Multimédia

A hátlapon 8 megapixeles kamera dolgozik – autofókusz nélkül. Van viszont egy ledes vaku, illetve dedikált gomb a fényképek készítéséhez. Emiatt a közeli dolgok fotózását alapból kilőhetjük, nagyjából 60 centi minimum kell ahhoz, hogy többé-kevésbé éles képet készíthessünk. Kissé furcsa a fentiek fényében, hogy a beállítások között van arcfelismerés, ami tök felesleges, mivel ettől nem lesznek élesebbek a képek, pedig a szoftver tényleg felismeri az arcokat – de erre még én is képes vagyok. Lehet babrálni az élességet, a kontrasztot, az ISO-t, a fehéregyensúly, van önkioldó, vaku, pár effekt, úgyhogy bővel lehet szórakozni, de igazából elég felesleges.

A fent elterülő képek viszont ahhoz képest nem is rosszak, hogy egy EDOF kamerával lőttem őket, bár a képzaj sokszor elég jelentős, de a részletek nem mosódnak el annyira – bár ezúttal is ráküldi a Nokia a festmény-algoritmust a fotókra, de ez nem mindenhol szembeötlő. Mondjuk rögtön az első kép akár a XIX. században is készülhetett volna... Nyilván ahogyan sötétedik a téma, úgy exponenciálisan romlik a minőség, de ez általában így van a mobilos fényképezőgépeknél. Videót 720p-ben rögzít az eszköz, természetesen egy tesztvideótól nem foszthatjuk meg az olvasókat, klikk ide.

Zenei téren kimondottan jó a helyzet. Egyrészt van FM-rádió – RDS-sel – amelyhez muszáj fülhallgatót csatlakoztatni, de igazi arcát zenehallgatás közben mutatja meg az X7. Maga a telefon, kihangosítva is egészen szépen szól, de a mellékelt fülessel lesz az igazi: a csomagban ülő tartozék tényleg minőségi, ezen nem spórolt a Nokia, ami nagyon nagy pirospontot érdemel. Megjelennek az albumborítók, cover-flow nézetben tudunk lapozgatni, van equalizer, az pedig természetes, hogy a lejátszó fut a háttérben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!