Fenntarthatóság
Egyre inkább előtérbe kerül az a törekvés, hogy az okostelefonok hosszabb ideig működjenek az ügyfeleknél. Nem csak azért, mert a fejlődés ütemének lassulásával tényleg bőven szuper egy pár éves mobil is a mindennapi ügymenetre, hanem azért is, mert a mobilgyártók bizony az egyik legnagyobb környezetszennyezőnek számítanak — és nem, nem feltétlenül a gyártással, hanem az e-hulladék miatt, aminek az újrahasznosításába maximum PR-jelleggel próbálnak néha beleállni, de alapvetően rá van hagyva a fogyasztókra és az államokra, hogy oldják meg. (És hogy az államok ezt hogyan oldják meg, arra van egy remek doku, a Buy Now.)
Annak érdekében, hogy az ügyfelek minél tovább tartsák meg a mobiljukat három dologra lenne szükség. Az első, hogy a telefonok hardveresen kibírják minél tovább. A gyenge pont a kijelző és az akkumulátor. Előbbi kapcsán egyre jobbak az eredmények, egyre jobb védelmet kapnak, de persze az sem árt, ha az ügyfél is tesz fel egy fóliát, vagy legalább tokban van a mobil — sok gyártó például ad is tokot a dobozban, ami okvetlenül előnyös… addig a pontig, amíg ki nem derül, hogy a gyári tok csak egy satnya hulladék, ami besárgul, elreped és megy a kukába. A Motorola például környezetbarát tokot ad, ahogyan amúgy a HMD is.
[+]
Az akkumulátor kapcsán már komplikáltabb a helyzet, az ugyanis akkor is fárad, ha nagyon vigyázunk rá. Vannak iskolák, amelyek szerint csak lassan szabad tölteni és nem kéne 80% fölé tolni a töltés — és vannak laboratóriumok, ahol ezeket jól kimérték és azt mondják, hogy 5 éves távlatban ez csupán néhány százaléknyi kapacitásbeli eltérést jelent. Az viszont jóval fontosabb lenne, hogy ha ténylegesen annyira csökken az akku képessége, hogy már egy napot sem bír ki vele a visszafogottan használt telefon, akkor ne legyen macera elvinni a hivatalos szervizbe, hogy aztán az ügyfél otthagyjon egy vagyont egy más egyébként is mondjuk négy-öt éves telefon értékét figyelembe véve. Ennek a megoldására jött létre a “right to repair”, vagyis a javításhoz való jog mozgalma, ami most már az EU számára is követendő, de lassan őrölnek a törvényhozás malmai, leghamarabb ebből 2026 végén lehet jogszabály.
Fairphone 5 [+]
Ezért aztán bár mi szoktuk rugdosni a HMD/Nokia párost a sokszor teljesen félresikerült árazású telefonok miatt, a szerelhetőségi törekvéseik igenis fontosak és példamutatóak. (Oké, a példamutatás magasiskolája a Fairphone, csak ők annyira marginálisak sajnos, hogy még a HMD-nél is kevéssé jelentősek.) Nem véletlen, hogy az iFixit csapata a HMD mellé hajlandó volt beállni és a második generációs javíthatósági megoldásaik már tényleg relatív egyszerűvé teszik az otthoni szerelgetést úgy, hogy a gyári alkatrészeket 7 évig tudják biztosítani. Ebből előbb-utóbb kötelező irányelv lesz, csak kérdés, hogy a HMD odáig kihúzza-e. Az is kérdés, hogy 2025-ben fog-e bármilyen gyártó ebben bármilyen potenciált látni, vagy úgy vannak vele, hogy majd akkor szórakozunk ilyen profitromboló hülyeségekkel, ha már tényleg muszáj lesz. És persze addig biztos nem fognak ezzel komolyabban foglalkozni, amíg a felhasználók nem tudatosak — és nem, nem a gyártók fogják edukálni a népeket, ez megint állami feladat lenne, de hát…
És a fenntarthatóság témakörébe tartozik a szoftverfrissítés is. Minél tovább van szoftveres támogatás egy termékre, annál kevésbé akarja az ügyfél lecserélni — nem mellesleg a használtpiacon is nagyobb az ilyen mobilok értéke. Persze az 5-7 éves támogatás is azért jöhet létre, mert nincs az az őrült rohanás hardveresen, ezért egy mostani középkategóriás masina és működőképes és használható marad ilyen időtávban. A főverziós frissítések mellett a biztonsági hibajavítások gyakorisága és hossza talán még lényegesebb, hogy miért, arról csináltunk egy videót egy kiberbiztonsági szakemberrel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
