Bevezető

Régóta mondogatja minden gyártó, hogy a low-end szegmens mennyire fontos nekik, sok-sok koncepciót láttunk már a legegyszerűbb mobiltelefonra, de a Motorola az első, aki tényleg meg is lépte azt, ami első pillantásra ijesztő, ám mégis van benne ráció. Megalkották azt a telefont, amelynél egyszerűbbet nehéz lenne elképzelni.

Nem is véletlen, hogy az F3 debütálása Indiában történt. Az amerikai gyártó bevallottan a fejlődő országok piacára szánja az eszközt, de szerencsére készült belőle magyar kiadás is, úgyhogy nekünk is nyílt alkalmunk kipróbálni. Az eddig napvilágot látott vélemények igen pozitívak voltak, ezért vártam már nagyon a telefont.

Természetesen az alapkoncepciót arra építette fel a Motorola, hogy egy bárki számára könnyen kezelhető, mégis olcsó mobilt alkosson. Az olcsóság bejött, függetlenül ez talán az egyik legkedvezőbb árú készülék, amely valaha piacra került, és szokás szerint nincs kizárva, hogy még lentebb kúszik az ára, ha már nem számít újdonságnak. Mi az XXL GSM-től kaptuk meg a telefont azzal a kommentárral, hogy az első használat előtt érdemes elolvasni a manualt.

Aha, gondoltam, majd biztos ilyenre van nekem szükségem, de aztán kénytelen voltam visszavenni az arcomból és tényleg megnézni a használati útmutatót, miután sikeresen elküldtem egy összefüggéstelen krixkraxot egy olyan ismerősömnek üzenetben, akivel egyébként elég ritkán kommmunikálok. Az olvasóban pedig joggal vetődik fel a kérdés: ez most akkor tényleg egyszerű?

Külső

Az F3 első pillantásra leginkább az L6/L7 páros olcsó kiadására emlékeztetheti a szemlélődőt. Mostanában azt is gondolhatnánk róla, hogy egy kínai másolat. A készülék 9 milliméter vastag, azaz vékony, ennek ellenére kézben fogása kellemes, már csak azért is, mert mindössze 70 gramm a tömege.

Az anyaghasználat kellemes, jó minőségű műanyag, maga a design első blikkre nem mutat semmi furcsát, de érdemes megnézni a telefont közelebbről is. Az eszköz oldalai simák, csak egy-egy Motorola felirat került ide, illetve a bal oldalon egy pici lukba mehet a töltő, vagy a headset. Alul semmi nincs, a hátlap is ingerszegény, felül pedig a nyakbaakasztó helye látható. A gombok elrendezése is logikusnak látszik. A billentyűzetvilágítás rögtön kap egy csúnya fekete pontot, a széleken elég erős, de középre, a 2-5-8 gombokra nem jut fény.

A kijelző kétségtelenül az F3 legérdekesebb része. Íves a teteje, ez aranyos, ennek a motívumnak a közepébe tenyerel bele a Motorola logója, amely így a felső sávot két ívecskére bontja. A bal oldaliban mindig a térerőt, a másikban pedig az akkumulátor töltöttségét láthatjuk. Már most jelzem, hogy itt is van probléma, egy telep le, telep fel játék után egy csíkkal többet mutat a visszajelzés, ami nem vet jó fényt a megbízhatóságra.

A gombok süllyesztett kialakításúak, elég messze vannak egymástól, a rájuk írt számok elég nagyok ugyan, de betűkön még lehetett volna növelni. Semmivel sem látható jobban, mint egy Panasonic VS3 gombsora, pedig állítólag itt direkt erre gyúrtak, ott meg nem.

Kijelző, vagy mi

Nos, a készülék bekapcsolásakor elszabadul a pokol, ugyanis megelevenedik a kijelző. Nem színes. Nem is grafikus. Nem is LCD. Ez egy úgynevezett "electrophoretic display", ami úgy működik, hogy elektromosság hatására a plexi alatti pigmentált részecskék átrendeződnek, így alakítanak ki számunkra is értelmezhető ábrákat, jeleket. Nem dot-matrix felépítésű, hanem leginkább olyan felosztású a képernyő, mint a jó öreg Ericsson GH198 ablaka, ha frissebb példát kell keresnem, akkor azt mondanám, hogy egy lift kijelzője jutott róla eszembe.

Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez miért jó. Egyrészt alig fogyaszt energiát. Magának az információknak a kijelzése konkrétan semmit, megkapja a megfelelő elektromos jelet a display, a pigmentált részecskék felveszik a megfelelő formát és az idők végezetéig hajlandóak ebben az elrendezésben láthatóak maradni - áram nélkül is. Másrészt azért praktikus ez a képernyő, mert napsütésben egyre jobban olvasható, olyan, mint a papír. Talán nem is véletlen, hogy egy bizony E INK nevű cég szabadalmáról van szó, amely elektronikus papír és könyv gyártásához használja a technológiát.

Harmadrészt azért is praktikus ez a fajta képernyő, mert marhára kevés helyet foglal. Eddig csupa előnye van, de érdemes megemlíteni a hátrányokat. Este meg kell világítani, mint a régi szép időkben az LCD képernyőket, ez jó bénán néz ki, mert az ablak négy sarkából jön a fény. A másik bajom az egésszel, hogy nem pontmátrixos, pedig meg lehetett volna oldani, lássunk egy példát: Sony Librie.

Kiírások

A készülék bekapcsolása után apró zene hallatszik, majd ez olvasható: 1-2. Közben megszólal egy kellemes orgánumú férfihang, aki valahol Kautzky Armand és Mohai Gábor között van félúton, hogy ha akarok hangos menüt, akkor egyes, ha nem, akkor kettes. Életem egyik első Turbo Pascal programja kapott ilyen vezérlést, kilépés egyes gomb, tovább kettes gomb.

Ezek után - ha volt SIM csere, vagy valamely más okból le kellett venni az akkut - muszáj beállítani az időt és a dátumot, ezt ugyanis elfelejti ilyenkor a készülék. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor megkapjuk az operátori kiírást, amely a Vodafone és a T-Mobile esetében ki sem fér a kijelzőre. És ekkor végre megláthatjuk a képernyő képességeit.

Nekem sajnos itt bukta el az eszköz az egyszerűséget. A képernyő alapvetően négy sorra tagolódik. Legfelül státuszikonok vannak (rezgőmód, új bejövő üzenet, nem fogadott hívás, stb), alatta van az érdemi szöveg egyetlen sorban, alatta esetleg valami kiegészítő szöveges információ, míg legalul a "menü" ikonjai. A karakterek pont olyanok, mint amikor kiskorunkban beírtuk a számológépbe, hogy 71077345, megfordítottuk az egészet és el lehetett olvasni, hogy "Shelloil".

Kicsi és nagy betű között nincs különbség, az ékezetektől kiborul a szoftver. Az ö helyett o, az ü helyett u, ez még oké, de az á, vagy az í helyett csak egy kötőjelet lát a felhasználó. A beérkezett üzenetek olvasása még azzal is megfejelésre került, hogy ugyebár egy soros, ebben az egy sorban is maximum hat karakter fér el, úgyhogy szép mennyiséget kell scrollozni jobbra, ha haladni is akarunk a szövegben. Bónusz! Ha szóköz van, akkor az egy üres oldalt produkál, először nem is értettem, hogy ez most mi.

Menü, vagy mi

Maga a menü - ha ezt annak lehet nevezni - pofonegyszerű. Ha akarjuk, akkor mindegyik menüpontot be is mondja a már ismert férfihang, de mivel összesen van hat darab, ezért ezt lehet nélkülözni. Sorrendben így néz ki: üzenetek írása - olvasása - hívásinfó - csengőhangok - ébresztó - óra és dátum beállítása. Nem egy bonyolult dolog, ez tény. Íme egy 10 megás videó a hangos menü működéséről.

Nyilván felmerül a kérdés, hogy oké, de akkor hogyan állíthatom például a PIN kód kérését, vagy a billentyűhangokat. A választ tartalmazza a használati útmutató, amely ezúttal nem egy kis könyv, hanem egy olyan összehajtott papírlap, amit mondjuk egy hajszárítóhoz kap az ember. Tehát a válasz, hogy erre vannak spéci kódok, amelyeket be kell ütni a telefonba a csillag gomb háromszoros megnyomását követően.

Van billentyűzár, ez a csillag billentyű két másodperces lenyomásával kapcsolható ki, illetve be. Összesen hétféle csengőhangunk lehet, talán az első a legkevésbé idegesítő. Maguktól hangosodnak fel, kérhetünk vibrát is, amely elég kellemes hatásfokkal rázza meg ezt a 9 milliméteres testet. Az üzenethang egyféle, ezzel kell beérni. Az ébresztőnél csak az időpontot kell megadni, aztán ébreszt, ennyi. Kikapcsolva nem.

Van gyorstárcsázás, a SIM-en tárolt telefonkönyv első 8 kontaktjához, az egyes a hangposta. Az üzenetek férőhelyét is a SIM kapacitása határozza meg, itt érdekesség, hogy elvileg sosem telik meg ez a rész, mert ha fullos a tárhely, akkor a szoftver automatikusan törli a legrégebbi SMS-t, hogy az új beférjen.

A telefonkönyv persze szintén a SIM memóriáját használja. Egyszerre értelemszerűen csak egy név látszik, vertikálisan léptethetünk a listázás során. Csak kezdőbetűre lehet ugratni, utána manuális keresésre van szükség.

Akkumulátor, összegzés

A hátlap alatti vékonyka telepnek nincs sok dolga. Ezért aztán az F3 irdatlan sokáig húzza egy feltöltéssel. Tovább, mint a tesztidőszak. Két nap alatt nekem csak felfelé kúszott a töltöttségi skála mutatója egy SIM-csere után, így megsaccolni sem tudom, hogy meddig bírhatja folyamatos nyúzás mellett az eszköz.

A gyári specifikáció 300 órát említ, és talán ezt most sem hiszem el, de 7-10 napot kinézek az F3-ból. Ami nyilván nagy előnye a telefonnak.

Összegzés. Mindenki el volt tőle ájulva, mindenhol dicsérték az eszközt. Maga az ötlet jó, de szerintem túlspórolták magukat a tervezők. Ha a kijelző dot-matrix lenne és normális karaktereket írna ki, akkor azt mondanám, hogy egye fene. De így... néha én sem bírtam értelmezni 1-2 SMS-t, annyira bekavarodtam az ékezetek miatt, ráadásul mire egy hosszab írás végére értem, már nem emlékeztem, hogy mi volt az eleje...

Lehet, hogy a magyar piac és a magyar karakterek csak itt okoznak gondot és Kazahsztánban mindenki boldog lesz az F3-mal. Itthon nyilván az idősebb generációt célozza meg a gyártó a modellel, de az összes ebbe a korba tartozó családtagom képes elkezelgetni egy középszintű Nokia telefont minden gond nélkül.

Az ára viszont verhetetlen.

Bog

A Motorola F3 az XXL GSM jóvoltából érkezett. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.