől lett Pro. Leszámítva persze a nagyobb akkumulátort. Ehhez képest a legfrissebb U7 Plus nem sokban változott, a kamerák interpolációval megnövelt felbontása és az ujjlenyomat-olvasó léte a különbség, valamint a 2013-as SoC leváltsa egy finoman szólva szintén nem túl bivaly, de legalább frissebb lapkára. Cserébe minden működik, méghozzá jól.
A csomagolással sem nagyon variáltak, az Oukitel készülékek általában szívderítően élnénk karotta, értsd konkrétan sárgarépa színű kartondobozban érkeznek, szimpla Oukitel felirattal. Semmi fakszni, a tartalom viszont meggyőzően gazdag. A doboz a rövidebb élen nyílik, a belső osztás szűkebb feléből kell kipiszkálni, vagy biztonságos landolást garantálva inkább kiborítani a készüléket. A nagyobb fakk tele van mindennel, mint a remekül illeszkedő, klassz minőségű, vékonyított szilikontok, ami teljesen víztiszta, a hátlapra diszkrét kárókockás mintát varázsolva.
Az 1 amperes hálózati töltőfejhez jár microUSB adat- és töltőkábel, valamint kapunk egy mikrofonos, hangerőszabályzóként is funkcionáló felvevőgombbal szerelt, sztereó headsetet is. Gumiharang az a pár van, ami a fülesen eleve, és aránylag kis méretű, nekem például pont kényelmes. Az akkumulátort ne nagyon keressük, hacsak nem a készülékben, mert habár házilag is teljes felhatalmazással mozdítható, eleve a helyére rakták. Viszont az érintkezőket szigetelő, meglepően nem figyelemfelkeltő, bár szintén sárga fóliaréteget azért szedjük le, mielőtt nekiesnénk a készülék bekapcsolásának.
Hirdetés
Külső, kijelző
A már átlagosnak tekinthető, 5,5 hüvelykes képátló ellenére a készülék kissé nagyobb, mint ami kényelmes lenne, plusz a 2500 mAh-s akkut is figyelembe véve, konkrétan indokolatlannak tűnik. 157,6 x 78,4 x 9,2 milliméteres ház miatt kisebb kézméret esetén fogásváltás nélkül sem az ujjlenyomat-olvasó, sem a fizikai kezelőgombok nem elérhetők. Számszerűsítve: 15 cm-es araszhossz mellett normál fogásnál a bekapcsoló gomb és a biometrikus szenzor is 3,5 centiméterrel feljebb helyezkedik el, mint az adott ujj nyomáspontja. Így talán könnyebb viszonyítani és a „nagy” jelző sem egy szubjektív viszonylat, másrészt hasonló fizikai paraméterekkel rendelkező készülékekhez viszonyítva is termetes. Megegyező képátló mellett például a 4100 mAh-s teleppel szerelt Meizu m3 note 4 milliméterrel rövidebb és 3 milliméterrel keskenyebb, ami szignifikáns eltérés, jelentősen befolyásolva az ergonómiát. Ez valószínűleg az Oukitel szoftveres részlegének is feltűnt, mert igyekeztek funkciókkal kompenzálni.
A készülék ezzel együtt meglehetősen nehéznek is érződik, mondjuk, mert az is. A 206 gramm szintén indokolatlannak tűnik az anyaghasználat és a telep méretének függvényében. Egykezes használat nem nagyon lehetséges, még a kijelző alsó harmadának átérése sem feltétlenül garantált, mivel a készülék aránylag széles. A kellemesen gömbölyded ívekkel bíró levehető hátlap állítólag zongoralakk fényezést kapott, ami egyrészt néha még fémnek is tűnhet tisztes távolból, tehát rosszul éppenséggel nem néz ki, viszont eléggé csúszik. Cserébe nem vonzza mágnesként koszt, a szaténfényű felületen pedig az ujjlenyomatok sem hangsúlyosak. Sőt, konkrétan egy darabot sem lehet felfedezni direkt erre irányuló tapicskolást követően sem. Egyszerűen nem látszik rajta semmi, amit nem szívesen látnánk a telefonunk hátulján.
Az igen enyhén, de elvileg 2.5D kialakítású előlapi üveg alá kávák is jutottak bőven, szerencsére nem funkció nélkül. A háttérvilágítással nem rendelkező, nem módosítható sorrendű kapacitív vezérlőgombok nyilván az alsó területet foglalják, felül pedig kvázi öt megapixeles szelfikamera, mellette aránylag távol kezdődik a beszédhangszóró, amelyet sűrű egymásutánban a három színű értesítő LED, valamint a fény- és közelségérzékelő szenzor követnek. A széleken meghagyott 3 milliméteres fehér kávát még egy két milliméteres belső, fekete kerettel is sikerült megfejelni, mire a kijelzőhöz érünk. A gyárilag rápakolt fólia igen jó minőségű, pontosan illesztett, viszont kissé ráerősít a tükröződésre.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Oukitel U7 Plus | Xiaomi Redmi 4A | Huawei Y6 II | Meizu m3 note |
Képátló | 5,5 hüvelyk | 5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk |
Felbontás | 720 x 1280 | 720 x 1280 | 720 x 1280 | 1080 x 1920 |
Technológia | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD | LTPS LCD |
Fehér fényerő (max.) | 442 nit | 454 nit | 464 nit | 403 nit |
Fehér fényerő (min.) | 17,65 nit | 1,4 nit | 13,6 nit | 4,8 nit |
Fekete fényerő | 0,44 nit | 0,53 nit | 0,38 nit | 019 nit |
Kontrasztarány | 1066:1 | 857:1 | 1221:1 | 2121:1 |
Színhőmérséklet | 8137 K | 6955 K + kézi | 9038 K + kézi | 8286 K |
A hüvelykenként 267 pixelsűrűségű, LTPS LCD panel aránylag jó minőségűnek mondható, noha ekkora méreten az 1280 x 720 pixel felbontás már szembeötlő. A bal alsó sarokban viszonylag látványosabb a többi élen is tapasztalható fényszivárgás, valamint a számszakilag kielégítő kontraszt ellenére a megjelenítés fakóbb a kívánatosnál, feketét pedig ritkán fogunk látni. Ezzel együtt a fényerő teljesen rendben van, noha éjszaka kissé túláradó, erős napfényben pedig a tükröződéssel lehetnek gondok. A megjelenítő érintésérzékenysége rendben van, noha szövegbevitel során pont az ellenkezője érezhető, de ez inkább a rendszer számlájára írható. Ha nagyon gyorsan gépelünk, hajlamos elveszíteni a fonalat. A betekintési szögek szűkössége tűréshatáron belül marad, nyilván némi inverzió, színhőmérséklet-módosulás és fényerőcsökkenés bejátszik, de összességében nem kellemetlen. A színhőmérséklet olyan, amilyen, változtatni úgysem tudunk rajta.
Az oldalsó éleket a hátlap ívesen ráfutó felülete adja, tehát ez is pont ugyanolyan plasztik, mint mindenhol máshol. Az alsó élen a beszédmikrofon nyitja a sort, mellette pedig a multimédiás hangszórót rejtő öt furat tűnik fel. Az Oukitel honlapján ezt külön kiemeli mint Sweet Speaker Design. Valószínűleg nem csak mi nem értjük, mégis kinek az elméjéből pattanhatott ki ez a fordulat. Pláne, mitől édesebb, hovatovább cukibb ez a megoldás, mint bármely más készülék esetében a pont ugyanilyen kialakítás, de tény, hogy rosszul itt sem néz ki. Csak éppen a cuki lenne az utolsó szó, ami egy multimédiás mikrofon kialakítása kapcsán valaha is eszünkbe jutna.

[+]
Alant akad még egy mezei microUSB csatlakozó, pont nem középen, ami kissé zavaró lehet a szimmetria kedvelőinek. (Mondjuk nekem.) A hátlap lefejtését szintén az alsó élen, a kijelző felől nézve a jobb sarokban kezdhetjük meg, ezzel a jobb oldalon, kifejezetten magasan elhelyezett bekapcsológombot is lehámozzuk a készülékről, ahogy a szemközti, osztott kialakítású hangerőgombok is a hátlappal együtt mozognak. A nyomáspont egyébként rendben van, noha a bekapcsológomb minimálisan lötyög kevésbé feszes, mint a hangerőszabályzók, ami nagyobb billentyű utat jelent a gyakorlatban. A felső élre kizárólag a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet került.
Az esztétikus fényű, gyakorlatilag összemaszatolhatatlan, viszont minden képzeletet felülmúlóan csúszós hátlap nincs túlbonyolítva. Az alsó harmadban márkamegjelölés és honlapcím található méretes akkumulátor tanúsítvánnyal, míg a középső harmad teljesen üres. A bal felső sarokban a hátlap síkjába minimálisan süllyesztett, fehérrel keretezett kameralencse figyel, egytónusú, szimpla LED segédfény társaságában. A hátlap szélétől egyébként pont csak annyival beljebb, hogy ne lógjon bele az ujjunk állandóan a képbe. Persze így is megoldható, hogy belenyúljunk, de viszonylag ritkán. A jól kitapintható, két millimétert süllyesztett, multifunkcionális ujjlenyomat-olvasó felülete is a felső tartományban kapott helyet, kissé talán magasabban az ideálisnál.
Hardver, szoftver
Hardveresen az U7 Plus sem egy meggyőző eresztés, noha vérmes elvárások hiányában nem, hogy teljesen használható, de 7.0-s Androiddal egyenesen süvít. A rendszer stabil, a böngésző mondjuk lassú, a feladatvégzés viszont teljesen vállalható. A beállításokban, vagy a főképernyők és az alkalmazásmenü közötti navigáció meglepően gördülékeny, ahogy az alkalmazásváltó is hamar előkerül. Onnan már csak a kívánt applikációra kell várni, hogy összeszedje, hol is tartott. Mellesleg feldolgozhatatlan a két rendszer (Marshmallow vs. Nougat) közötti különbség felhasználói élmény szempontjából. A legfrissebb megoldással elképesztően rendben van. Ezt tudja a MediaTek 64 bites, referenciaértékre skálázott, tehát maximum 1,3 GHz-re húzott, négy, Cortex-A53-as magot tartalmazó lapkája. Az 28 nanométeren gyártott, ARMv8 utasításkészletű MT6737-es SoC mindössze 2 GB rendszermemóriával gazdálkodik, a grafikáért pedig a kétmagos Mali-T720-as gyorsító felel.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Oukitel U7 Plus | Alcatel Pop 4 Plus | Huawei Y6 II | Meizu m3 note |
Rendszerchip | MediaTek MT6737 | Snapdragon 210 | HiSilicon Kirin 620 | MediaTek Helio P10 |
AnTuTu Benchmark 6.x | 29474 pont | 19650 pont | 29700 pont | 48606 pont |
Vellamo Browser | nem futott le | 1426 pont | 2084 pont | 3200 pont |
Vellamo Metal | 916 pont | 708 pont | 1340 pont | 1348 pont |
Geekbench 3 (single/multi) | n/a | 294 / 965 pont | 585 / 2557 pont | 815 / 3109 pont |
Geekbench 4 (single/multi) | 561 / 1443 pont | 380 / 972 | n/a | n/a |
GFXBench Manhattan onscreen | 4,5 fps | 3,8 fps | nem futott le | 7,0 fps |
GFXBench Manhattan offscreen | 2,2 fps | 1,6 fps | nem futott le | 7,0 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 10 fps | 8,5 fps | 9,9 fps | 17 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 5,9 fps | 5,0 fps | 5,6 fps | 17 fps |
A dobozból kivéve még 6.0-s Androidra épülő rendszer kizárólag az ikonkészlet szintjén lett módosítva, minden egyéb felület és funkció gyári Marshmallow. Az optimalizáció egyébként mindkét rendszer esetében hatékonynak tűnik, a sovány vas ellenére tényleg használható a készülék, sőt, helyenként meglepően kapkodós, a lokalizáció viszont elég hiányos. Rengeteg a nem anyanyelvű beállítás és felület. 7.0-val pedig még annál is több. Cserébe számos remek funkció áll rendelkezésre, és érezhető teljesítménynövekedés. A kétfázisú értesítési panel majdnem olyan, mint a régi, leszámítva az első fázisában előkerülő gyorskapcsolókat. Az összes többi alább található, az értesítő-kártyák pedig világos színsémát kaptak. Maga a panel kétoldalas lett, jobbra akad még néhány kapcsoló, valamint a tartalom és az elrendezés is alakítható.
Ha kellően kinosztalgiáztuk magunkat az első bekapcsoláskor, induljunk meg azonnal az alkalmazások között található Vezeték nélküli frissítés app felé. A rendszer, nem kicsit bosszantó módon egyáltalán nem jelzi, hogy van-e, és ha igen, akkor hány darab frissítés az eszközre. Teljesen véletlenszerűen szedtünk le két kisebb csomagot, majd ismét egy véletlen folytán megnyitva az erre hivatott alkalmazást, derült ki, hogy itt a Nougat. Ami egyrészt remek, másrészt értékeltük volna, ha ez nem merő véletlenségből alakul így. A frissítéshez szükség lesz egy legalább 16 GB-os, külső tárhelyként formázott microSD kártya bevetésére, egyébként esélytelen a művelet. 11 GB-nyi backup fájl fog keletkezni. A frissítés körülbelül egy órát, és 45%-nyi akkumulátort vesz igénybe. Mármint, semmiféle körülmények között ne álljunk neki 80%-os töltöttség alatt, mert nem éli túl.
A kezdőképernyő 4 x 4 ikont megjelenítő rácsszerkezete nem módosítható, az alsó sávba további két-két ikont pakolhatunk a fixen középre szegezett alkalmazásmenü jobb és bal oldalára. Van tehát alkalmazásmenü, ami kizárólag ABC sorrendben, vertikális vagy horizontális elrendezésben tartalmazza az előtelepített és utólag letöltött appokat. Változtatni ezen sem tudunk, a főképernyőkön viszont tetszés szerint rendezgethetjük az ikonjainkat. Legfelül mindig a négy leggyakrabban használt ikon kerül kézre. Egyébként van témaáruház, itt viszont csak a főtémákon, zárolt és főképernyő háttérképein tudunk változtatni. A kínálat adott, további tartalmak letöltése innen nem lehetséges.
Gesztusvezérlés viszont aránylag nagy számban akad, és még működnek is. A dupla koppos ébresztés ugye az ujjlenyomat-olvasó hátlapi elhelyezkedése okán különösen hasznos, főleg, hogy remekül működik. A gesztusébresztés a zárolt képernyőre rajzolt különböző betűkkel különböző alkalmazások és funkciók indítását teszi lehetővé. Egyébként megy, kicsit lassú, ráadásul ezen funkciók rendeltetésszerű használatához ki kell iktatni az ujjlenyomatos, vagy egyéb védelmet, de az általános tapasztalatokkal ellentétben egész jól működik.
A Gesture Motion menüpontban kétféle lehetőségünk van: Telephony Motion, ami értelemszerűen a telefonálást teszi egyszerűbbé például azzal, hogy a telefon megrázásával lehet fogadni a bejövő hívást, valamint a kihangosítást lehet kikapcsolni a készülék fülünkhöz való emelésével. A System Motion nevű cucc roppant elmés és kényelmes megoldásokat tartalmaz, amelyek engedélyezésével például a magasan elhelyezett hangerőszabályzók pozíciója sem zavaró. A kijelzőt két ujjal érintve lefelé csökkenthetjük, felfelé húzva pedig növelhetjük a hangerőt bármely felületen alkalmazva.
A kijelző lezárható a Home érintőgomb kétszeri tapicskolásával is, ami remek megoldás. Az Android Nougat natívan képes hasonló funkciókkal felvértezni a vezérlőgombokat, bár ott az alkalmazásváltó dupla koppos ütlegelése vezet vissza a legutóbbi alkalmazásba. A 7.0-s frissítéssel természetesen ez is elérhetővé vált. De az Oukitel home gombos megoldása tipikusan olyan feature, amit szívesen látnánk más készülékek repertoárjában is, ahogy a gesztusvezérelt hangerőszabályzást is. A képernyőkép kivágása viszont nem ismeretlen, bár jobbára csak a Samsung Note szériája ugrik be, ahol biztosan elérhető a szabadkézzel körberajzolt tartalom screenshotolása. Leszámítva, hogy a szabadkézi rajzolást az S Pen helyettesíti.
A Nougattal olyan újdonságok is elérhetőek a rendszerben, mint a lebegő nézetnek fordítható Float View. A jobb sarokból indítható felület háromosztatú. Az első az eszköztár, ami lényegében a gyorskapcsol panel elemeit tartalmazza, a második a második a Float View által támogatott alkalmazásokat és funkciókat teszi elérhetővé, mint a lebegő ablakos zenelejátszó, videolejátszó, vagy a képernyőfelvétel, a harmadik egységben pedig a legutóbbi alkalmazások gyülekeznek. Ha nem akarjuk teljesen lekicsinyíteni a képet, akkor is van lehetőség könnyebben elérhetővé tenni a dolgokat az egykezes mód alkalmazásával. A Parallel Space pedig lényegében klónozza az alkalmazásokat, így több különböző felhasználói fiókkal is jelen lehetünk.
A Smart Somatosensory is újszerű képesség az U7 Plus esetében, tulajdonképpen kapunk Jedi erőt, vagy elmetrükköt, ahogy tetszik. Az előlapi szenzorok előtti hadonászással lapozgathatunk a galériában, válthatunk számot, vagy exponálhatunk. A kijelző feloldására is alkalmas, nyilván itt még át kell verekednünk magunkat a védelmi vonalon. A funkciónak köszönhetően elérhetővé vált az intelligens tárcsázásként ismert opció, az SMS-eknél, vagy névjegyzékben az adott kontaktot a készülék fülhöz emelésével is hívhatjuk, vagy válaszolhatunk a bejövő hívásra a szenzor érzékelési tartományában kalimpálva.
A kellemes kombinációban összeválogatott és kiválóan működő funkciók mellett a rendszer nincs teleszórva felesleges alkalmazásokkal, viszont volt, amit hiányoltunk. De csak egy. A jegyzet. A Google szoftvercsomagjából mindössze a Gmail, a kereső és a hangalapú keresés, valamint a Térkép került integrálásra a Google Play Áruház mellett. Böngészőből a kissé őskövület (esetleg retró, hovatovább vintage) jellegű AOSP áll rendelkezésre Yahoo! keresőmotorral. Nem mintha ez utóbbi baj lenne, csak megemlítettük. Ja, de YouTube is eleve van.
Van biztonsági mentés és szintén ódivatú fájlkezelő, e-mail kliens, letöltéskezelő, valamint külön ikont kapott az energiagazdálkodás, ami majd a nem túl meggyőző üzemidő résznél lesz érdekes. Frissíteni szintén külön alkalmazáson keresztül tudunk, a Telefon névjegyénél nem lesz ilyen opció. A User Manual ikon egy .pdf dokumentumot nyit meg, itt értelemszerűen azt fogjuk találni, amit általában vaskos, fényes papírra nyomott tájékoztatókban szokás közölni. Ez így mondjuk lényegesen környezettudatosabb lenne, csak egyrészt akinek tényleg szüksége van rá, jusson el odáig, hogy meg is találja, másrészt azért fizikai formában is berakták a dobozba, így sok értelme nem látszik. Pedig az elv jó.
Egyébként más nincs, nyilván az olyan alapeszközökön kívül, mint a számológép, vagy hangrögzítő. Az ujjlenyomat olvasó cserébe nem csak a készülék zárolására alkalmas, de alkalmazásokat is védhetünk vele. A Szoftver zárak alkalmazásban menedzselhetjük, hogy mely appok kapjanak kettős védelmet, illetve maga a beállítási felület is zárolt. Összesen öt ujjat regisztrálhatunk, bár ennek ilyen formában sok értelme nem látszik, igen nehezen elérhető a hátlapi felület mondjuk, gyűrűs ujjal. Ellenben a felvett mintákat kitűnő hatékonysággal ismeri fel, valóban használható és kényelmes megoldás, mind a készülék, mind az egyes appok nyitására. 8/10-es találati aránnyal még a user error is belefér, lényegében bármilyen idétlen szögből képes azonosítani.
Az Android Nougattal a biometrikus szenzor is új képességekre tett szert, amelyek nem csak a regisztrált ujjlenyomatokkal működnek, pusztán érintésre. Ha a főképernyőre való visszatérést engedélyezzük, értelemszerűen egy rakás más opció nem lesz elérhető. Például a zenelejátszás indítása és szüneteltetése, valamint a mozi stoppolása és újraindítása. Hosszan érintve a szenzort készíthetünk fényképet, felvehetjük a beérkező hívást, valamint előszedhetjük a furcsán elmosódott megjelenítésű legutóbbi alkalmazások felületet. Az elmosódottság okára nem jöttünk rá, egyelőre tisztázatlan, hogy ez bug, vagy feature. Viszont ez utóbbi engedélyezésével az előbbi kettőt nyilván bukjuk. Plusz, az ujjlenyomatos alkalmazás-zárolásnál sem fogja érteni, hogy mit akarunk. Ezt érdemes lett volna kicsit jobban végiggondolni.
Multimédia
A kameraképességek csak látszólag javultak az elődmodellhez képest, ugyanis a szenzorok natív felbontása nem változott, az U7 Plus mindössze szoftveresen skálázza fel a képminőséget. Az előlapon 2 megapixelről 5-re „javít”, míg a hátlapon egy 8 megapixeles GalaxyCore GC8024-es próbálkozik 13 megapixeles képek előállításával. Az f/2,4-es apertúrájú lencse elég gyenge fényerejű, még ideális környezetei viszonyok között, mondjuk napsütésben is problémás a részletesség. A sima autofókusszal támogatott modul mellett egytónusú, szimpla LED villanó próbál segíteni.
A szoftverrel sem sokat vesződtek, hagyományos androidos felület kerül elő. Az élőképen felül a panoráma mód, arcszépítés és normál mód érhető el, míg oldalt a gesztusvezérlést lehet aktiválni, míg a hanggal való exponálás a beállításokban lesz, a HDR-t és a vakut tudjuk még kapcsolgatni, valamint szelfire váltani. A beállításokban az expozíción javíthatunk kicsit +/-3 tartományban, a filtereket a Színhatás címszó alá rejtették, a fehéregyensúly pedig adott sémákból választható. Van önkioldó, meg mosolyfelismerés, valamint az ISO módosítható 100 és 1600-as érték között.
A képek minősége alapvetően nem lenne lényegesen rosszabb, mint a kategóriaátlag, de a komoly gondok vannak a fókusszal, illetve a fókusz stabilitásával. Igen nehéz kézből éles képet készíteni, a széleken, és gyakran a középpont felé is eleve kellemetlen a lencserajzolat, amit kromatikus aberráció is tetéz. A gyenge dinamikán a HDR ugyan javít, de erős túlélesítés kíséri, ami igen furcsa eredményt mutat az elmosódott, részlethiányos képeken. A fehéregyensúly általában rendben van, noha bizonyos fényviszonyok között hajlamos a hideg árnyalatok felé tendálni. Ékszaka viszont nem tragikus az összkép, noha az erős zajszűrés és a gyenge vonalélesség kissé impresszionista benyomást kelt.
Videót felvenni 720p 30 fps minőségben tudunk (példa), sajnos ugyanazzal a problémával terhelve, mint a képek esetében. A széleken itt még szembetűnőbb a lencsetorzítás. Lejátszani viszont Full HD tartalmat is képes. Magasabb felbontással próbálkozni sem érdemes. A gyári lejátszó a szokásos formátumokat fogja megjeleníteni, AC3 hang és felirat tehát nincs, viszont a H265-ös formátum viszont nem megy neki. Egyébként sokmindent úgysem tudunk csinálni a fájlkezelőből induló gyári megoldással, maximum ismétlést kérhetünk és kivághatunk részleteket az aktuális videóból. Érdemes tehát valami komplexebb programot keríteni.
A zenelejátszó is old-school, de tud előadók, albumok, dalok és listák szerint szelektálni, elboldogul a borítóképekkel és hangszínszabályzó is akad benne. A beállításokban található hangzásjavítás viszont nem tesz jót az élménynek, úgyhogy ne nagyon erőltessük. Pont elég lesz a műfajhoz és ízlésünkhöz igazítani a hangszínt. A mellékelt fülhallgató egészen jó, alkalmas például zenehallgatásra is. A dinamika kissé lagymatag, a részletek hajlamosak összefolyni, kásássá téve a komplexebb darabokat, a mélyek pedig létük ellenére enyhén fátyolosak. A BesSurround kikapcsolása ellenére is érezhető a térhatás kevésbé sikeres erőltetése, bekapcsolva viszont nagyon nyomott lett az összhatás. Egyébként el lehet hallgatni, egy jobb fülessel pedig majdnem érdemes is.
A multimédiás hangszóró viszont nem remekel, recseg, zúg, torzít, minden baja van, kifejezetten kellemetlenek a magasak, mélyek meg ugye nincsenek. A hangerő kielégítő, bár teljesen felesleges, az értesítéseken kívül mást valószínűleg nem fogunk hallgatni rajta, maximum filmet. Azzal végül is korrektül elvan. Már, ha nem koncertfilmet zézünk. Néha előadódnak csúszások, jelfeldolgozási hibának tűnik, de aránylag ritka. Az FM-rádió viszont kifejezetten okos, a részletes RDS információk szinte azonnal megjelennek, az állomások neve pedig a listában is feltűnik automatikusan. A felület itt sem egy élmény, viszont ki tudjuk hangosítani, rögzíteni az adást, valamint a mentett felvételeket visszahallgatni a zenelejátszóból.
Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés
Adatkommunikációs szempontból több piros pontot is kiosztunk az Oukitel phabletjének. Például a valódi kétkártyás kialakítás miatt. A két microSIM ugyan csak dual standby módban képes üzemelni, viszont van mellettük egy dedikált slot a maximum 32 GB-os microSD kártyának is. Az alap tárolókapacitás bruttó 16, nettó 11 GB, így a belső tárhelyként is formázható (fél piros pont) kiegészítő különösen hasznos. Mindkét SIM kártya Cat.4-es LTE-t tud, ez viszont minden hazai frekvencián (tehát 800 MHz-en is) elérhető a maximum 150 Mbps-os elméleti maximum (a piros pont másik fele).
Ezen felül nincs semmi kiemelkedő, a kategóriának megfelelően fapados a felhozatal. A WiFi 802.b/g/n szabványon tud kapcsolatot létesíteni, Direct és HotSpot funkciókkal, míg Bluetoothból csak 4.0-s verzió jutott A2DP protokoll mellett. NFC, infra, de még OTG sincs. Van viszont asszisztált GPS, ami rendben teszi a dolgát, a többi műholdrendszerrel viszont nem sokra megyünk. A telefonos gesztusvezérlési funkciók rendben működnek, a beszélgetés hangminőségére és a vételi stabilitásra egyik oldalon sem volt panasz.
A készülék méreteihez és tömegéhez képest a 2500 mAh-s akkumulátorkapacitás, ennek következtében az üzemidő is karcsú. Maximum 3,5-4 óra kijelzőidőt tudtunk kipréselni az eszközből, ráadásul használaton kívül, kizárólag WiFi hálózatra csatlakozva, nappali e-mail szinkronizáció mellett is képes volt önerőből lemerülni másfél nap alatt. Vannak viszont energiatakarékossági opciók is, amiket a Power Saver appban találunk. A Long Standby nevű valószínűleg jól jött volna kevés használat mellett. A Smart-saving, takarjon ez bármit is, aktiválódhat 10, 20 és 30%-os töltöttségi szint alatt, valamint védetté nyilváníthatjuk az egyes alkalmazásokat a bármilyen energiatakarékos protokollal szemben.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 6 pont |
Anyaghasználat | 6 pont |
Összeszerelés minősége | 9 pont |
Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 8 pont |
Sebesség | 7 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 8 pont |
Felhasználói felület élménye | 7 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 7 pont |
PIM funkciók | 10 pont |
Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 6 pont |
Audio | 7 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 5 pont |
Ár/érték aránya | 8 pont |
Hogyan értékelünk? |
Az Oukitel U7 Plus lényegében semmi különöset nem tud(ott), azt is csak olyan visszafogottan, viszont annyi pénzért, amennyit elkérnek érte pont jó volt még 6.0-s Androiddal is. 5,5 hüvelykes phabletet, pláne ujjlenyomat-olvasóval, Nougattal és az alap Android megjelenés ellenére ilyen szoftveres extrákkal jelenleg nem nagyon tudunk mondani ebben az árkategóriában, ráadásul a megjelenítő minősége sem vészes, mindössze a HD felbontás és a kontraszt érződhet elégtelennek. A készülék viszont nagy, csúszik mint a nyavalya, ezzel együtt az összeszerelés és a plasztik minősége éppenséggel teljesen rendben van. Meg ugye tokot is kapunk hozzá. Élből kettőt. A hardver ránézésre nem kifejezetten megnyerő, ennek ellenére az ódivatú megjelenéssel bíró, 6.0-s szoftver rendesen rá lett igazítva, a 7.0-s Androiddal meg egyenesen döbbenetesen gördülékeny és funkciógazdag. Viszont sok helyen nyelvtudást igényel. A gesztusvezérlés és egyéb extrák viszont tényleg klasszak, főleg, hogy rendeltetésszerűen működnek is. A multimédia nem az erőssége, noha a fülesre jutó hangminőség még akár meggyőzőnek is nevezhető. A képalkotásnak nem tesz jót az interpolált felbontás erőltetése, valamint a fókusszal is problémák vannak. A belső tárhely két SIM kártya mellett biztosított bővíthetősége abszolút pozitívum, telefonálni kiválóan lehet, az üzemidő viszont kifejezetten gyenge. Érthetetlen, hogy egy ekkora házba hogy nem sikerült valami elfogadható kapacitású telepet préselni. De hazai hivatalos forgalmazásból bruttó 34 ezer forintért ellenben még így is jól jöhet annak, aki egy stabil, jó tempóban használható, duál SIM-es, nagy kijelzős mobilt szeretne, amit ujjlenyomatos védelemmel láthat el. Nem nagyon lesz ok hajtépésre, nincsenek furcsa diszfunkciók, ami van, az rendesen teszi a dolgát, Nougattal meg döbbenetesen jól, úgyhogy ajánlott. Amiről azért jegyezzük meg, hogy a legfrissebb főverzió kiváló portolásának köszönhető.
AliceWake
A tesztkészüléket az Okos Pont küldte el nekünk, a vásárláshoz kérem, kattintson ide.
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
![]() |
Oukitel U7 Plus |
Specifikáció
![]() |
Általános | |
---|---|---|
Technológia | GSM/UMTS/LTE | |
Méret | 157,6 x 78,4 x 9,15 milliméter | |
Tömeg | 206 gramm | |
Színvariációk | arany, rózsaszín, szürke | |
SIM-foglalat | 2 x microSIM | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 5,5 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 720 x 1280 pixel (267 ppi) | |
Kijelző típusa | 2.5D LTPS LCD kapacitív érintőkijelző | |
Színárnyalatok száma | 16 millió | |
Hardver | ||
SoC típusa | MediaTek MT6737 | |
Processzor típusa | 64 bites, 1,3 GHz-es, négymagos ARM Cortex-A53 | |
Processzor csíkszélessége | 28 nm | |
Processzor utasításkészlete | ARMv8 | |
Grafikus chip | Mali-T720 MP2 | |
RAM mérete | 2 GB | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória | dinamikus | |
Belső tárhely | 16 GB (kb. 11 GB elérhető) | |
Memória bővíthetősége | microSD (32 GB-ig) | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1800/1900 MHz LTE 800/900/1800/2100/2600 MHz |
|
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE | van / 21,1 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 4.0 (A2DP) | |
WiFi | 802.11b/g/n, WiFi HotSpot, WiFi Direct | |
USB | microUSB 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | van | |
GLONASS/Beidou | nincs/nincs | |
NFC | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | néma/rezgés | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | Android 6.0 (Marshmallow) | |
WAP / HTML böngésző | nincs / van | |
E-mail kliens | van | |
Játékok | telepíthetők | |
Valutakonverter | telepíthető | |
Extra szoftverek | ||
Multimédia | ||
Fő kamera | 13 megapixel, autofókusz, LED villanó (interpolált 8MP) | |
Másodlagos kamera | 5 megapixel, fixfókusz (interpolált 2MP) | |
Videófelvétel | 720p @ 30 fps | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | van | |
FM-rádió | van | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 2500 mAh-s lítium-ion | |
Készenléti idő | n/a | |
Beszélgetési idő | n/a | |
Zenelejátszási idő | n/a | |
Egyebek | ||
3,5 milliméteres jack kimenet, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, ujjlenyomat-olvasó |