Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Mobilinternetezéshez a Cat.7-es, maximálisan 300 Mbps letöltési sebességet elérő 4G-t vehetjük igénybe, az összes itthoni frekvenciát támogatja a készülék. A két nanoSIM-et befogadni képes változat a jól megszokott módon dual standby módon működik együtt, tehát alapvetően mindkét kártya folyamatosan lóg a hálózaton, ez csak akkor változik meg, ha az egyikkel hívást folytatunk. Olyankor a másik egyszerűen lelép a hálózatról, amíg a beszélgetés véget nem ér. Nem maradt ki az NFC és a direct-kompatibilis, routerként is működni képes WiFi sem, 802.11 a/b/g/n típusú hálózatokkal van jóban a Z Play, a Bluetooth pedig 4.1-es verziószámú, a jól megszokott A2DP- és LE-támogatással.

Szenzorok szempontjából szinte teljes a repertoár [+]

Az USB Type-C csatlakozó 2.0-s adatátviteli sebességre képes, természetesen az MTP és az OTG is gond nélkül működik, a megfelelő adaptert viszont utólag kell beszereznünk, mind kábeles adatátvitelhez, mind az on-the-go funkció használatához. A navigációs egység gyorsan és pontosan talál jelet, természetesen A-GPS és GLONASS támogatással egészül ki, Galileo-támogatás egyelőre nincs, viszont internet és SIM nélkül sincs ok aggodalomra, rövid időn belül megfejti a helyzetünket. Remek a beszédhangszóró, a multimédiás tartalmakhoz is rendkívül hangos egység értelemszerűen nem lesz halk akkor sem, ha csupán milliméterre van a hallójáratunktól, a három mikrofonos zajszűrés pedig szintén remekül teszi a dolgát.

Így kell két nanoSIM-et és egy microSD-t helytakarékosan elhelyezni! [+]

A külső akkumulátoros modullal könnyen növelhetjük az üzemidőt, mindazonáltal a 3510 mAh kapacitású telep egyébként sem merül gyorsan, az első ciklusok után nagyjából háromnapos üzemidőkre számíthattunk, nem volt ritka a 10 óra feletti kijelzőidő, nem csoda, hiszen még 5%-nál is életben marad a készülék, látszólag egész lineárisan merül, és nehéz neki olyan feladatot találni, ami egy óra alatt 10-12%-nál többet vesz ki belőle. Energiatakarékossági módok nincsenek, de ilyen üzemidőhöz egyébként is legfeljebb egy hónapos üzemidőt ígérő ultra energiatakarékos mód hiányzik, ami sajnos kimaradt. A lassú merülés mellé a gyors töltésnek is örülhetünk, a váltakozó feszültségű TurboPower töltő körülbelül két óra alatt teljesen feltölti a mobilt, de 15 perc alatt is bele lehet pumpálni annyit, hogy néhány óráig gond nélkül üzemeljen.

A Moto Z Play nagyjából 110 000 forintos nyitóár mellett egy korrekt vételnek mondható. Legfőbb hiányosságai szoftveresek, amikre a rövidesen érkező Nougat jelenthet megoldást, egyébként pedig jó teljesítményű, takarékos hardvert, gyönyörű Super AMOLED kijelzőt, a felső-középkategóriában is megfelelő kamerát, minőségi anyaghasználatot és hibátlan összeszerelést kapunk, a jól kitalált moduláris rendszer pedig csak hab a tortán. Nem kap egyértelműen többet az, aki a jelentősen drágább, mégis kisebb akkumulátorú, 3,5 milliméteres jack csatlakozójú Moto Z-t választja úgy, hogy lényegi extrákkal nem kecsegtet a VR-támogatáson és a hozzá tartozó hardveren kívül, egyik esetben sem beszélhetünk különleges rendszerfelületről, vízállóságról, ívelt kijelzőről vagy dupla kamerarendszerről, ebben az ársávban viszont könnyebb is ezeket elengedni. Százezer forint körül viszont már nagyon sok jó telefont lehet venni, a Honor 8 könnyedén megvehető ennyiért, a OnePlus 3T kicsit drágább, de sok szempontból jóval többet tud. Ott van még a Samsung Galaxy S6 vagy akár a szintén moduláris LG G5 is hasonló áron mozog, de a házon belüli konkurencia is erős, az üzemidőbajnoki címet magán hordozó Lenovo P2 ugyanis szintén megvehető ennyiért. Az erős mezőnyből a moduljaival emelkedik ki a Z Play, ez azonban egy következő cikkünk témája lesz. A készülék önmagában is megérdemli ezt a pecsétet:

Moto Z Play

szentkuti11

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!