Bevezető, tartozékok

A moduláris okostelefonok története nem az LG G5-tel kezdődött. A meglehetősen öreg modu T persze inkább egy jobb vicc volt, mintsem releváns eszköz, viszont az első komoly koncepció is három éves ezzel kapcsolatban, és nem dél-koreai vállalathoz, hanem az akkor éppen Google-kézben lévő Motorolához kötődik. A Project Ara éveken át futott, hol hangosabban, hol csendesebben próbálták a kíváncsi szemek elé tárni a fejlesztés állapotát, időközben pedig a Motorola mobilos részlege a Lenovóhoz került, a modulos próbálkozást pedig egyedül a Google vitte tovább, hiszen a kutatórészleg és a megannyi szabadalom nem került át a kínai óriáscéghez.

Három éve ilyen koncepcióképek merültek fel a moduláris telefonokról [+]

Teltek az évek, kiállítások jöttek-mentek, és valahogy már mindenhol majdnem ott volt egy működő prototípus, és folyamatosan a levegőben lógott a piacra kerülés végleges dátuma. Ez a dátum azonban egyre csak tolódott, az utóbbi időben pedig már a lényegét is elvesztette a megoldás, így hát kevesebbeknek fájt annyira, hogy a fejlesztés végül teljesen leállt, és sosem fog piacra kerülni a Project Ara. Piacra került azonban az LG G5, az ismerősöknek becézett modulok megoldása azonban igényelt volna némi átgondolást, így a jelenlegi állás szerint inkább visszakoznak a dél-koreaiak, és a vízállóságot részesítik előnyben a cserélhető komponensekkel szemben.

Hatalmas doboz, szűkös tartozékkínálat [+]

Itt van azonban a Lenovo, aki végül lehetővé tette, hogy moduláris telefonok kerüljenek piacra Moto márkanév alatt, a csúcskategóriás Moto Z után pedig máris itt van egy olcsóbb, és sok szempontból életképesebb kivitel, ami jó eséllyel lesz igazán népszerű a közeljövőben. A Moto Z Play hardveresen, méretek szempontjából és árazás tekintetében a házon belüli Lenovo P2, rengeteg apró különbség azonban mégis egy teljesen más felhasználói élményt eredményez.

USB-kábel? Vegye meg külön a kedves felhasználó! [+]

A doboz felszereltsége például máris folytatja a Moto-hagyományt: spártai a tartozéklista. A telefon mellé a SIM-tűn kívül egyetlen töltőt kapunk, ami ráadásul nem is adapterből és USB-kábelből tevődik össze, hanem egy egységet képvisel. Adatátvitelre használjunk vezeték nélküli technológiát, vagy vásároljunk méregdrága, biztonságos Type-C kábelt, ha már a headset, a kijelzővédő fólia és a többi kellék miatt úgyis a boltban járunk. Miközben a telefonért már eleve kifizettünk 110 000 forintot.

Külső, kijelző

Első kézbevételre rendkívüli masszivitás árad a mobilból, a 163 grammos tömege mellett kimondottan vastagnak és tömbszerűnek is érződik, miközben az ezüstszürke színű, fém keret hűvössége erősíti meg bennünk, hogy nem egy játéktelefont tartunk a kezünkben. Dobálni persze nem jó ötlet, a víztaszító bevonaton kívül egyébként sem ígér semmilyen extra védelmet, szóval a nedvességtől és a portól is érdemes távol tartani. A vaskosabb és nagyobb ház (156,4 x 76,4 x 7 milliméter) előnye, hogy az USB Type-C mellé jutott 3,5 millmiéteres jack csatlakozó is a telefon aljára, ellentétben a Moto Z-vel, ahol adapterre vagyunk szorulva.

Nagyobbak a kávák, mint a Moto Z esetén, de az előlap összességében mégis homogénebb [+]

A készülék hátoldala egyszerűen lenyűgöző, de csak addig a két másodpercig, ameddig nem maszatoljuk össze. Az üvegfelület alatt, a Moto logóból kiindulva körkörös textúrában gyönyörködhetünk a teljes felületen, még a kamerarendszer vaskos púpja is jól néz ki. A moduláris csatlakozófelület megtöri ugyan a homogenitást, de folyamatosan gerjeszti az érdeklődő kérdéseket a funkciójával kapcsolatban, ami egy megfelelő, mágneses modul illesztése után könnyen végződhet leesett állakkal. Az ujjlenyomatokat azonban rendkívüli módon vonzza, bizonyos részeken pedig könnyen beszivároghat a por akármelyik tetszőleges mod alá, ami szintén nem túl szép látvány.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az 5,5 hüvelykes Full HD kijelző minősége bőven teljesíti az elvártakat, és bár a beállítások módosítása előtt a megjelenítő felvillantásával reagál minden mozdításra, a készenléti fogyasztás még így is kedvező, ami jelentős részben köszönhető a Super AMOLED technológiának. A betekintési szögek ezúttal is remekek, oldalról láthatóan alig csökken a kis területen mért, automatika által akár 596 nitre felszabályzott fehér fényerősség. A kalibráció enyhe kékességén túl sokat nem állíthatunk, a Normál és az Élénk közül utóbbi a természetellenesebb és természetesen az alapértelmezett is, manuális opciók azonban nincsenek. A karcok elleni védelemről Gorilla Glass 3 üveg gondoskodik.

Ha beállítjuk, a legkisebb mozdulatra is felvillan a kijelző [+]

Értesítési led nincs, viszont az előlap egyébként rendben van, felülre jutott a fény-és távolságérzékelő szenzor, a másodlagos, vakuval ellátott kamera és a telefonon lévő egyetlen hangszóró is, alul pedig diszkréten van jelen az érintőgombként funkcionáló ujjlenyomat-olvasó, ami nem csak feloldáskor, hanem lezáráskor is jó szolgálatot tesz.

A moduláris csatlakozót már a Moto Z-nél is láttuk [+]

Jobb oldalra került az összes nyomógomb, három egymástól különálló, aprócska billentyű tapintható ki, bordázott felülettel a bekapcsolásra szolgáló darab, a fölötte lévők pedig a hangerő állítását teszik lehetővé. Kiemelkedőnek nevezhető a rezgőmotor, ami az átlagnál jóval határozottabb vibrációval, mégis nagyon csendesen adja tudtunkra közlendőjét.

A kijelző alatti gomb valójában csak egy ujjlenyomat-olvasó [+]

A modulok felpattintása továbbra is zseniális: egyetlen, rendkívül egyszerű, elronthatatlan mozdulat, és a telefon kikapcsolása nélkül dönthetjük el, hogy komolyabb hangszóróra, optikai zoomra, projektorra, némi plusz energiára, vagy éppen csak egy tokra van szükségünk. Ez utóbbit egyébként azért is érdemes a telefonon hagyni, mert nem érződik tőle sokkal vastagabbnak a mobil, közben pedig teljesen sík felületet képez a kamerarendszerrel, így stabillá teszi a mobilt asztalon, miközben a sérülésektől is védi. A zsenialitás tetten érhető a SIM-fiók kialakításán is: bizony, nem kell földöntúli technológia, hogy kis alapterületen megférjen két nanoSIM kártya és egy microSD is.

Hardver, szoftverezettség

Qualcomm Snapdragon 625. A GPU-rajongókat ezen a ponton talán el is vesztettük, mindazonáltal egyáltalán nem volt rossz választás a 14 nanométeres gyártástechnológiájú, meglehetősen takarékos lapka ehhez a telefonhoz, a nyolcmagos, 2 GHz-en ketyegő Cortex-A53 processzorhoz 650 MHz-s Adreno 506-os IGP és 3 GB RAM tartozik, játékra nem a legalkalmasabb rendszer, viszont az alapvető sebesség meglepően jó. Az akadásoktól mentes, villámgyors működés részben a 32 gigabájtos, gyárilag F2FS fájlrendszerrel dolgozó tárolónak köszönhető, így érdemes csak akkor kihasználni a microSD-re történő telepítés lehetőségét, ha nem marad más opciónk. A telefon aligha bírható melegedésre, még töltés és benchmarkolás közben is csak nagyon enyhén lehetett érezni termikus változást, mindössze néhány percig.

Egy OnePlus 3T-vel párosítva nyilvánvalóan brutálisnak tűnnek a különbségek a fenti tesztek alapján, ettől függetlenül nem érdemes ettől megijedni, átlagos használatban kizárólag a memória szűkössége jöhet elő, de akkor már nagyon sok alkalmazás vagy böngészőlap között váltogatunk rendszeresen. Érdekes lett volna egy plusz 3 gigabájtos RAM-modullal is kipróbálni, kár, hogy ilyesmire nem számíthatunk a jelenlegi modos rendszer kapcsán.

A nyers erő visszafogott, de a rendszersebesség szinte makulátlan [+]

A múlt héten egy alapos VPN-kúrával kezdtük az ismerkedést, hiszen mindenképpen a Nougat-frissítéssel együtt szerettük volna bemutatni a szoftvert, a kísérleteket azonban nem követte siker, másnap ugyanis kiderült, hogy a 7.0-s rendszer pótvizsgára kényszerült, leghamarabb március első napjaiban állhat készen a megpróbáltatásokra. Így tehát maradt a 6.0.1 Marshmallow, és a hozzá tartozó, decemberi Google-féle biztonsági csomag, amiből nagyon hiányoltuk a többablakos módot, az informatívabb menüpontokat és a többi extrát. A Moto Z-féle rendszert alapul véve azonban reménykedhetünk abban, hogy a Z Play is hasonlóan jól fog teljesíteni friss szoftverkörnyezettel, még ha a Daydream VR-platformot nem is kapjuk meg.

Ezek természetesen nem azok a modulok.... [+]

Aki látott már nyers Androidot, az nem fog meglepődni a kezelőfelületen, az összes animáció, ikon és gyári szoftver a megszokott formában, a megszokott helyén teljesít szolgálatot, ami az alapértelmezett beállítások között újdonság lehet, az a Google-adatbázisból dolgozó, értesítési felületen megjelenő időjárás-előrejelzés, illetve a számos gesztusvezérlési funkció. Ez utóbbiakat egy helyre gyűjti a telefon, a Moto névre hallgató szoftveren belül beállíthatjuk, hogy szeretnénk-e dupla suhintásra zseblámpát, csuklómozdulatokra kameraindítást, fejre fordításra Ne zavarjanak módot, vagy egy könnyed ujjmozdulatra csökkentett méretű kijelzőt. Itt állíthatjuk be azt is, hogy felvillanjon-e a kijelző, ha a közelségérzékelő változást érzékel, vagy megmozdítjuk a telefont.

Sok nougatos feature hiánya tűnik fel használat közben [+]

Az első extra szoftver lényegében az utolsó is, ezen kívül az értelemszerű Készüléksúgó és a gyártó webáruházába irányító Moto Mods tűnik fel, gépelésre tehát marad a Gboard, böngészni pedig a Chrome segítségével tudunk. Alapvetően tehát nem lesz tele az ábécé-sorrendbe rendezett alkalmazáslistánk, viszont ha komolyabb gyűjteményt halmoztunk fel, akkor biztosan hasznos lesz, hogy a leggyakrabban használt négy szoftvert külön csoportban, a keresési opció alatt látjuk. A gyári, Google-szinkronizálással működő Fotók alkalmazás mellé biztosan sokan fognak letölteni másik galériát, és egy korrekt fájlkezelő is elfért volna a programok közt, ezeket persze könnyedén pótolhatjuk utólag.

A gesztusvezérlésben gyakorlatilag kimerül a gyári extralista [+]

Az előlapon lévő ujjlenyomat-olvasó szinte sosem látott megbízhatósággal és rendkívül gyorsan működik, mindazonáltal túl sok különleges funkciót nem kínál, az egyetlen érdekesség, hogy nem csak feloldani, hanem lezárni is képes a telefont, amikor hozzáérünk. Az időnként szükségszerűen eltűnő virtuális gombokkal párosítva ez okozhat gondokat eleinte, viszont némi hozzászokás után hálás dolog, hogy emiatt nem kell az oldalsó gombokért nyúlni.

Multimédia

Jelentős fennsíkot alkot a 16 megapixeles kamerarendszer a hátlapon, ettől függetlenül az optikai képstabilizátor kimaradt. Egyébként azonban nem lehet panaszunk a tulajdonságaira, a lézeres és a PD-autofókusz olyan sebességgel dolgozik össze, hogy éjszaka és nappal is döbbenetesen gyorsan talál élességet, és némi expozíció-korrekció után már készülhetnek is a jó fotók, automata megbízhatóság szempontjából az élmezőnyt képviseli a mobil.

Erős vaku is jár a hátlaphoz [+]

Az f/2-s fényértékű optika mellé 1,3 mikrométeres szenzorpixelekre számíthatunk, és bár a Camera 2 api-t a jelenlegi szoftverrel nem támogatja a rendszer, akad egy jó manuális mód is a kamerához. Az automatikusra kapcsolható HDR mellett állíthatjuk a záridőt (legfeljebb 1/6 másodpercig), az érzékenységet (ISO 100-3200), a fókuszt és a fehéregyensúlyt is (négy előre definiált séma alapján), viszont a DNG RAW-támogatás hiányzik.

A teljes szenzorméretet jelentő 4:3-as képarány mellett abszolút elégedettek lehetünk a részletességgel, nincs durva túlélesítés, a zajmentesítés sem zavaró mértékű, még a lencse széleinél látható torzítás és az olykor felbukkanó kromatikus aberráció mértéke is abszolút elfogadható. A dinamikatartomány és a vonalélesség bőven meghaladja az átlagos szintet, az automatizált HDR pedig megbízható, csakúgy, mint a fehéregyensúly, ami szintén alig hibázik. Fókuszhibás felvételek egyáltalán nem készültek, és a hátlapon lévő vaku is sokat segít gyengébb fényviszonyok közt.

Camera 2 api nincs, marad a gyári manuális mód [+]

Videózni alapvetően 30 fps-sel tudunk, legyen szó 4K, 1080p, 720p vagy 480p felvételekről (íme egy példa a legnagyobb felbontás mellett), viszont lassított módba kapcsolva akár 120 darab 720 x 1280 pixeles képkockát rögzít egy másodperc alatt, ami igazán jó slo-mo videókat tud eredményezni. Az előlapi kamera 5 megapixeles, és ha a sötétben nem vakít meg a mellette lévő vaku, akkor egész korrekt minőségű fotókat tud lőni, például ilyet.

Filmezéshez is remek a Moto Z Play kijelzője [+]

Legutóbb a Galaxy A5 (2017) kapcsán került szóba, hogy hova a legpraktikusabb tenni a hangszórót egy mobiltelefonon: a vélemények persze mindig megütköznek, az viszont tagadhatatlan, hogy elöl gyakorlatilag semmilyen helyzetben nem fogjuk leárnyékolni a hangkeltőt. Cserébe viszont a mono megoldás nem is kecsegtet túl sok zenei élménnyel, az alsó tartományokban lényegében csak küszködik, túl sok dinamikát ne várjunk, a térérzetet pedig tekintsük ismeretlen fogalomnak. A JBL SoundBoost modul persze megoldást nyújt a problémára, nemsokára részletesebben is beszámolunk róla.

Nem szoftveresen emelkedik ki a tömegből a zenei oldal [+]

A beépített audio chip hangolása pedig remekre sikerült: azon kívül, hogy adapterek helyet könnyedén csatlakoztathatjuk saját fülhallgatónkat, külön élményt nyújt az a koherens, tiszta, rengeteg részlettel és lendületes dinamikával tarkított hangkép, ami a Motóra jellemző. Nem mondhatom, hogy példátlan teljesítmény, hiszen szerencsére a legtöbb gyártó ügyel arra, hogy a komolyabb modelljeik zeneileg is rendben legyenek, viszont ennyire kevés színezéssel ennyire jó adottságú zenei minőséget ritkán tapasztalhatunk telefontól, ráadásul az erősítése is kiváló. Szoftveresen persze lesz jobb választás a Play Zenénél, az FM-rádió pedig teljesen hiányzik, mindenesetre a Z Play lejátszási képességeire sokkal kevesebb panasz lehet, mint a játékos képességeire.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Mobilinternetezéshez a Cat.7-es, maximálisan 300 Mbps letöltési sebességet elérő 4G-t vehetjük igénybe, az összes itthoni frekvenciát támogatja a készülék. A két nanoSIM-et befogadni képes változat a jól megszokott módon dual standby módon működik együtt, tehát alapvetően mindkét kártya folyamatosan lóg a hálózaton, ez csak akkor változik meg, ha az egyikkel hívást folytatunk. Olyankor a másik egyszerűen lelép a hálózatról, amíg a beszélgetés véget nem ér. Nem maradt ki az NFC és a direct-kompatibilis, routerként is működni képes WiFi sem, 802.11 a/b/g/n típusú hálózatokkal van jóban a Z Play, a Bluetooth pedig 4.1-es verziószámú, a jól megszokott A2DP- és LE-támogatással.

Szenzorok szempontjából szinte teljes a repertoár [+]

Az USB Type-C csatlakozó 2.0-s adatátviteli sebességre képes, természetesen az MTP és az OTG is gond nélkül működik, a megfelelő adaptert viszont utólag kell beszereznünk, mind kábeles adatátvitelhez, mind az on-the-go funkció használatához. A navigációs egység gyorsan és pontosan talál jelet, természetesen A-GPS és GLONASS támogatással egészül ki, Galileo-támogatás egyelőre nincs, viszont internet és SIM nélkül sincs ok aggodalomra, rövid időn belül megfejti a helyzetünket. Remek a beszédhangszóró, a multimédiás tartalmakhoz is rendkívül hangos egység értelemszerűen nem lesz halk akkor sem, ha csupán milliméterre van a hallójáratunktól, a három mikrofonos zajszűrés pedig szintén remekül teszi a dolgát.

Így kell két nanoSIM-et és egy microSD-t helytakarékosan elhelyezni! [+]

A külső akkumulátoros modullal könnyen növelhetjük az üzemidőt, mindazonáltal a 3510 mAh kapacitású telep egyébként sem merül gyorsan, az első ciklusok után nagyjából háromnapos üzemidőkre számíthattunk, nem volt ritka a 10 óra feletti kijelzőidő, nem csoda, hiszen még 5%-nál is életben marad a készülék, látszólag egész lineárisan merül, és nehéz neki olyan feladatot találni, ami egy óra alatt 10-12%-nál többet vesz ki belőle. Energiatakarékossági módok nincsenek, de ilyen üzemidőhöz egyébként is legfeljebb egy hónapos üzemidőt ígérő ultra energiatakarékos mód hiányzik, ami sajnos kimaradt. A lassú merülés mellé a gyors töltésnek is örülhetünk, a váltakozó feszültségű TurboPower töltő körülbelül két óra alatt teljesen feltölti a mobilt, de 15 perc alatt is bele lehet pumpálni annyit, hogy néhány óráig gond nélkül üzemeljen.

A Moto Z Play nagyjából 110 000 forintos nyitóár mellett egy korrekt vételnek mondható. Legfőbb hiányosságai szoftveresek, amikre a rövidesen érkező Nougat jelenthet megoldást, egyébként pedig jó teljesítményű, takarékos hardvert, gyönyörű Super AMOLED kijelzőt, a felső-középkategóriában is megfelelő kamerát, minőségi anyaghasználatot és hibátlan összeszerelést kapunk, a jól kitalált moduláris rendszer pedig csak hab a tortán. Nem kap egyértelműen többet az, aki a jelentősen drágább, mégis kisebb akkumulátorú, 3,5 milliméteres jack csatlakozójú Moto Z-t választja úgy, hogy lényegi extrákkal nem kecsegtet a VR-támogatáson és a hozzá tartozó hardveren kívül, egyik esetben sem beszélhetünk különleges rendszerfelületről, vízállóságról, ívelt kijelzőről vagy dupla kamerarendszerről, ebben az ársávban viszont könnyebb is ezeket elengedni. Százezer forint körül viszont már nagyon sok jó telefont lehet venni, a Honor 8 könnyedén megvehető ennyiért, a OnePlus 3T kicsit drágább, de sok szempontból jóval többet tud. Ott van még a Samsung Galaxy S6 vagy akár a szintén moduláris LG G5 is hasonló áron mozog, de a házon belüli konkurencia is erős, az üzemidőbajnoki címet magán hordozó Lenovo P2 ugyanis szintén megvehető ennyiért. Az erős mezőnyből a moduljaival emelkedik ki a Z Play, ez azonban egy következő cikkünk témája lesz. A készülék önmagában is megérdemli ezt a pecsétet:

Moto Z Play

szentkuti11

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Moto Z Play

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,4 x 76,4 x 7 milliméter
	Tömeg	165 gramm
	Színvariációk	fekete/sötétszürke, fehér/fakóarany
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 (403 ppi)
	Kijelző típusa	AMOLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 625 (MSM8953)
	Processzor típusa	nyolcmagos, 2,0 GHz-es Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 506
	RAM mérete	3 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 (10 GB foglalt)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B2/B2/B3/B4/B5/B7/B8/B12/B17/B19 B20/B25/B28/B38/B40/B41
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n, WiFi hotspot, MiMo
	USB	USB-C (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Ujjlenyomat-olvasó	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0.1 (a teszt írásakor)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Moto, Készüléksúgó, Moto Mods
	Multimédia
	Fő kamera	16 megapixel, lézeres + PDAF autófókusz, f/2,0-s lencse, kéttónusú ledes villanó
	Másodlagos kamera	5 megapixel, f/2,2
	Videófelvétel	4K @ 30 fps, 1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3510 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, gyorsulásmérő, giroszkóp, ujjlenyomat-olvasó, értesítési led, Modo Mods