Doboz, külső

A jól ismert doboz jött, amely eléggé kék. Ez rejti a telefont, az akkumulátort, a filléres fülest és a microUSB végződésű töltőt, amely nem szétszedhető, tehát adatkábelt nem tudunk belőle varázsolni. Ha rajzfilmesen kellett volna ábrázolnom magam a csomag bontogatása közben, akkor biztos, hogy egy raklapnyi kérdőjelet rajzoltam volna a fejem fölé: tényleg olcsóbb összeépítve gyártani ezt ahelyett, hogy rögtön kaphatna a júzer egy adatkábelt is? Garasoskodásnak tűnik, pláne egy ilyen árú telefon esetében.

[+]

A bónusz, hogy a Lumia modellek dobozából ismerős kis tűszerűség is a pakk része, ugyanis csak ezt használva tudunk hozzáférni a belsőhöz. Nem, nem arról van szó, hogy unibody kialakítású a készülékház és mindenféle fiókokat kell nyitogassunk a tűvel a SIM-ek berakását elérve, hanem magát a hátlapot lehet elvileg úgy leszedni, hogy az ember egy kis lukon megpöccint odabent valamit, amitől elválik az előlap az egyébként alumíniumból készült hátlaptól. Elvileg. Mert gyakorlatilag a világon semmi sem történik, csak nézett vissza rám ugyanaz a tégla, ami eddig és csak tüzetesen szemlélve jöttem rá, hogy mintha bal alul egy pici rés keletkezett volna a két összetevő között. És mintegy 10 perc verejtékes munkával, a tűszerű készség másik felét kvázi sniccerként használva lefeszegettem a hátlapot, hogy végre be tudjam tenni a dolgokat a ház belsejébe.

[+]

Ide ugyanis kettő darab microSIM, egy microSD és az akkumulátor kerül. Hát az biztos, hogy ez nem az agyondicsért hotswap megoldás, nincs az az élethelyzet, amikor úgy döntünk, hogy kikapjuk gyorsan a kettes SIM-et és ezt meg is tudjuk valósítani, élből ki hurcolja magával ezt a tűszerű akármit, de ha nekem mondjuk mozgó járművön kellett volna ezt a műveletet véghezvinnem, akkor rövid úton feladom, mint Sandra Bullock a Szojuz kamrájában és ezen még kutyaugatás és George Clooney sem segített volna. Mert megértem, hogy az alumínium hátsót nem akarta megbontani a gyártó (bár hozzáteszem, hogy a rádiós jelek miatt a hátlapon van egy plasztik betét), de bármi más megoldás egyszerűbb lett volna a szétszedés kapcsán, mint az, amit használnak. Viszont a sok küzdés ára egy 4 GB méretű microSD, ami benne ücsörög a telefonban, ezért jár a vállonveregetés.

[+]

Mondjuk tény, hogy lötyögni nem fog itt semmi, nagyon egyben van a masina, jó a fogása, mint egy jól megmunkált célszerszám. Az előlapon 2,4 inches, QVGA felontású kijelző ücsörög, amelyet Gorilla Glass 2 véd a sérülésektől. Ez mindenképpen üdvös lépés. A kijelző alatt jön a klasszikus gombsor, amely kicsit talán aprócska, de finoman járnak a billentyűk, jó a gépelési élmény, de arra figyelni kell, hogy jól passzintsuk rá a hátlapot a helyére, mert különben az alsó gombok nem fognak működni. A feliratok fehéres megvilágítást kaptak, egy kézzel, mindenféle zsonglőrködés nélkül elérhető az összes kezelőszerv - még a telefon jobb oldalára költöztetett hangerőt szabályozó gombok is tökéletesen helyen vannak. És ezek miatt mégiscsak meg kellett bontani az alumíniumot kicsit.

[+]

Felül csak a 3,5 mm-es jack és a microUSB lukacskája tátonganak, alul pedig az a pici nyílás, ahová a tűvel kell behatolni a szétszedéshez. A hátlap is nagyon letisztult, a festett alumínium esetünkben fekete volt (létezik fehérben is), a felső részre került a kamera és a pici villanó, alul a hangszóró kapott kivezetést és itt van az a műanyag betét is, amely a rádiós jelek miatt okvetlenül szükséges volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!