A forgalmazásról és a vámról

A jog a hamisítványok forgalmazásával kapcsolatban teljesen egyértelmű: az Európai Unió és így Magyarország területén nem lehet olyan termékeket árulni, melyek védjegyeket jogosulatlanul használnak fel. A behozatal ennél egy kicsit összetettebb kérdés — a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos vámhatósági intézkedéseket az alábbi jogszabályok határozzák meg:

• 1383/2003/EK tanácsi rendelet az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről
• 1891/2004/EK bizottsági végrehajtási rendelet
• 371/2004 (XII.26) Korm. Rendelet az egyes szellemi tulajdonjogokat sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről
• További mögöttes jogszabályok:
• 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről
• szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. Törvény.

Behozatal szempontjából nincs különbségtétel magánszemélyek és cégek között, kizárólag az áru mennyisége (pontosabban annak becsült értéke) határozza meg, hogy a feltárt szabálytalanság szabálysértés vagy bűncselekmény. Az értékhatár márkatulajdonosonként 100 ezer forint. Ugyanakkor a jogszabályok hatálya alól kivételt képeznek az utasok személyi poggyászában található, nem kereskedelmi jellegű áruk a vámmentesség keretein belül. Ezekben az esetekben semmilyen körülmény (például mennyiség) nem utalhat kereskedelmi jellegre. Ez a kivétel kizárólag az utasok személyi poggyászára vonatkozik, tehát a postai küldeményekre nem!

A forgalmazás viszont már egy egészen más történet, a hamisítványokat forgalmazó cégeket vagy az azokat árusító magánszemélyeket már keményen megbüntetik, legalábbis elvileg. Ettől függetlenül tucatjával működnek olyan weboldalak és rendes boltok is, melyekben szinte csak és kizárólag kínai készülékeket lehet kapni, azok egy része pedig sok esetben hamisított, védjegyeket jogtalanul használó termék — ezek a boltok pedig már évek óta üzemelnek, a hatóságok pedig nagy ívben tesznek az egészre. Az viszont biztos, hogy a vámunk elég jól működik, főleg akkor, ha légi úton érkező termékekről van szó. A nagyobb mennyiségben, nem kézipoggyászban érkező árut lefoglalják a vámon, persze csak akkor, ha kiszúrják, hogy hamisítványról van szó. A vámosok jellemzően két okból veszik észre az efféle csomagokat: vagy tapasztaltak és sejtik, hogy hamisítványról van szó, vagy a nagyobb jogosultak (tehát gyártók) vámfigyelő szolgáltatást vettek igénybe. Utóbbi esetben a cégek megadják, hogy mely védjegyek fokozott figyelmét kérik, így a vámosok nagyobb eséllyel veszik észre azt, hogy nem eredeti eszköz szeretne bekerülni az országba. Kétféle vámhatósági eljárás létezik:

• A vámhatóság hivatalból intézkedik és a terméket lefoglalja. Szakértő mondja ki, hogy a lefoglalt áru valóban hamis-e, sérti-e a szellemi tulajdonjogot. Ebben az esetben — értékhatártól függően — szabálysértési vagy büntetőeljárás indul az ügyben. Amennyiben a bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetését, úgy az áruk elkobzását rendeli el.
• Ha jogtulajdonos korábban vámhatósági intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, akkor a vámhatóság ez alapján közvetlen vámfelügyelet alá veszi a terméket (ez nem lefoglalás!). Ebben az esetben nem büntetőjogi, hanem polgári peres útra terelődik az ügy, ahol a jogtulajdonos pereli az áru behozóját. Amennyiben a termék hamisnak bizonyul, ugyancsak megsemmisítésre kerülhet sor és az importőrre büntetést is kiszabhat a bíróság. Ugyanakkor a 1383/2003/EK rendelet alapján lehetőség van úgynevezett egyszerűsített eljárásra. Ha a jogtulajdonos és az áru birtokosa is beleegyezik, akkor a bírósági út kihagyásával azonnal megsemmisítésre kerülhet a hamis termék.

A büntetés mértékéről nincs információnk, mi csak olyan esetekről tudunk, amikor a 1383/2003/EK rendelet alapján történő egyszerűsített eljárás zajlott. Sajnos napjainkban ezekre viszont egyre kevesebbszer kerül sor, a boltok és a "csempészek" ugyanis egyre tapasztaltabbak és nem légi úton hozzák az országba az árut; a repülő Kínából Romániába vagy egyes esetekben Ausztriába viszi a csomagot, ezeken a helyeken ugyanis gyengébb az ellenőrzés, ritkábban szúrják ki a hamisítványokat. Magyarországra pedig már kamionokon vagy autóban jutnak be a cuccok, mivel EU-n belül már nyilván nem ellenőrzik olyan erőteljesen, hogy van-e harminc telefon a táska mélyén.

A megsemmisítés is egy érdekes történet. A hivatalos információk szerint a megsemmisítés érdekében a Vám- és Pénzügyőrség elsősorban szerződéses partnereivel, így a Megváltozott Munkaképességűek Szervezetével vagy más szervezettel veszi fel a kapcsolatot. Ilyenkor, ha lehetőség van rá és a jogtulajdonos is hozzájárul, akkor a márkajelzések eltávolítását végzik ezek a szervezetek (ez mobiloknál nyilván kevésbé lehetséges), majd később a termékek karitatív célokra kerülnek felajánlásra. Amennyiben ezen szervezetek a megsemmisítést nem vállalják, más szervezetek vagy cégek segítségével történik a megsemmisítés, a környezetvédelmi szabályok maximális figyelembe vételével. Lapunk nem hivatalos értesülésekből úgy tudja, hogy az elektronikai termékek megsemmisítéséért egy állam által felkért, magánkézben lévő vecsési telephelyű cég felel, ahol a pletykák szerint sokszor történnek huncutságok, de mivel nincs jogalapunk erről bővebben írni, ez alkalommal is eltekintünk a spekulációktól.

Ez is egy megsemmisítő üzem — igaz, Amerikában van és vegyi fegyvereket kap szét

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!