Hardver, szoftverezettség

Az Oukitel is bevásárolt egy nagy adag MT6735P-t a MediaTektől, a K10000-be sem jutott más, a rendszerchipben 64-bites, 1,0 GHz-re skálázott, négymagos Cortex-A53 processzor, Mali-T720 MP2 grafikai egység és 2 gigabájt RAM dolgozik, a belső tárolóegység pedig 16 gigabájtos, ebből 12 érhető el gyárilag, ha ez nem elegendő, akkor a microSD-nket hívhatjuk segítségül, mi egy tisztességesen telepakolt 32 gigabájtos kártyával próbálkoztunk, sikeresen. A hőelvezetési adottságai kimondottan jól sikerültek, melegedésről aligha számolhatunk be, ha előfordult valamikor, akkor a hátlap felső részén lehetett érezni.

A benchmark eredmények nem leptek meg bennünket, ez a hardver, ezen a felbontáson szinte mindig ilyen számokat szül, az alapfunkciók problémamentes ellátásához tökéletes ekkora teljesítmény, ha viszont komolyabb játékokkal szeretnénk próbálkozni, vagy teljesen akadásmentes felületet várunk, akkor a K10000 nem ideális választás. A rendszer általában nem döcög, nincsenek kiugróan hosszú várakozási idők sem, viszont néha igen alaposan el lehet gondolkodtatni a telefont egy-egy műveleten, egy komolyabb megjelenést nyújtó autós játék közben pedig előfordulnak feltűnő laggolások.

A gyártó nem erőltette meg magát különösebben, amikor a rendszerfelület kialakításán munkálkodott, szinte teljesen gyári Android 5.1 verzió fogad minket, az ikonkészletet viszont lecserélték egy letisztult stílusúra, a főmenüt pedig eltüntették, minden alkalmazás a kezdőképernyőre kerül, egy oldalon 4x4 parancsikon fér meg egymás mellett. A fenti értesítési felületet lehúzva mindig a háttérképünket látjuk visszaköszönni, az előtérben lévő alkalmazás képét eltünteti a kijelzőről, amikor a gyorsbeállításokat piszkáljuk. A jól megszokott zseblámpa helyére került a HotKnot, azaz a mediatekes, érintés-alapú adatátviteli szabvány ki- és bekapcsológombja, a hátlapi vakut csak akkor használhatjuk világításra, ha letöltjük a szükséges alkalmazást az áruházból. A billentyűzet a gyári Google-féle, ekkora megjelenítőn bőven kényelmes rajta a pötyögés, a magyar szótárán viszont még lehetne mit fejleszteni.

A gyári felhozatal részét képezi a Google-appok közül néhány, illetve egy-két egyéb szoftver is: akad egy AOSP-s fájlkezelő, ami sajnos nem rendez elemtípusonként, de mappánként gond nélkül használható. A Clean Master nevű rendszerkarbantartó alkalmazás szerény véleményünk szerint nem túl hasznos, de egyébként fel tudja szabadítani a RAM és a tároló egy részét a felesleges dolgok törlésével, ugyanakkor van benne vírusirtó, és egy alkalmazáskezelő is. Gesztusvezérlés van, Smart somatosensory a szép magyar neve (nem mellesleg elég sok helyen lehet ilyen kifejezésekkel találkozni a menüben), a galériában, a zenelejátszóban, a fényképezőben és a kezdőképernyőn vehetjük hasznát elméletileg, de működhetne sokkal jobban és pontosabban is, nem igazán találja el, hogy mikor akarok lapozgatni.

Még egy érdekes funkció maradt, amiről nem tettünk említést, ez pedig a Float gesture, ami nem új dolog, de a kínai mobilokba nem mindig kerül bele. A képernyőfotókon néhol látható egy halványszürke kör, ezt megnyomva hívhatunk elő villámgyorsan funkciókat, kis ablakos zenelejátszót, a kijelző állandó ébren tartását olvasáshoz, illetve az eszköz lezárását, ha jobban kézre esik, mint a jobb oldali, kör alakú gomb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!