Összecsukva

Az 5300 doboza a következő dolgokat rejti: töltő, USB kábel, sztereó füles és maga a telefon, amelybe gyárilag beletolták a 256 megabájots microSD kártyát. A készülék rettentően megosztotta a közvéleményt, a borzalomtól a rajongásig mindenféle árnyalattal találkoztam az elmúlt néhány napban, de egy biztos: senki nem maradt közömbös.

A telefon - főleg ebben a piros fehér kombinációban - leginkább olyan, mintha előttünk David Hasselhof használta volna a Baywatch című sorozatban. Mitch kezében remekül mutatna a mentőizé mellett (frász tudja, mi a pontos neve, az a piros műanyag cucc, amit behajítanak a fuldokló irányába, jó eséllyel eltalálva annak fejét, hogy végleg a habok alá bukjon), és nem olyan nagy, hogy ne lehetne belegyömöszölni Pamela Anderson dekoltázsába. Ha elvonatkoztatunk a kizárólag női idomok mutogatásából sikerre jutó sorozattól, akkor is olyan a telefon, mint egy úszógumival felszerelt tojás.

Akkora Nokia feliratok vannak rajta, mitha az lett volna kiadva tervezési feladatként, hogy minden szögből egyértelműen azonosítható legyen a gyártó. Egy böhöm felirat van a kijelző jobb oldalán, egy hasonló méretű a hátlapon, figyel egy szétcsúsztatás után az előbukkanó fémes részen, valamint - komolyan - még a hátlap alá is bírtak tenni egyet. A készülékházon gombokat is igen jó hatásfokkal helyeztek el a tervezők. A képernyő bal oldalán a zenelejátszó vezérlői kaptak helyet. A jobb oldali Nokia felirat alatt vannak a hangerőgombok, valamint a kamera gyorsbillentyűje, a telefon tetején pedig a már jól ismert bekapcsoló és profilváltó gombocska helyezkedik el.

A kijelző alatti navigációs rész elég puritán, de jól használható. Furcsa, de a funkciógombok festése gyárilag olyan, mintha már a fele lepattogzott volna. A telefon tetején (tadaaam!) miniUSB foglalat várja a kábelt, de nem ezen keresztül tölthető az eszköz, hanem a kisebb méretű Nokia csatlakozóval. Oldalt van a headset bemenete, az átellenes sarokban pedig az infra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!