Bevezető

Egyáltalán nem elvetélt ötlet, hogy a belép szintű androidos mezőnyben is helye van a QWERTY gombsornak. Volt is, van is ilyen készülék, bár az Xperia mini pro azért drágább, s nem tekinthető belépő szintűnek, a HTC ChaCha is húzósabb árban van, járt nálunk nagy batár Motorola Pro is, valahogy eddig elkerültek minket és jellemzően Magyarországot is az ilyen telefonok. Holott van belőlük azért viszonylag sok, a Fire ellenfele lehetne az Alcatel OT-910, itthon azonban talán leginkább a Samsung Galaxy 551-gyel kell megharcolnia, ami körülbelül hasonló árban van.

[+]

Ez a piaci rés egyáltalán nem kicsi. A zárt rendszerű modellek között vannak ugyan ilyen masinák, de – velem együtt – rengeteg olyan felhasználó van, aki vágyik egy okostelefon funkcionalitására, viszont igényli a fizikai gombsort. Bár a Fire billentyűzete messze van a piac legjobbjaitól, még így is klasszisokkal gyorsabban lehet rajta szöveget bevinni, mint hasonló méretű érintőkijelzőn. Ha elég nagy a képátló a telefonunkon, akkor persze jobb a helyzet, de 3,5 inch alatt kínszenvedés tud lenni a szövegbevitel, főleg, ha nem akarom örökké forgatni a gépet, hanem álló helyzetben használnám.

[+]

Az XXL GSM-től jött Motorola Fire egyik előnye, hogy miután a Vodafone kínálatában is megtalálható, ezért felkészítették a magyar nyelvre is. Nem csak a felületet – ez ma már nem ördöngősség – hanem a gombsort is. Bár a kiosztáson nincsenek rajta az ékezetes karakterek, de könnyen előcsalogathatóak. Ez szokott lenni az ilyen modellek rákfenéje: kicsi piac vagyunk ahhoz, hogy miattunk a fizikai gombsor átalakuljon, de ha egy jó szoftverrel meg vagyunk áldva, akkor nem okoz ez veszélyes mértékű fejfájást. A Motorola Fire viszont a fentiek ellenére sem biztos, hogy labdába tud rúgni, s ennek egyik oka az ára, a másik pedig, hogy van azért még néhány olyan hiányossága, ami eltántoríthatja a potenciális vásárlókat.

Doboz, külső

Az alkonyat romantikus és tüzes vörösébe öltözött csomagolás (ha már Fire a név, ugye) a színtől eltekintve abszolút „motorolás“. Ezt azt jelenti, hogy a mellékelt tartozékok külön kis zacskókba csomagolva henteregnek a doboz alján, igen masszív mennyiségű használati útmutató jótékony társaságában. A töltőfej és az USB kábel nem okoz meglepetést, a füles is inkább filléres tucattermék. A jó hír viszont az, hogy a telefon hátlapja mögött gyárilag ott ücsörög egy 2 gigabájtos microSD, legalább erre nem kell külön költeni, nem mintha egyébként olyan ordas nagy összeg lenne.

[+]

A Fire nem mondható különösebben szépnek, inkább funkcionális a design. A 2,8 inches kijelző uralja a terepet, felbontása a kissé már idejátmúlt QVGA. Ez azt jelenti, hogy 143 pixel per inches produkciót láthatunk, ami elég vérszegény, legutóbb a Galaxy Y produkált még ennél is vékonykább eredményt. Ez már az a szint, ahol láthatóak a képpontok szabad szemmel is, nem túl nagy élmény mondjuk fotókat visszanézni, vagy a böngészőt használni. A betekintési szög átlagos, az érzékenységgel viszont nincs gond.

[+]

A kijelző alatt négy érintőgomb van, amit elég hamar meg fog gyűlölni a felhasználó, hiszen pont nem praktikus akkor, amikor rögtön ezek alatt van egy komplett gombsor is. Sokkal jobb lett volna, ha ide is fizikai billentyűk kerülnek, ha szőrözni akarok, akkor hiányolhatnám a híváskezelő gombokat is. A QWERTY billentyűzet elég apró, kemények a gombok, de egymástól jól elkülönülnek, a gépelési élmény biztosan jobb, mintha a QVGA felbontású képernyőt kéne tapicskolni. A készülék bal felén csak a microUSB csatlakozó tátong, jobb oldalon viszont három gombot is találhatunk. A felső kettő a hangerő szabályozásáért felelős, az alsó pedig a kamerát indítja el.

[+]

A Fire tetejére került a 3,5 mm-es jack csatlakozó, mellette a szokásos power billentyű ücsörög, amely a kijelző lezárását és feloldását is működteti. A készülék oldalán és tetején végigfutó, dekorációs célokat szolgáló szürke sáv visszaköszön a hátlapon is: a kamera körül látható, illetve úgy kanyarodik a telefon hátsó részére, hogy elválassza a leszedhető és a fix területeket. A csúszós, ujjlenyomatokat masszívan gyűjtő fekete panel eltávolítása után láthatóváv válik a gyrilag 2 gigabájtos microSD, ám ezt csak az akkumulátor kiszerelését követően tudjuk megmozgatni, cserélni. A sok kemény plasztik miatt a telefon masszívnak, robusztusnak tűnik, recsegés-ropogás nem jellemző rá, de pont az anyaghasználat az oka annak, hogy nincs különösebben jó érzése az embernek akkor, amikor először veszi kézbe a készüléket.

Hardver, alapfunkciók

A burkolat alatt dolgozó hardver nem egy mai darab, legalábbis nem tartozik a kategória élvonalába. Az unalomig ismert Qulacomm MSM7227 izzad ebben a modellben is, konkrétan a T-vel jelzett, kicsit morcosabb verzió, de csak 600 MHz az órajel. Van grafikus gyorsító, a régivágású Adreno 200-as GPU segíti a munkát, ez alapvetően elegendő ahhoz, hogy az ismert játékok (Angry Birds) normálisan fussanak, s valóban: ehhez a felbontáshoz talán elég is. A hétköznapi használat során a sebességgel nem lesz különösebb problémánk, bár ahol görgetéssel haladunk, ott meg-megdöccen a felület, mondjuk a névjegyzéknél akkor, ha sok emberhez tartozik kép is.

A Motorola által rajzolt MotoBlur inkább csak egy skin, különösebb funkcionális jelentősége nincsen. A szoftveres ellátottság is alapszintű, a 2.3.4-es Android rendszer szinte gyári állapotában van rajta a készüléken. A Quadrant 835 pontos eredményt hozott, ez körülbelül az, amire számítani lehetett, amikor a Mobilarena TV adásában futtattuk a tesztet, akkor a nézők is ezt a nagyságrendet tippelték, tehát nincsenek rejtett trükkök sehol. Azért akad néhány apróság, ami egyedi, ilyen a Módváltás, ahol négy általunk beállított kinézet között ugrálhatunk, ez a háttérképeket és a főképernyő widgeteit változtatja meg. Szintén gyári szoftver a Fájlkezelő, nem mintha ne lehetne tucatnyi hasonlót letölteni a Marketről. Más extra nincsen, az ikonokat a Motorolánál kissé átrajzolták, néhány widget is kapott némi ráncfelvarrást, de ezek csak akkor tűnnek fel, ha egy tényleg teljesen alap Androidot rakunk a Fire mellé.

A névjegyzékre nyilván furán hat, ha azt írom, hogy fapados, de ma már az a különös, ha egy telefonkönyv nem akar a közösségi oldalakkal minden áron együttdolgozni, ha nincsenek benne mindenféle különleges extrák, márpedig itt ez a helyzet. Exchange-ről, vagy a Google fiókunkból szinkronizálhat gyárilag, ennyit tud, de ezt hozza magabiztosan. A hangminőségre nem lehet panasz, mindkét oldal kristálytisztán fogja érteni a másikat, ez szerencsére a Motorolára évek óta jellemző, egy ekkora múlttal bíró gyártótól ez el is várható.

Az üzenetkezelés is a szokásos eszköztárral üzemel, az SMS-MMS közös felületen készül, a chat-thread jellegű nézet az Android sajátja. Az e-mail kliens beállítása pofonegyszerű, működésében nem találtam különösebb hibát. A naptár és a számológép sem nyújt extrákat, van egy apró jegyzetfüzetünk is. Kicsit furcsa, hogy nincs gyári dokumentumkezelő, ehhez megint csak a Marketet érdemes túrni. Az RSS olvasó nem különösebben érdekes, más pedig nemigen került a Fire-be, ez a gyári szoftverkínálat, kissé fapados, de könnyen bővíthető.

Multimédia, adatátvitel

A hátlapon 3,2 megapixeles kamera dolgozik, sem vaku, sem pedig autofókusz nincs hozzá. A kezelőfelület is megegyezik az ismert, androidos kivitellel, néhány apróság állítható: fehéregyensúly, felbontás és geotagging, ez minden. Az exponálás gyors, ez mondjuk el is várható. Videót VGA felbontásban, 24 fps-sel vesz fel a gép, nyilván ezzel nem lesz a mozis telefonok koronázatlan királya.

A fenti tesztfotók elég gyengék, ami a specifikáció ismeretében nem kimondottan meglepő. Zajos, életlen, kissé homályos alkotások keletkeztek, ebben az árszegmensben ez megszokott, de ettől még nem leszünk boldogok. Zenei fronton valamivel jobb a helyzet, a gyári lejátszó rendben teszi a dolgát, megjelenít albumborítót, szépen listázza a számokat mindenféle szűrőfeltétel szerint. Kihangosítva nem torz ugyan, de nem is elég hangos, fülessel jobb a helyzet, a gyári tartozék elég filléres kacat benyomását kelti. Equalizer nincs, van viszont FM-rádió, amely eltárolhatja az állomásokat és RDS információkat is megjelenít.

Adatátviteli szempontból kissé elmarad az elvártaktól a telefon, lefelé 7,2 Mbit/s sebességű HSDPA-t tud, felfelé csak 384 kbps tempóval kommunikál. Ez persze csak akkor érződik, ha valaki a készüléket használja modemként, vagy routerként, ha a beépített böngészővel alkotunk, akkor bőven elegendő ez a tempó is. Flash gyárilag nincs, de lehet rá haxolni, WLAN viszont természetesen van, ahogy GPS, 2.0-s, sztereó Bluetooth és microUSB kapcsolat is. A hátlap alatti akkumulátor 1420 mAh-s, ami meglepően erős egy ilyen hardverhez, ennek köszönhetően 2-3 napig is működik töltés nélkül a telefon, ami talán az egyetlen kiemelkedő tulajdonsága a Fire-nek.

[+]

Összegzés. Körülbelül olyan érzésem van, mint amikor beülök egy filmre, amit neves rendező jegyez, s igazából egyáltalán nem szörnyű, de mégis jellemzően unatkozom, tíz perccel a vége után pedig már nem is nagyon emlékszem az egészre. A Fire lehetett volna valami sokkal ütősebb cucc, s ez nem azon múlt, hogy a hardver nem világbajnok. Némi fantáziával, több szoftveres trükkel sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, s az sem mindegy, hogy jelenleg megítélésem szerint túl van árazva. Persze ez várhatóan nem marad így, de olyan 10 lepedőt kéne zuhannia az árnak ahhoz, hogy a QWERTY gombsoros, belépő szintű Android gépek között labdába tudjon rúgni, s ne az legyen, hogy a vásárló az ilyen kütyüket böngészve csak rálegyint a telefonra. Akinek fontos a fizikai billentyűzet, inkább dobjon rá még valamennyit és válassza a piac jelenlegi legjobb ajánlatát, az Xperia mini prot, ami mindenben köröket ver erre a cuccra. Reméljük, hogy ha nem is a Motorola, de valaki végre észreveszi, hogy van igény ilyen jellegű eszközökre és olcsón elő is tudja állítani. Nemrég láttunk hasonló Huawei gépet, bár a hardvert tekintve az sem volt egy kimondottan ütős darab, a hamarosan érkező Neo pro egy ligával fentebb focizik, úgyhogy bőven van még itt hely, pláne úgy, hogy a Nokia symbianos modellje is drágábbb, nem is beszélve a BlackBerry készülékekről. A Fire a fentiek fényében érthető módon nem kap tőlünk plecsnit, egy korrektül összerakott iparosmunka, amiből a lélek és a fantázia hiányzik, az ára pedig túl magas.

Bog

A Motorola Fire XT311-et az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Motorola Fire XT311

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	116,5 x 58 x 13,5 milliméter
	Tömeg	110 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,8 hüvelyk
	Kijelző felbontása	320 x 240 pixel
	Kijelző típusa	kapacitív TFT-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely / RAM	512 MB / 256 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (gyári: 2 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz (csak SIM1)
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g, tethering
	NFC	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android OS 2.3.4
	Processzor	600 MHz-es Qualcomm MSM7227T
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	letölthető
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Módváltás, Filekezelő, GTalk, Maps
	Multimédia
	Fő kamera	3,2 megapixeles, fixfókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (VGA@24fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1420 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	720 óra
	Beszélgetési idő	9 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es headet csatlakozó, QWERTY gombsor