Doboz, külső
Az alkonyat romantikus és tüzes vörösébe öltözött csomagolás (ha már Fire a név, ugye) a színtől eltekintve abszolút „motorolás“. Ezt azt jelenti, hogy a mellékelt tartozékok külön kis zacskókba csomagolva henteregnek a doboz alján, igen masszív mennyiségű használati útmutató jótékony társaságában. A töltőfej és az USB kábel nem okoz meglepetést, a füles is inkább filléres tucattermék. A jó hír viszont az, hogy a telefon hátlapja mögött gyárilag ott ücsörög egy 2 gigabájtos microSD, legalább erre nem kell külön költeni, nem mintha egyébként olyan ordas nagy összeg lenne.
A Fire nem mondható különösebben szépnek, inkább funkcionális a design. A 2,8 inches kijelző uralja a terepet, felbontása a kissé már idejátmúlt QVGA. Ez azt jelenti, hogy 143 pixel per inches produkciót láthatunk, ami elég vérszegény, legutóbb a Galaxy Y produkált még ennél is vékonykább eredményt. Ez már az a szint, ahol láthatóak a képpontok szabad szemmel is, nem túl nagy élmény mondjuk fotókat visszanézni, vagy a böngészőt használni. A betekintési szög átlagos, az érzékenységgel viszont nincs gond.
A kijelző alatt négy érintőgomb van, amit elég hamar meg fog gyűlölni a felhasználó, hiszen pont nem praktikus akkor, amikor rögtön ezek alatt van egy komplett gombsor is. Sokkal jobb lett volna, ha ide is fizikai billentyűk kerülnek, ha szőrözni akarok, akkor hiányolhatnám a híváskezelő gombokat is. A QWERTY billentyűzet elég apró, kemények a gombok, de egymástól jól elkülönülnek, a gépelési élmény biztosan jobb, mintha a QVGA felbontású képernyőt kéne tapicskolni. A készülék bal felén csak a microUSB csatlakozó tátong, jobb oldalon viszont három gombot is találhatunk. A felső kettő a hangerő szabályozásáért felelős, az alsó pedig a kamerát indítja el.
A Fire tetejére került a 3,5 mm-es jack csatlakozó, mellette a szokásos power billentyű ücsörög, amely a kijelző lezárását és feloldását is működteti. A készülék oldalán és tetején végigfutó, dekorációs célokat szolgáló szürke sáv visszaköszön a hátlapon is: a kamera körül látható, illetve úgy kanyarodik a telefon hátsó részére, hogy elválassza a leszedhető és a fix területeket. A csúszós, ujjlenyomatokat masszívan gyűjtő fekete panel eltávolítása után láthatóváv válik a gyrilag 2 gigabájtos microSD, ám ezt csak az akkumulátor kiszerelését követően tudjuk megmozgatni, cserélni. A sok kemény plasztik miatt a telefon masszívnak, robusztusnak tűnik, recsegés-ropogás nem jellemző rá, de pont az anyaghasználat az oka annak, hogy nincs különösebben jó érzése az embernek akkor, amikor először veszi kézbe a készüléket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
