Külső
Ha nem tudnánk, hogy ki gyártja a készüléket, első ránézésre inkább hihetnénk a Sony Ericsson Z610i utódjának, mint az U6-énak. Ezzel mondjuk nekem nincs bajom, mivel a Z610 véleményem szerint egy igen pofás darab, csak érdekes. A billentyűzetet megpillantva viszont már egyből látható, hogy ez bizony egy ízig-vérig Motorola készülék.
Összecsukva tényleg olyan, mint egy kavics, megfelelő képességek birtokában talán még kacsázni is lehetne vele. Az előlap az előddel ellentétben nem gumiből, hanem csillogós felületű, ujjlenyomatokat erősen gyűjtő műanyagból készült. A cucc egyébként két színben, feketében és pinkben kapható, elvileg utóbbi készült a hölgyeknek, előbbi pedig a férfiaknak. Véleményem szerint viszont hiába fekete, ha a készülék méretei alapján inkább női kézbe illik, a sötét színű változatot tehát inkább nevezném unisex modellnek.
A legnagyobb királyság a fényes felület alatt megbúvó 128 x 160 pixel felbontású OLED kijelző. Fizikai paraméterei alapján az ember nem is gondolná, hogy ilyen szép képet ad: a színek gyönyörűek, a futó animációk gyorsak, nagyon látványos. Főleg zenelejátszáskor fogjuk használni, az alsó rész ugyanis érintésérzékeny zenei gombokat rejt, de összecsukás után is jól jöhet, ugyanis kijelzi az időt, a térerőt, valamint az akkumulátor töltöttségi szintjét.
A hátlap kevésbé impresszív. Selymes tapintású gumiból van, ami bár nem sugall olyan minőséget, mint az előlap, nagyon jó fogást biztosít a 87 grammot nyomó eszköznek. A dizájnelemekkel szerencsére spóroltak, a Motorola logó és a kihangosító hangszóró egyaránt elég kicsi, ez előbbinek kifejezetten előnyére vált, utóbbinak a gyér hangminőség miatt kevésbé.
Baloldalt a hangerőszabályzó páros és egy funkciógomb kapott helyet, melyek feladata változó. A felső duó kinyitott állapotban a hangerőt szabályozza, az alsó pedig a kamerát indítja el (exponálni azonban nem lehet vele), összecsukva viszont már változik a kép, a páros egyik tagját megnyomva ugyanis a profilok közé jutunk.
Alulra került a fedlappal takart microUSB csatlakozó, jobboldalon a hangtárcsázás gyorsgombját láthatjuk.
Felül a nyakpánt rögzítési helye árválkodik, méretéből látható, hogy az U9-et is egy "kösd a nyakadba" cuccnak, mondhatni ékszernek szánják, nagyszerű.
A nyitást segítő mechanika jó. Használata után megcsodálhatjuk a 2 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású TFT kijelzőt, mely szintén jó minőségű. Fölé mindössze a telefonhangszóró került, másodlagos kamera nincs, mivel az U9 nem 3G-s. A recés felületű billentyűzet jól használható, a gombok megfelelő méretűek, extraként találunk közöttük egy dedikált zenegombot, mely a médialejátszó szoftvert indítja el - ez tök jó, csak azt nem értem, hogy összecsukva miért nem tudjuk elindítani, azaz kívülre miért nem került egy ugyanilyen funkciójú gombocska. Baloldalt felül találunk továbbá egy fényérzékelő szenzort, mely a billentyűzet fehér színű háttérvilágításának erősségét szabályozza.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
