Bevezető

Csöngettek. A kamerán két jól fésült, megnyerő arcú fiatalember látszik, némi átszellemültséggel a nézésükben. Beleszólok, hogy tessék, roppant udvariasan azt kérdezik, hogy volna-e kedvem kisétálni hozzájuk beszélgetni. Miről? Hogy hogyan lehetünk boldogok. Hát persze, megint hittérítők, időről-időre felbukkannak, egyszer szántam rá 30-40 percet, hogy meggyőzzük egymást, de most nincs kedvem. Sátánista vagyok, felelem, a biztonság kedvéért még valami hörgést is hozzáteszek, látom, ahogyan sietve, fejcsóválva távoznak. Hopp, megint csöngetett valaki, ránézek a kamerára. Vízóra-leolvasás, már tényleg rég volt utoljára, gyorsan elmondom neki, hogy hol találja meg a kapu mellett az aknát, beengedem (bzzzz), tudja a dolgát, felírja, elmegy. Estefelé újabb csöngetés, a képen a szomszéd kiscsajt látom, két házzal lentebb laknak, gyakran találkozunk, ismerjük egymást. Azt mondja, hogy már megint elkóborolt a macskánk, náluk bukkant fel és tényleg, ott van a karjaiban, bár sötét van, de az infrás kamera miatt tisztán ki tudom venni. Ne haragudj, mondom, nem maradhat nálatok még pár órát? Ez kissé megzavarja a lányt, aki meglepve pislog ki a sapkája alól, miért nem jössz érte ki most?

Mert nem vagyok otthon.

[+]

A kaputelefonom ugyanis egy Monacor DVA-110DOOR nevű termék, amely WiFi-hálózaton keresztül a telefonomra küldi az értesítést és a kamera képét is ezen keresztül nézem, ezen keresztül bájcsevegek.

[+]

Nyilván a fenti történetek a fikció kategóriájába tartoznak, de akár meg is történhettek volna. Hogy mi az értelme egy ilyen berendezésnek, az talán a fentiekből kiderül, de itt még nincs vége. Bármikor, bárhol dönthetek úgy, hogy kinézek a kapun kívülre, amiben nem az a lényeg, hogy látom, hogy épp mi történik (mert hát ugye mondjuk 20 km messziről honnan tudnám, hogy mikor kell kinézni?), hanem az, hogy tudom nyitni is az ajtót. Ez pedig elég hasznos akkor, amikor az ember hazafelé kolbászol és nem akar a kulccsal szórakozni, ahogy közeledem az utcán, már nyitom is magamnak a kaput és besétálok. Ezen egyébként lehetne egyet csavarni, ha lenne egy NFC chip a külső egységen, ahová odaérintem a telefonom és beenged, de talán majd egy következő modellnél nem csak nekem jut eszembe ez a megoldás.

[+]

A Monacor DVA-110DOOR azonban nem minden esetben ideális megoldás, viszont van egy csomó további funkciója. Beszerelni azért nem olyan triviális, mint egy filléres, vezeték nélküli csengőt, cserébe jóval többet tud. És jóval drágább is, most kábé 90 ezer forintért lehet hozzájutni (de szerintem azért megy ez majd lentebb), ami bizony nem kevés, éppen ezért lehetnek is elvárásaink a masinával szemben.

Külső egység

A doboz elég kompakt, bele van zsúfolva egy csomó minden, ha felületesen kéne ezeket osztályoznom, akkor azt mondanám, hogy maga a készülék és egy csomó drót. De persze a csomó drótnak mind szerepe van, ráadásul tök egyértelműen az összes vezeték más színű, hogy a bekötésnél elkerülhessük a problémákat. Természetesen kapunk egy leírást is, a csomagoláson pedig olyan mennyiségű piktogram csücsül, hogy ember legyen a talpán, aki ezeket mind értelmezi és megjegyzi.

[+]

A külső egység relatív kicsi — naná, hiszen egyetlen gomb van rajta, vagyis társasházaknál rögtön ki is húzhatjuk a lehetőségek közül. A termék elég súlyos egyéniség (500 gramm), ez nem csoda, hiszen rozsdamentes acélból készül, elvileg vandálbiztos (de ha a vandálnál van egy vállról indítható rakéta, akkor már nem), ellenáll az időjárásnak és lopásvédelemmel is rendelkezik. Ez relatív primitív, ha valaki babrál a rögzítőcsavarokkal, akkor a cucc elkezd szirénázni és értesíti a hozzá párosított telefonokat. Ha nem vagyok otthon, akkor úgyis mindegy. A készülék frontján látjuk a kamerát (négy infravörös leddel), lentebb a hangszórórácsot, legalul pedig az egyetlen gombot, amivel be lehet csengetni. Egészen lent van még a vendég hangját rögzítő mikrofon is egy fényérzékelő mellett, ami arra szolgál, hogy az infrás ledeket kapcsolja. A kaputelefon felül kis tetőt is kapott eső ellen, a hátlapon pedig egy öntapadós felület van, de szerencsére nem ez az elsődleges rögzítési megoldás, hanem két csavarral lehet felfogatni a falra.

[+]

Egy vaskos kötegnyi vezeték indul hátulról, amely 40 centi után több részre osztódik és a következő dolgokat lehet rájuk kötni: WiFi antenna (benne van a csomagban), mágneszár (nekünk kell beszerezni), táp (van konnektoros egység is hozzá, ha úgy egyszerűbb), klasszikus, beltéri csengő és UTP, ha mondjuk amúgy is ott a kábel a kapunál, illetve ha nem bízunk a WiFi-ben (vagy túl messze van a router). A felszerelés némi barkácskészséggel egyénileg is megoldható, de alapvetően nem sokban tér el attól, ahogyan egy klasszikus kaputelefont telepít egy szaki a kapura, a lényeges differenciát a WiFi-antenna és az UTP kapcsolat jelenti. Két apró problémám van csupán a kialakítással: nincs a gombnak megvilágítása és nincs sehol egy dedikált terület, hogy a nevet ki lehessen rá írni.

Alkalmazás

A berendezés a SafeSmart alkalmazás telepítésével válik működőképessé. Ez Androidra, iOS-re és Windowsra is elérhető. Kell hozzá egy ingyenes regisztráció, utána fel kell tennünk arra a WiFi hálózatra a telefonunkat, amelyiken a csengő is kéne kommunikáljon, kapunk egy QR-kódot, amit meg kell mutatni a kamerának és innentől beállítja magát, illetve a telefonunkat hozzá is rendeli adminisztrátorként a rendszerhez. Ezután a szoftver segítségével tudunk további eszközöket felvenni a listára.

[+]

Az app angol nyelvű, de óriási nyelvtudás azért nem kell hozzá. A főoldalon látjuk az összes csatlakoztatott berendezést (lévén a rendszerbe további kamerák integrálhatók), ezekre kattintva pedig rögtön élőképet látunk és beszélgethetünk is, hiszen egy kaputelefonnál azért nem árt, ha nem jelnyelvvel kommunikálunk, pláne azért, mert aki ott álldogál a bejáratnál az bizony rólunk belőlünk nem fog látni semmit, csak a hangunkat hallja majd. Az élőképről egy gombnyomással tudjuk nyitni az ajtót — feltéve, hogy be van kötve a mágneszár. Nyilván ez azt is jelenti, hogy nem kell ahhoz csöngetni, hogy előhívjuk a kamera által látottakat, tehát bármikor kipillanthatunk a kapun kívülre, illetve magunknak is nyitogathatjuk azt.

Csöngettem, valaki engedjen be! [+]

A beállítások között a riasztási paraméterek tekergetése bír még hozzáadott értékkel. Egyrészt nyilván kalibrálható, hogy milyen eszközökre menjen értesítés. Egyszerre többen is láthatjuk a kamera képét, többen is diskurálhatunk az ott álldogáló jóemberrel és bármelyikünk tudja nyitni a kaput is. Az alkalmazás állandóan fut a háttérben (kis piktorgram is jelzi ezt az állapotsávban, de ez lekapcsolható), ha valaki megnyomja a csengőt, akkor maga a szerkezet is kiad magából egy klasszikus ding-dong effektet, a telefonunkon pedig felugrik egy ablak, hogy hahó, csöngettek. Eldönthetjük, hogy akkor megnézzük-e, hogy ki az, vagy figyelmen kívül hagyjuk. Ez utóbbi esetben az is állítható, hogy a következő hány másodpercben történő további csöngetéseket ne jelezze a szoftver.

[+]

Van még néhány apróság, amit lehet állítgatni, az időt és a dátumot magától is tudja a berendezés, ha a neten lóg, de például kérhetünk időzített felvételt. A szoftver támogatja a mozgásérzékelős kamerákat is, a kaputelefonunk azonban nem ilyen. Viszont a gyárilag bent levő, 8 GB-os microSD-re az összes csengetéssel kapcsolatos videót rögzíti. Este automatikusan bekapcsolnak az infravörös ledek, amelyek segítenek abban, hogy felismerjük a vendégünket. Ha szeretnénk, akkor a riasztásokról emailt is küld a megadott címekre a rendszer. És van még egy spéci szolgáltatás, egyik kaputelefonról fel lehet hívni a másikat, ha tudjuk annak az ID-ját, nem mintha ez egy olyan megoldás lenne, amit bármikor is eszembe jutna használni.

[+]

Összegzés. Egyértelmű, hogy a Monacor által forgalmazott eszköz rétegtermék. Családi házak tulajdonosai (akiknek van okostelefonjuk), adott esetben kisebb cégek, raktárak munkatársai, akik nem hallják a csengőt, vagy nincsenek mindig a helyszínen jöhetnek szóba. Az árazás — finoman fogalmazva — is csökkenti a vevőkör méretét, noha azért ha az ember szétnéz a piacon, akkor azt fogja látni, hogy a vezeték nélküli, videós kaputelefonok is 50 ezer forintról indulnak, okostelefonos kiterjesztéssel pedig alig-alig van alternatíva, ezeknek pedig nyilván kicsit még magasabb az áruk. A tesztelt Monacor tehát nem tartozik a filléres csecsebecsék közé, de a külső egység időtálló kialakítása, illetve a mellékelt szoftver használhatósága mindenképpen előnyére válik. Ráadásul további IP kamerák is csatlakoztathatók a rendszerhez, amelyeknek a képét akkor is láthatjuk, ha a világ másik felén vagyunk éppen.

Bog

A tesztkészülék a Monacor jóvoltából jutott el hozzánk. Köszönjük.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.