Bevezető
Mi alapvetően egy mobiltelefonokkal foglalkozó oldal vagyunk. Nincs is okunk panaszra, a gyártók zsinórban dobálják piacra a készülékeket, úgyhogy témánk van bőven. Tavaly azonban mégis úgy döntöttünk, hogy a magyar fejlesztésű iGO ér annyit, hogy írjunk róla a Mio 169-cel együtt, pedig ebben a modellben nem volt GSM modul.
Jómagam ezzel megtapasztaltam a GPS igazi „ízét”, a P910i-n működő Wayfinder után ez hozta meg az igazi kedvet a navigációs berendezések iránt, én azóta függő vagyok. Polacheck mester sokáig nem igazán érthette meg a rajongásom, mert kettőnk közül én vezettem jóval többet, tekintve, hogy a kollega gyalog öt percre lakott munkahelyétől. Túlzás lenne azt mondani, hogy fordult a kocka, de most, hogy Polacheck is egyre inkább gépjárművet használ a helyváltoztatásra, úgy alakult ki döbbenetes hirtelenséggel a GPS iránti rajongása.
A Mio C310 esetében volt is némi marakodás köztünk, hogy kinek is van rá nagyobb szüksége, de szerencsére úgy esett, hogy nem egyszerre mozdultunk ki vidékre, így felváltva tesztelgettük a fehér újdonságot és a benne rejlő, idei iGO-t. Bár jelen írásunk rövidebb lesz, mint a megszokott telefontesztek, de ennek csupán az az oka, hogy a C310 is egy olyan készülék a gyártótól, amiben nincsen GSM modul. Sőt, alapvetően szinte semmi nincsen benne, csak iGO.
Mind a ketten úgy ítéltük meg, hogy a C310 igencsak időszerű termék. A GPS ma már nem csak a luxusautók kiváltsága, hiszen 100 ezer forint körüli áron beszerezhető egy komplett rendszer. Eddig a Mio azt az utat járta, hogy komplett PDA-kat szerelt fel navigációs modullal. A felhasználók egy része azonban ki sem használja a tenyérszámítógépek képességeinek döntő részét, csak navigálna vele, akkor meg minek fizesse meg a komplett PDA árát. Nos, így jött létre a C310, amit PNA-nak is nevezhetünk, ennek jelentése ugyanis: Personal Navigation Assistant.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
