Bevezető

Csökkent a Nokia nyeresége, ajjaj, most mi lesz? Hát mi lenne? Semmi extra. Tudomásul kell venni, hogy feljöttek a többiek (Samsung, LG, HTC, Apple, hogy csak a legsikeresebbeket említsem), több telefon van piacon, mint valaha, s ha el is tűnnek nevek a palettáról (Sagem, ugye, vagy korábban a Siemens), a választási lehetőségek soha nem voltak ilyen bőségesek.

[+]

Nem a hasunkra ütve állítjuk ezt. Olyan mennyiségű tesztkészülék vár ránk a következő hetekre, hogy még vasárnapra is jut cikk (ha időnk is jut megírni), a magam részéről csupán öt készülékkel kéne végeznem holnapra, de Bocha kollega sem a becses popsiját vakargatja, nem is beszélve arról a sorról, ami Gubro bácsira vár navigációs fronton. Jön az év vége, a karácsony, a dömping, s ennek bizony már most érezni a hatását.

[+]

A Nokiát nem kell félteni. Az E és N sorozat tagjai mostanában elég jól sikerülnek, egy melléfogásuk volt az utóbbi időben, ez pedig az N96. Az XXL GSM-nél mesélték (innen jött a tesztkészülék), hogy az N79-et és az N85-öt viszik, mint a cukrot. Kik? Akik csalódtak az N96-ban. Meg is értem, a magam részéről is inkább e kettő modell mellé tenném le a voksom, jelen tesztünk a kisebbik verziószámú készülékről szól.

Külső és okosborító

Kezdjük a világ leghasználhatatlanabb fejlesztésével az ismerkedést, ez az „okosborító”. Magyarra így sikerült a „smart cover” kifejezést fordítani, ez már önmagában kiveri a biztosítékot (nálam még a „hanyattegér” is dobogós), de a funkcionalitással még egy szinttel lehet fokozni a marhaságot. Az okosborító az egy sima hátlap. Rögtön kapunk is összesen három darabot a telefonhoz, a mi dobozunkban fehér, barna és piros műanyagdarab pihent, már ebben az állapotban is látszott, hogy nagyon okos mind a három.

[+]

A lényeg, hogy az okosborító belső felületén van egy érintkező, ebbe – gondolom én – bele van kódolva, hogy milyen színű is az adott műanyagdarab, s amikor felpattintjuk a helyére, akkor a telefonban levő téma is ugyanilyenre változik. Hát nem is tudom, hogy voltunk képesek eddig ilyen nagyszerű, praktikus és nélkülözhetetlen funkció hiányában egyáltalán életben maradni, de a Nokia most megoldotta ezt a tudományt évek óta lázban tartó problémát. Persze az egészet ki lehet kapcsolni a búsba, meg aztán természetesen nem korlátoz minket abban sem a szoftver, ha a barna okosborító használata mellett piros témát állítunk be, de szerintem ilyenkor az okosborító (hiszen annyira okos!) szenved, összeszorítja a fogát és átkokat szór arra a buta felhasználóra, aki nem olyan okos, mint ő.

[+]

Ettől eltekintve (és azt hiszem, hogy nem lesz nehéz eltekinteni), az N79 egy klasszikus vonalvezetésű, modern, kellemesen megrajzolt formát felmutató okostelefon. Méretre épp ideális, komolyság és minőség sugárzik róla. A formatervet apróságok dobják fel, rögtön itt van a kijelzőtől jobbra található dudor, ahová a márkajelzés kiírásra kerül, erre rímel a navigációs gomboktól balra egy másik kitüremkedés, ahová a multimédiás billentyű csusszan ki.

[+]

Szépek az egy síkban levő számgombok is, csillogóan tükröződő felületük ellenére egyrészt jól láthatóak, másrészt nem bántják úgy az ujjat, mint az N82 megkövesedett rizsszemekre emlékeztető kezelőszervei. A „hova a pudvába helyezzük a memóriakártyát” című verseny tuti dobogós helyezettje az N79 azzal az elegáns megoldással, hogy a microUSB csatlakozóját és az említett bővítőegység bemeneti nyílását közös ajtócska alá tette a Nokia. Így aztán a készülék oldalain eggyel kevesebb letörhető alkatrész található, sőt, más hasonló dolog nem is, mert ezen kívül csak a hangerőt szabályozó gombok, és a kamera elsütőbillentyűje fedezhető fel. Felül a power gomb mellett 3,5 mm-es jack csati ücsörög, s az N81-ből is ismerős billentyűzár csúszka is ide költözött.

[+]

A hátlap (okosborítósul) viszonylag egyszerű, cserélhetősége ellenére masszívan a helyén van. Az 5 megapixeles optikát kis csúszka védi a szennyeződéstől, felette dupla LED-ből álló villanó kapott helyet, kár, hogy a xenon kimaradt. Mit találunk még a dobozban? Szétszedhető, fehér színű sztereo fülest, töltőt (nem, nem microUSB a vége, hanem csak a szokásos), illetve adatkábelt.

Menü, vas

Hála az egeknek, a Nokia nem erőltette az N96-ban eléggé vérszegény teljesítményt nyújtó Dual ARM processzort, hanem az N79 is megkapta azt a 369 MHz-es modult, amely gond nélkül képes meghajtani a gépet. A 6290 óta használja ezt a Nokia, s eddig mindig meg voltunk vele elégedve. Most 128 MB RAM és 256 MB ROM dolgozik mellette (a telefonban pedig bent kuksol egy 4 gigás microSD), a rend kedvéért azért lefuttattam a szokásos teszteket: