Kijelző, vagy mi
Nos, a készülék bekapcsolásakor elszabadul a pokol, ugyanis megelevenedik a kijelző. Nem színes. Nem is grafikus. Nem is LCD. Ez egy úgynevezett "electrophoretic display", ami úgy működik, hogy elektromosság hatására a plexi alatti pigmentált részecskék átrendeződnek, így alakítanak ki számunkra is értelmezhető ábrákat, jeleket. Nem dot-matrix felépítésű, hanem leginkább olyan felosztású a képernyő, mint a jó öreg Ericsson GH198 ablaka, ha frissebb példát kell keresnem, akkor azt mondanám, hogy egy lift kijelzője jutott róla eszembe.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez miért jó. Egyrészt alig fogyaszt energiát. Magának az információknak a kijelzése konkrétan semmit, megkapja a megfelelő elektromos jelet a display, a pigmentált részecskék felveszik a megfelelő formát és az idők végezetéig hajlandóak ebben az elrendezésben láthatóak maradni - áram nélkül is. Másrészt azért praktikus ez a képernyő, mert napsütésben egyre jobban olvasható, olyan, mint a papír. Talán nem is véletlen, hogy egy bizony E INK nevű cég szabadalmáról van szó, amely elektronikus papír és könyv gyártásához használja a technológiát.
Harmadrészt azért is praktikus ez a fajta képernyő, mert marhára kevés helyet foglal. Eddig csupa előnye van, de érdemes megemlíteni a hátrányokat. Este meg kell világítani, mint a régi szép időkben az LCD képernyőket, ez jó bénán néz ki, mert az ablak négy sarkából jön a fény. A másik bajom az egésszel, hogy nem pontmátrixos, pedig meg lehetett volna oldani, lássunk egy példát: Sony Librie.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
