Nagy naviteszt

Bevezető

Navikat teszteltünk. Nem is keveset. A PDA Futár, a GPS Trade Kft és a Navi-Gate Kft jóvoltából 8 navigációra tervezett eszköz érkezett egyszerre. Nosza, neki is estünk. A felhozatal elég vegyes volt, hiszen a legolcsóbb darabért alig kell többet adnunk 50 Mátyás királyos magyar papírpénznél, míg a legdrágább bizony ennek több, mint a duplája a boltokban. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a teljes palettát lefednék tesztünk szereplői, de a legnagyobb példányszámban fogyó árfekvésűek közül válogattunk.

Mit lehet ezért kapni? A mai divat szerint PNA-t, azaz Personal Navigation Assistant-ot. Köznyelvre fordítva ez a PDA-hoz (Personal Digital Assistant)-hoz képest egy funkcióiban (navigációra) korlátozott céleszközt takar, persze akkor, ha sikerült a műtét a gyártó műhelyében. Egyszóval: Navi. Most jöhetnék az olcsó poénokkal, hogy jó sokáig nem teszteltem, most viszont rögtön ilyen sok navit borított Bog a nyakamba, de ez egyrészt nem fedné a valóságot, másrészt az olcsó poénokat inkább meghagyom Bognak. (Élni fogok a lehetőséggel a következő oldalakon - Bog) Szándékosan dobtunk ringbe egyszerre ennyi készüléket, célunk az volt, hogy kiderüljön: mit fizetünk meg a sokkal drágább készülékekben, és vajon van-e értelme.

Tavasszal a CeBIT-en járva már látszott az, hogy a személyi navigáció az egyik terület, ami robbanásszerű fejlődésen esik át éppen. Ez nemcsak Magyarországra igaz, ugyanezt tapasztaltam Európa minden szegletében, de Amerikában és Ázsiában (na ott aztán különösen) is. A papírtérkép, meg a "kérdezzük meg a lócán ülő nénit" napjai lassacskán meg vannak számlálva. A fejlődésben nagy szerepe van a zuhanó áraknak, a nagy pontosságú és az egyre naprakészebb navigációs programoknak is, amelyek ma már nemcsak az egyre jobb térképadatbázisnak, de a POI adatbázis bővülésével akár útikönyvet kiváltó funkcióiknak köszönhetően egyre többeknek válnak alternatívából szükségletté. És akkor még nem beszéltem a TMC adta kényelemről (jójó, ez Magyarországon még nem működik, Budapesten meg talán minek is), de mindezek azt mutatják, hogy rövidesen ezek a gépek ugyanúgy a "háztartás részévé" válnak, mint a TV, vagy akár a mosógép (hú, ez a terminátoros kényszerképzet nem túl szimpatikus, de jobb most nem jutott eszembe).

A teszt szereplői egy kivételével nagyon hasonlóak - egy apasági vizsgálat valószínűleg csúnya eredményt hozna. Navigációs programjukat is a Nav'n'go műhelyéből kapták függetlenül attól, hogy a program éppen milyen névre hallgat. A tesztben pontosan ezen ok miatt nem térünk ki a térképek pontosságára, a naviprogram készségeire, hiszen ezt már számos alkalommal megtettük, elég, ha a Mio C310, vagy a Mio C510, vagy akár a Mio C250 tesztjét idézzük. Összehasonlító tesztben sincs hiány, az Olcsó navik egymás ellen címet viselő írásban már volt alkalmunk megismerni a magyar piacra leginkább alkalmas navigációs szoftver tudását. Az egyetlen üdítő kivétel egy Nüvi készülék, amelyből szintén megfordult már a szerkesztőség berkeiben néhány, a Nüvi 310, na meg a Nüvi 660 is. Ez utóbbi szerepel jelen írásomban is. Joggal kérdezheti a nyájas olvasó: miért? Nos a válasz egyszerű: A Nüvi 660 jelentős áresést szenvedett, így nézve pedig már simán indulhat ennek az írásnak a mezőnyében. A tesztben valahol elrejtettünk egy meglepetést, de nem áruljuk el, hogy hol. :-)

Altina A660

Az Altina A660 majdnem utoljára került a szélvédőmmel intim közelségbe. Ennek oka egyrészt az volt, hogy hálózati töltő híján csak a szivargyújtóról tudtam feltölteni, és mivel az akkumulátor nem volt feltöltve, így nem nagyon akaródzott használatba helyezni. Mindezt azzal bosszulta meg, hogy vagy negyed órán át kellett táplálni, mire hajlandó volt munkába állni. A másik ok az volt, hogy őszintén szólva nem nagyon tetszett a formája. Nincsen vele semmi probléma, fekete, puha műanyag doboz, viszonylag kicsi, sehol egy oda nem illő formai megoldás. Egy helyen azonban elromlik az összkép, ez pedig a készülék tetején található 3 gomb. A jobb szélsővel volt alkalmam az elején többször is találkozni, ez a bekapcsológomb (negyed órán át nyomogattam). Mellette egy fel és egy le funkciót ellátó gomb található, amelyek valahogy nem nagyon töltöttek be funkciót, vagy én voltam béna hozzájuk. (Ezt sosem lehet kizárni - Bog) Mindezt tetézi, hogy ez a három elemből álló sorminta valami olyan áttetsző bazári műanyagból készült, hogy a kínai másolóműhelyek üzemeltetői is csak pironkodva mernék készülékeikre tenni.

Az Altina tudhatja magáénak jelen teszt alanyai közül a legmesszebbre nyúló passzív tartó képzeletbeli díját. Fenti tartozék minimum fél méter hosszú, ideális rövidlátók számára, buszvezetők pedig akár a panorámaablak legtávolabbi végére is tapaszthatják, onnan is könnyedén elérhetik. Cserébe akkora amplitúdót kapnak, ami mellett egy atomkutató legvadabb rémálmaiban megjelenő Geiger-Müller számláló kilengései is csak apró rezdülések. Ez alapvetően meghatározza a kütyü használhatóságát, én a szivargyújtó-töltő kábelével láncoltam le a megvadult fenevadat - kevés sikerrel. (Csatlakozom a véleményhez, ez a tartó horrorisztikus, szexshopban nyugodtan indulhatna az extra-extrém segédeszközök polcán - Bog)

Fent felsorolt készlet teszi ki a doboz tartalmát, némi papírokkal kiegészítve. Sajnos nincs hálózati töltő. A kijelző 3,5" méretű, QVGA felbontásra képes TFT átlagos képminőséggel. Fényerőben nem kiemelkedő, de elegendő a navigációhoz. A készülékben Windows CE v 5.0 fut, amelyet a Samsung 2440-es, 400 Mhz-en ketyegő procija tart életben. A sebesség teljesen megfelelő, a navigációs készségért pedig egy beépített 20 csatornás SirfStar III vevő felel. A teszt alatt a rendszer jól vizsgázott, az iGO pedig hozta formáját. A műholdakat hamar megtalálta és kapaszkodott beléjük keményen. A hangszóró erős, kicsit doboz jellegű hangot produkált. Teljesen feltöltve mintegy két órát tud áram nélkül navigálni. Navigáción kívül a készülék filmnézésre, zenehallgatásra is alkalmas. Összességében egy becsületes iparosmunka, de látszik rajta, hogy nem a legújabb divat alapján készült.

Pozitívumok: kompakt méret, pontos, gyors navigáció.
Negatívumok: passzív tartó.

Neverloss N627

A Neverloss N627 igazán elegáns darab. Nevéből adódóan sosem veszhetünk el vele, bár ehhez ugye nem elegendő a nyakunkba akasztani (méretéből adódóan viccesen néznénk ki vele, tehát maximum a pörformansz jegyében javaslom), célszerűbb az autónk szélvédőjére tapasztani. A gép burkolata az utóbbi időben egyre divatosabb puha műanyagból készült, amely a mindőségérzetnek is jót tesz. Szögletes formája emel az elegancián, az összképen azonban sajnos sokat ront a passzív tartó, amely szerintem a lehető legrosszabb megoldású. Sajnos nem merev, hanem a "hattyúnyakas" fajta, abból is az, amelyik úgy néz ki, mintha egy erősáramú kábelből lenne kiszabva. Mindezt egy racsnis szerkezetű tapadókorong hivatott a szélvédőre szippantani, a racsnis megoldásból azonban nem nézek ki 20 felcuppantásnál többet. Sajnos erős a kontraszt.

Gombokkal nincsen túlzsúfolva. A tetején találjuk a méretes bekapcsológombot, minden egyebet a 4,3 inch-es kijelzőt tapicskolva tudunk irányítani. A kijelző felbontása egyébként 480x272 pixel, fényerejével elégedett voltam, bár egy icipicit fakónak találtam. A Neverlossban egy 400 Mhz-es Samsung 2440 processzor ketyeg, Windows CE Net v4.2 Core operációs rendszert kiszolgálva. A proci röhögve hajtja meg a gépet, a teszt alatt nem tapasztaltam pillanatnyi megtorpanást sem. A doboz tartalmazza a navit, az autós tartót, szivargyújtós töltőt, a teljes Európa térképet tartalmazó iGO-t, a leírásokat és egy stylust is, bár erre nem lesz túl nagy szükségünk. Sajnos a hálózati töltő kimaradt.

A műholdakat hamar megtalálta, navigáció közben nem volt gond a pontossággal. Az iGO tette a dolgát serényen. Van TMC bemenete is, tehát a világ ilyen szempontból boldogabb felén már segíthet kikerülni az útlezárásokat, feltéve, ha beszerzünk egy hozzá való antennát. A hangerő bőségesen elegendő volt, a hangminőséggel sem volt probléma. Levéve a töltőről, a Neverloss nagyjából 2 órás folyamatos navigáció után kért enni. A navigáción kívül zenehallgatásra és filmnézésre vehetjük igénybe, ezeket gond nélkül kiszolgálja a rendszer. Az összbenyomásom jó volt, negatívumként a passzív tartót és a hálózati töltő hiányát tudom megemlíteni.

Mapilot M6000

A Mapilot nagyon pici. A teszt szereplói közül a legkisebb, de meg merem kockáztatni, hogy az egész piacon nem nagyon fogunk találni nála apróbbat. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kapott volna ő is egy 3,5" méretű, QVGA felbontású kijelzőt, de minden egyéb felesleges sallangtól mentes. Formára a TomTom navikhoz áll legközelebb, talán az volt a gyártó célja, hogy könnyedén összetéveszthető legyen, de az is lehet, hogy nem jutott jobb az eszükbe. A dobozban a készüléken kívül a passzív tartót, szivargyújtó-töltőt, sylust kapunk. Hálózati töltő nincsen.

A Mapilotban szintén a Windows CE Net v4.2 Core és egy Samsung processzor dolgozik, azonban a sebesség itt csak 300 Mhz. Ez nem hat ki a navigációs sebességre, tehát itt nincs gond. Filmnézésnél egy icipicit lassabban reagál a többieknél, MP3-nál nem tapasztaltam lassulást. Beépített SirfStar III-mas antennája gyorsan, biztosan találta meg a műholdakat. Navigáció közben is biztosan fogta a jelet, ezzel semmilyen gond nem volt. A Mapiloton a bekapcsoló gombon kívül mindössze egy hangerő állítására alkalmas készség található, más egyéb nem. A kis méret viszonylag kis súllyal párosul, könnyű zsebrevágni, ebből a készülékből nézem ki leginkább, hogy városnéző sétánkra magunkkal visszük a papírtérkép helyett.

A viszonylag kis méret ellenére sikerült egy 950 mAh-s akkumulátort beépíteni, és ugye a alacsonyabb órajelen ketyegő processzor sem olyan éhes, mint a többi készülékben, így a Mapilot bizony komoly akkumulátoros üzemidővel büszkélkedhet. Bőven 2 óra felett képes navigálni egy töltéssel, ami nagyon jónak számít. Sajnos nem lehet minden tökéletes, a kijelző fényereje és színgazdagsága nem az igazi, bár navigációnál ez kevésbé hangsúlyos egészen addig, amíg ki nem süt a nap. Akkor meg segít a hangos navigáció, itt találtam a következő gyenge pontot: a hangja nem az igazi. Moha bá bekerült a vödörbe, így jellemezném.

Van TMC előkészítés is, tehát beszerezve egy ehhez szükséges antennát, mondjuk Londonban nagyszerűen elkerülhetjük a dugókat. A Mapilot összességében barátságos darab.

Pozitívumok: kis méret, hosszú akkumulátoros üzemidő.
Negatívumok: hangminőség, hálózati töltő hiánya.

Bluepanther N4410BT

A teszt nagyágyúja. Sajnos nálunk csütörtököt mondott, de ez valószínüleg a tesztdarab hibája volt. Részletek később. A Bluepanther Koreából érkezett. Avatott szemek azonnal észreveszik a hasonlóságot a MyGuide 4300-as modelljével való hasonlóságot. Mielőtt azonban legyintve lapoznánk, érdemes egy kicsit összehasonlítani a két jószágot. Egyrészt a MyGuide-on látható előlapi gombok eltűntek, másrészt nem kihajtható a GPS antennája, harmadrészt nem cserélhető az akkumulátor. Ezzel azonban nem tudtuk le a különbségeket: a kék párducot kétmagos processzor hajtja. Ez igen! Az órajel 2x200 Mhz, ez bizony szépen pörgeti a Windows CE v5.0 Core rendszert, nem tapasztaltam pillanatnyi lassulást sem a teszt során. Viszonylag nagy, 2000 mAh-s akkumulátorral szerelték, ezzek közel 3 órát mehet, feltéve, hogy nem használjuk ki az összes lehetőséget, mert lehetőség az van, dögivel.

A navigáción kívül a Bluepanther alkalmazások hegyeivel kényezteti gazdáját: képeket nézegethetünk vele, filmet, valamint zenét is le tud játszani. Segíti ebben a sztereó hangrendszer (muhaha), amely a navigáció közben is dolgozik, a várthoz képest szerény minőséggel. Ha mindez nem lenne elég, útnyilvántartást vezethetünk a géppel, csak nehogy az asszony kezébe kerüljön, mert akkor magyarázhatjuk, hogy hol jártunk. Céges autóval járóknak viszont ideális, már amennyiben le kell jelentenünk, hogy merre égettük el az üzemanyagot. Kapunk még egy számológépet, hogy az átlagfogyasztás is meglegyen, valamint egy jegyzetfüzetet, ami nagyon hasznos ugyebár. Végül a Bluepanther képes autós kihangosítóként is üzemelni Bluetooth-on kapcsolódva telefonunkkal. Ennek minősége megfelelő volt. A gép képes olyan, számomra érthetetlen szolgáltatásra is, hogy aktív navigáció közben kiteszi az MP3 lejátszó hangját a 3,5-es jack kimenetre. Hurrá, legalább nem halljuk a forgalom zaját - kevés ennél balesetveszélyesebb dolog van. (Normális autós fejegységre rákötni azért nem rossz móka, egyszerre szól az MP3 a gyári hangfalakból, plusz Moha bá - Bog)

A megakijelző 4,3" méretével, 480x272 pixeles méretben képes a felhasználói élmény megjelenítésére. Az iGO ki is tudja használni, így Budapesten belül simán átláthatjuk a fél várost egyszerre. Van TMC csati is, ha esetleg külföldre magunkkal visszük. A kütyü sebessége mindenhol meggyőző volt, de a kétmagos procitól ezt el is várhatjuk. Jöjjön a feketeleves: a tesztpéldány valószínűleg hibás volt, ugyanis 5 percenként elfelejtette a pontos időt, és visszaállította a rendszeridőt hajnal kettőre. Ez azzal járt, hogy fényes nappal éjszakaira kapcsolta az iGO-t, ezáltal gyakorlatilag láthatatlanná téve a kijelzőt. Próbáltam újra beállítani, de öt perc elteltével újra éjszaka lett. (Nagyon ütős kolumbiai anyag okozhat még ilyen élményt - Bog) A legdrágább szereplővel így kissé vegyesek az érzelmeim, nyilván egy nem hibás darab nagyobb élményt képes adni.

Pozitívumok: nagy kijelző, gyors processzor, sok alkalmazás.
Negatívumok: hangszóró minősége.

Novogo T300

A Novogo taiwani cég. Mint ilyen, bármi elképzelhető róla, annak ellenére, hogy Magyarországon kevéssé ismert. Kicsit nyomozgatva sikerült egy teljes termékpalettára lelni, tehát valóban komolyan gondolják. A cégnek 4 sorozata van. A "C" sorozat a stílusra gyúr, az "S" a divatra, az "A" a teljesítményre, míg a "T" a hordozhatóságra. A T300 a T széria belépőmodellje, két nagyobb testvére is van (igazából a cég honlapján csak a két nagyobbik szerepel). A T300 valóban mutatós darab, de alapvetően eltér a ma divatos gomboktól mentes naviktól, hiszen a jobb oldalán egy csomó billentyű található. Annak idején a jó öreg Mio 169-nek volt ilyen elrendezése. A készülék egy nagy, kocka alakú dobozban érkezett, benne pedig a kütyün kívül egy szivargyújtó-töltő, hálózati töltő, passzív tartó és némi papírok voltak.

A készülék anyaga minőségi, az összeszerelés meggyőző. A minőségérzetet nagyban emeli a passzív tartó, amely az egész mezőnyben talán a legjobb. Vastag, merev típusú, amit minden irányban mozgatni, de rögzíteni is lehet, így a Novogo pontosan annyit mozdul menet közben, amennyit a szélvédőnk: semennyit. Ehhez csak gratulálni tudok a cégnek, számomra érthetetlen, hogy miért nem ilyen típusú passzív tartókat adnak manapság a navikhoz. Gondolom mindenki számára belátható, hogy a mozdulatlanság előnye az olvashatóság, és mint ilyen, bizony ez közlekedésbiztonsági szempontból sem elhanyagolható (tudom, hivatalosan nem illik ezt nézegetni vezetés közben, de akkor is).

A készülék 266Mhz-en ketyegő processzora becsülettel hajtotta az eszközt, és az 1000 mAh-s akkumulátorral karöltve hosszú üzemidőt is biztosított alacsony fogyasztásának köszönhetően. A kIjelző 3,5"-os TFT, fényereje és kontrasztossága nem kiemelkedő, de elfogadaható. Ami furcsa, az a kijelző melletti viszonylag nagy terület, gombokkal megpakolva. Van itt ki/bekapcsológomb, hangerőszabályozó gombok, térkép nagyítására szolgáló, a hangparancs megismétlését előidéző és az adott pozíciót a memóriába pakoló gombocska is, kérdés, minek, hiszem az iGO ezeket mind tudja. Sajnos ez nagyon elrontja az eddigi pozitív megítélést, ezt a 3 centit nyugodtan lehagyhatták volna, és akkor egy minden tekintetben megfelelő eszközt alkotnak. (Ízlések és pofonok: én ezt vittem magammal egy hétvégi túrára, és gyakran voltam hálás a sok gomb kapcsán, nekem így egyszerűbb volt a kezelés - Bog)

A kihajtható antenna és a SirfStar III chipset pontos és gyors navigálást bizosít, az iGO pedig hozza a formáját: a navigációval elégedett voltam. A Novogo kellemes, pozitív meglepetés volt, szolíd árának köszönhetően okos választásnak tűnik.

Pozitívumok: minőségi anyagok, kitűnő passzív tartó.

Negatívumok: felesleges hardveres gombok, viszonylagosan gyengébb processzor.

Tibo A1700

Hát igen, a Tibo. Nekem egy barátságos tehén jutott eszembe róla. (Nekem pedig Igazságos IzomTibo... - Bog)Talán erre formája is ráerősít, hiszen egy kicsit duci formákat (mondom: izom! - Bog) kapott tervezőjétől.Mindezzel együtt barátságos darab, bár a burkolat nem a ma divatos puha műanyagból készült, hanem a hagyományos keményből, sőt az előlapon némi csillogós műanyag is előfordul. A dobozban a készülék mellett a passzív tartót, szibargyújtó-töltőt, stylust és leírást találunk, na meg az elmaradhatatlan iGO-t. Sajnos hálózati töltő nem fért a csomagba. A Tibo nem kínai, hanem koreai eredetű, mindezek ellenére a dobozban kísértetiesen hasonló rendszer található, talán a kijelzőt tudnám kiemelni, amely papíron 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, navigáció közben azonban számomra ez nem volt annyira feltűnő, mint amennyire vártam, pláne, hogy a Windows nem is képes kihasználni, csak képnézegetés esetén.

A Tibo OEM gyártóként is képviselteti magát, bár az általam talált márkák kábé ugyanannyira voltak ismerősek, mint maga a Tibo név. Pozitív, hogy a márka Európa tőlünk nyugatabbra eső felén is jelen van, joggal remélhetjük tehát, hogy a későbbiekben is létező cég lesz. A kütyü lelke a szokásos, 2440-es Samsung proci, amely 400 Mhz-en ketyeg, és ahogy a többi eszközt, ezt is gond nélkül hajtja. Az operációs rendszer esetünkben a Windows CE .Net 4.2 Core. Természetesen van TMC előkészítés is, ahogyan a többieknél.

A navigációban a SirfStar III chipsetes egység segíti, antennája viszont kihajtható. Semmit sem bíztak a véletlenre, az autós tartóba csak kihajtva lehet belepattintani. Az autós tartó hattyúnyakas rendszerű, nem túl hosszú, így nem is "lobog a szélben" annyira, mint mondjuk az Altina, de a Novogo megoldásához nem ér fel. Egy kicsit macerás helyére pattintani, mert két gombot kell egyszerre nyomni úgy, hogy nem látjuk (nekem ugye az a megszokott, hogy a tartó már az ablakon van, mikor a navit bepattintjuk). A kijelző 3,5" méretű, fényerőben nincs hiány. A műholdakat gyorsan megtalálta, ebben nyilván a kihajtható antenna segítette.

A navigáció gyors, problémamentes volt, a pontossággal nagyon elégedett voltam. Természetesen képes MP3 lejátszásra, képnézegetésre és filmlejátszásra is, bár ennek fontosságáról megoszlanak a vélemények. Az akkumulátor nem muzsikált túl fényesen: nagyjából egy óra 20 perc volt a maximum. A Tibo sztereó hangszórókkal van felszerelve, így különös élmény Moha bá, igaz, ez csak a hangerő szempontjából igaz, a hangminőségen azért még lenne mit csiszolni. A hab a tortán, hogy a hangerőt egy hagyományos potméterrel lehet szabályozni, olyan módon, ahogy az az ántivilágban a Sokol rádióknál volt.

Pozitívumok: jó kijelző, gyors, pontos, korrekt passzív tartó
Negatívumok: akkumulátor, passzív tartóba való macerás bepattintás, hálózati töltő hiánya.

Airis T930

Az Airis egy kicsit később érkezett a többieknél, de kicsit tovább maradt, így nem mondhatom, hogy nem volt időm foglalkozni vele. Az árával hívogató PNA igazán kellemes csalódást okozott. Először féltem a KGST műanyagokat idéző burkolatától, de nap mint nap látva tulajdonképpen nem annyira szörnyű a helyzet. Persze a fasorban sincs a puha műanyagokkal borított ellenfeleihez képest, a megnyugtató tudat az lehet, hogy azok viszont árukkal nincsenek sehol. Mindezt úgy tudták elérni az Airisnél, hogy nem lett bazári a kinézet, ez biztató. Formáját tekintve elnyomhatunk egy ásítást. Valószínűleg csak vonalzó állt rendelkezésére a mérnökcsapatnak, mert olyan a navi formája, amire azt szoktuk mondani: baltával faragták. Ennek ellenére nem rossz a forma, és a méret sem hatalmas.

Sokat dob az összképen a passzív tartó, amely ugyan nem a merev fajta, hanem a gégecsöves stílusú, de rövid, így nem remeg be, és a készülék behelyezése talán a világ legegyszerűbb, de legjobb megoldása: egyszerűen bele kell csúsztatni felülről lefelé, mint a bankkártyát az automatába, és kész. Semmi pattintás, meg gombocskák, cserébe nem fog elfáradni az anyag. Ügyes. Az Airis sem fogja elnyerni a legtöbb gombbal rendelkező navi címét, mindössze egy van rajta, a főkapcsoló. Minden egyebet tessenek a 3,5" méretű, egészen jó olvashatóságot prezentáló érintőképernyőn.

Az Airis - minő meglepetés - Samsung processzort kapott, a 400 Mhz-es fajta, és Windows CE 5.0, valamint az iGO A SirfStar III antenna nagyon hamar magára talált és stabilan fogta a jelet. A készülék sebességére nem lehet panasz, nem tapasztaltam lassulást. Az extrákat tekintve itt is a képek nézegetése és a zenehallgatás lehet az alternatíva. Gratulálok, tisztességes iparosmunka. Pozitívumok: ár, passzív tartó, stabil működés. Negatívumok: kevésbé minőségi anyagú burkolat.

Nüvi

Hát igen, a Nüvi. Eleddig nem egy versenyben idult a többiekkel, most azonban egy komoly áresésnek köszönhetően bizony alternatívává vált (pedig pávává is válhatott volna). Anno Polacheck mester nyúzta már, és a térkép kivételével elégedett volt. Nos, azóta eltelt egy év, és valami történt, mert nálam tökéletesen navigált, és megjártam vele Magyarország számos eldugott kis településén kívül alsó-Ausztriát is. Térkép tekintetében tehát komoly előrelépés történt. (Megoldás: a TopMap adatbázisa került a szoftver mögé - Bog) A csomagolás még mindig egy nagy kocka, és a benne lévő alapcsomag is egyezik: készülék, passzív tartó, hálózati töltő, szivargyújtó-töltő (ennek érdekessége, hogy kifejezetten vastag a vezetéke, és a TMC antennával egybe van nőve, amit két kis gumitappanccsal tudunk a szélvédőre tapasztani), papírok.

A Nüvi nem iGO-val navigál. Ez nálam mínusz pont, tekintve, hogy a Nav'n'go megoldásával voltam eleddig a legjobban megelégedve. A Nüvi Móricka-rajzos térképe elég ingerszegény, előnye azonban a tökéletes átláthatóság, valamint az, hogy minden feliratot legalább 14-es betűmérettel jelenít meg, így megkönnyítve a vezető dolgát. Bekapcsolva a készüléket, két dolog szembetűnő: a hatalmas, 480x272 pixeles kijelző, illetve annak láthatósága. Mellé tettem egy másik navit. Napos idő volt, és a Nüvi olyan szinten lemosta , hogy gyanús lett. Elkezdtem felpakolni az összes kütyüt és bizony azt kell mondanom, hogy a többieknek van még mit tanulni. Úgy nyomta le fényerőben és láthatóságban a többit, mint az utolsó helyről rajtoló Raikkönnen a Super Aguri versenygépeit. Esténként kíváncsi szemek nézegettek át a piros lámpánál. Sajnos nem engem vizslattak, hanem a szélvédőn csücsülő Nüvit.

A passzív tartó tökéletes. Mozdulatlanul tartja a gépet, és a töltő csatlakozóját is ebbe kell bedugnunk, majd kihajtott antennával rápattintani a navit. A műholdakat hamar megtalálta, stabilan tartotta, egyszer okozott csak bosszúságot: A MOM park mélygarázsából kifelé jövet közölte, hogy nincs jel, és megkérdezte, hogy épületen belül vagyok-e. Igent válaszoltam, erre közölte, hogy oké, akkor GPS antenna kikapcsolva. Öt percet kavarogtam a menüben, mire rá tudtam venni, hogy újra bekapcsolja az antennát.

A Nüvi 660 is képes Bluetooth kihangosítóként üzemelni, megkönnyítve ezzel a szabályos közlekedést. Barátságos, esztétikus társ volt. A Móricka-térkép iGO-hoz szokott szemmel elsőre furcsa, de nagyon jól átlátható. Az alapcsomagban járó TMC antenna gavallér lépés, a passzív tartó pedig tökéletes. Negatívumként a kicsit bonyolult menürendszert illetve a helyenként magyartalan szoftvert és a nem túl magyaros hangnavigációt említhetem. A legjobban az tetszett, ahogy azt mondja: három-száz méter múlva pordulj jobbra. :-))

Összesítés, ítélet

Összesítünk, ítélünk. Nos, érdekes napjaim voltak, bár mozgalmasnak leginkább az utolsót tudom nevezni. Hogy miért? Amíg a tesztelési fázisban voltam, addig gyors egymásutánban váltották egymást a navik az autóm szélvédőjén. Őszintén szólva mindegyik jól navigált, és hellyel-közzel ugyanazt az élményt adta. Persze a nagyobb pénzért kaphatunk picivel nagyobb kijelzőt, vagy horribile dictu egy igazi különcöt, akár a Bluepantherre, akár a Nüvire gondolok, összességében nagyjából ugyanazt kapjuk a pénzünkért. Mint az elején említettem, hardveresen nem sok különbség van, igazából a külcsín, na meg pénztárcánk tud különbséget tenni. Az árak a teszt szereplői esetén jól tükrözik a kapott értéket. Készítettem egy egyszerű táblázatot, amiben mindenféle szempont szerint objektív vagy szubjektív módon pontokat osztogattam a tényszerű paraméterek mellett, aztán a végén majdnem pontosan az a sorrend jön volna ki, amit az árcédulák alapján kirakhatunk.

Ismétlem, a célt a legolcsóbb ugyanolyan jól teljesítette, ahogyan a legdrágább. Ha plecsniket kell osztogatnom, akkor a Nüvi kapja az ajánlottat megdöbbentően jó kijelzőjéért és a kiváló passzív tartóért, tetszett plecsnit adományozok a Bluepanthernek a másodikat a kétmagos prociért, a rengeteg alkalmazásért és a szélesvásznú kijelzőjéért, a Novogo pedig a kiemelkedő passzív tartóért és a kedvező ára miatt kap minősítést. A többiekkel sincs gond, mivel funkciójukat maradéktalanul és tökéletesen ellátták, de a plecsniért valami kiemelkedőt kell alkotni.

Jöjjön a meglepetés! Az utolsó nap meghatározó élménye az volt, amikor Boggal összefutottunk és felcuppantottuk az összes szereplőt a szélvédőre. Amíg a részleteket beszéltük meg, kíváncsi arcokra figyeltem fel a járda felől. A járókelők valószínűleg nem tudták mire vélni, hogy vajon miért van kisebbfajta kiállítás az autóban. Látva őket, mondtam egyiküknek: "Nyolc darab!" Mire a válasz az volt: "Hogy tutira el ne tévedj, ugye?" Pedig elég egy is a tutihoz, higgyék csak el. A meglepetés pedig alant egy videó, amit menet közben rögzítettünk, amint a navik egy gregorián kórus módjára kántálták az igét. Jó szórakozást!

Garmin nüvi 660	Bluepanther N4410BT	Novogo T300

Gubro

A navikat (Bluepanther, Altina, Novogo, Neverloss, Mapilot, Tibo) a PDA Futártól, az Airis-t a GPS Trade Kft-től és a Garmint aNavi-Gate Kft-től kaptuk.