Kiírások
A készülék bekapcsolása után apró zene hallatszik, majd ez olvasható: 1-2. Közben megszólal egy kellemes orgánumú férfihang, aki valahol Kautzky Armand és Mohai Gábor között van félúton, hogy ha akarok hangos menüt, akkor egyes, ha nem, akkor kettes. Életem egyik első Turbo Pascal programja kapott ilyen vezérlést, kilépés egyes gomb, tovább kettes gomb.
Ezek után - ha volt SIM csere, vagy valamely más okból le kellett venni az akkut - muszáj beállítani az időt és a dátumot, ezt ugyanis elfelejti ilyenkor a készülék. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor megkapjuk az operátori kiírást, amely a Vodafone és a T-Mobile esetében ki sem fér a kijelzőre. És ekkor végre megláthatjuk a képernyő képességeit.
Nekem sajnos itt bukta el az eszköz az egyszerűséget. A képernyő alapvetően négy sorra tagolódik. Legfelül státuszikonok vannak (rezgőmód, új bejövő üzenet, nem fogadott hívás, stb), alatta van az érdemi szöveg egyetlen sorban, alatta esetleg valami kiegészítő szöveges információ, míg legalul a "menü" ikonjai. A karakterek pont olyanok, mint amikor kiskorunkban beírtuk a számológépbe, hogy 71077345, megfordítottuk az egészet és el lehetett olvasni, hogy "Shelloil".
Kicsi és nagy betű között nincs különbség, az ékezetektől kiborul a szoftver. Az ö helyett o, az ü helyett u, ez még oké, de az á, vagy az í helyett csak egy kötőjelet lát a felhasználó. A beérkezett üzenetek olvasása még azzal is megfejelésre került, hogy ugyebár egy soros, ebben az egy sorban is maximum hat karakter fér el, úgyhogy szép mennyiséget kell scrollozni jobbra, ha haladni is akarunk a szövegben. Bónusz! Ha szóköz van, akkor az egy üres oldalt produkál, először nem is értettem, hogy ez most mi.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
