Doboz, külső
Fehér dobozban érkezett a gép, a tartozékok között nincs semmi extra, töltőfej és adatkábel bújik meg a csomagban, mindkettő fehér színű. Talán nem mondok újat azzal, hogy a Moto X egyik nagy trükkje, hogy bizonyos esetekben teljesen egyedi színezésű és anyaghasználatú gépet is lehet szerezni, a bambusz hátlapos masina fotója már többször felbukkant a neten, nekünk viszont egy kutyaközönséges, fekete színű darab jutott. Na, nem mintha ez olyan baromira ronda lenne.
Attól, hogy a hátlap ívelt, az egész telefon valahogy kecsesnek tűnik, pedig ha megnézzük a méreteit, akkor semmi különlegeset nem fogunk találni. A 4,7 inches kijelzőt nem öleli körbe extrán vékonyított káva, bár alul nincsenek érintőgombok - ezek ugyanis a kijelző alsó sorába költöztek. Az előlapot Gorilla Glass védi, felül van a fényérzékelő és egy 2 megapixeles kamerát is találunk. Balra egy kis tűvel nyitható fiók került, ide jöhet a SIM, amely ezúttal nanoSIM. Most vagy az van, hogy amerikaiak vagyunk, bakker, ha az iPhone-ban ez van, akkor legyen ebben is (és lehet, hogy a Microsoft is komolyan orrbaverte a nokiás fejlesztőket, hogy a 1520-ban is ez legyen), vagy csak simán ezzel akarták jelezni, hogy mennyire fejlettek, de talán nem ártott volna a felhasználókat is megkérdezni, hogy szerintük vajon mi az értelme annak, hogy létezik egyáltalán ez a formátum. A 4,7 inches telefonba, ne haragudj.
A készülék jobb felére a hangerőt szabályozó gombpáros mellett a telefon ki és bekapcsolásáért felelős billentyű került. Felül van a 3,5 mm-es jack kimenet, alul a microUSB csatlakozó ücsörög. A hátlap nem leszedhető, az akkumulátorhoz nem férünk hozzá, ráadásul búcsút mondhatunk a bővíthetőségnek is, azzal kell beérnünk, ami belül van. (Mondhatnám úgy is, hogy ami belül van, az számít igazán.) Ez kiszereléstől függően 16, illetve 32 gigabájtnyi tárhelyet jelent. A hátlapon találunk egy kamerát, egy villanót, egy Motorola logót kissé süllyesztve, az egészet pedig kicsit puha, kellemes tapintású, karbonra emlékeztető mintázatú anyag veszi körbe, jó kézben tartani a Moto X-et.
A kijelzőről még nem esett szó, pedig megérdemli a figyelmet. A HD felbontású (720 x 1280) panel AMOLED technológiát használ, ebből következően a fekete tényleg fekete. A Motorola két trükköt is bevetett a megjelenítő kapcsán, az egyik, hogy a főképernyőn alul-felül az utolsó pixeleknél feketébe hajlik át a háttér, amitől nem lehet megmondani, hogy hol végződik a kijelző és hol kezdődik az előlap. A másik, ennél sokkal fontosabb funkció az úgynevezett active display, ami igencsak hasznos. Ha jön új értesítés - legyen az levél, nem fogadott hívás, közösségi tevékenység - akkor a kijelzőn az óra társaságában elkezd fehéren pulzálni az információ.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Motorola Moto X | Alcatel OT Idol S | LG Optimus L9 II | Motorola Moto G |
Fehér fényerő | 284 nit | 435 nit | 362 nit | 420 nit |
Fekete fényerő | 0,10 nit | 0,56 nit | 0,37 nit | 0,58 nit |
Kontrasztarány | 1:2842 | 1:778 | 1:963 | 1:726 |
Színhőmérséklet | 7090K | 8110K | 8212K | 7755K |
Ezt el lehet húzni oldalra: ilyenkor megszűnik a pulzálás, vagy neki lehet állni a feloldásnak: lefelé a klasszikus főképernyőre jutunk, felfelé tolva ujjunkat pedig a notifikáció forrásához. A legjobb poén még hátravan: akár pulzál valami értesítés a kijelzőn, akár nem, ha megmozgatjuk picit a telefont, akkor felvillan az óra és az értesítések ikonjai. Mindezt sikerült úgy megoldani, hogy ez nem fogyasztja az akkumulátort sem, ráadásul ha a fényérzékelő úgy véli, hogy táskában heverészik a masina, vagy arccal lefelé fordítva fekszik az asztalon, akkor nem áll neki villogtatni az infót, mert feleslegesnek gondolja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!