MyLife: társadalmi felelősségvállalás
A djuice különválása önmagában még nem különösebben felkavaró tényező. Mi a dolog lényegét nem is ebben, hanem a MyLife fantázianevű programban látjuk, mely gyakorlatilag arra készteti a djuice fiatal ügyfeleit, hogy azok lássanak, tapasztaljanak, tanuljanak, próbálkozzanak. Tehát éljék az életüket.
A djuice ügyfelei a jövőben kapni fognak egy RFID (rádiófrekvencián kommunikáló) chippel ellátott matricát vagy kulcstartót. Nem kell rosszra gondolni, a vállalat nem akarja megfigyelni az ügyfeleit, a két formátumra azért esett a választásuk, mert ezeket a fiatalok mindig maguknál hordják - feltéve, hogy a matricát felragasztják mondjuk a telefonjukra vagy a bérletükre. Maga a chip két funkciót lát el: a régi djuice kártyához hasonlóan feljogosítja tulajdonosát, hogy a kijelölt üzletekben kedvezménnyel vásároljon, a szolgáltatásban részt vevő eseményekre a normál árnál olcsóbban jusson be. Ehhez jön hozzá egy pontgyűjtő akció, mely merőben más, mint az eddig látott piaci modellek: itt nem csak a vásárlások után kapunk pontokat, ráadásul azokat nem arra tudjuk elkölteni, hogy vegyünk magunknak valami promóciós terméket. Itt jön képbe a számunkra szimpatikus rész, a közösségformáló, társadalomért felelősséget vállaló hozzáállás, pontot ugyanis akkor kap az ember, ha úgymond "éli az életét". A dolog a jelek szerint kiválóan lesz súlyozva, a fiatalokat a kultúrális események látogatására, a közösségi és alkotó munkák végzésére és tanulásra buzdítja. Ha például elmegyünk egy koncertre, kapunk érte 20 pontot a kártyánkra, de ha lerakunk egy középfokú nyelvvizsgát, 100 ponttal gazdagodunk. A portfólió nagyon széles, ha például barátainkkal úgy döntünk, hogy kitakarítjuk a lakhelyünkhöz közeli játszóteret, és mindezt videóval dokumentáljuk, akár több száz pont is ütheti a markunkat - dokumentálni muszáj, mert a djuice mindent leellenőriz, nehogy az legyen, hogy az önkormányzat épp felújítja a játszóteret, valaki meg bezsebeli érte a pontokat. Hasonlóan érdekes példa, hogy ha egy sokat bicikliző ember tekerés közben eltöri a kezét, majd erről beviszi az orvosi zárójelentést, szintén pontot kaphat, mintegy kompenzációként. A kapott pontokkal pedig különféle értékes nyereményekre lehet licitálni, "akinek több pontja van, az nyer egy iPodot" alapon, de később ez a dolog még szinte biztos, hogy bővülni fog fix áras akciókkal stb. - tehát a pontok levásárolhatókká fognak válni.
A djuice egy szórakozóhelyet is nyit, melynek neve U26 (under 26). A helyszín a Nyugati pályaudvar mellett lévő Eiffel Irodaház alja, gyakorlatilag efölött található a djuice központja. A helyszín kávézó, találkozási pont, szórakozóhely és bolt funkcióját is betölti, plusz természetesen djuice viszonteladói pontként is üzemel. Ez a központja a djuice-nak, az ígéretek szerint ide kell majd jönni a kér(d)ésekkel, ötletekkel, panaszokkal. Az értékesítés az országszerte elhelyezett djuice cafékban zajlik majd, ilyeneket a bevásárlóközpontokban lehet majd találni, kávézóként, djuice boltként és ingyenesen használható internetkávézóként fognak üzemelni. Az U26-ra visszatérve: a djuice ide mindenféle programot is szervez. Lesznek ingyenes koncertek, melyeknél a djuice júzerek választhatják ki, hogy kiket látnának/hallanának szívesen, plusz bárki szervezhet oda bármit, ha leegyezteti a djuice-szal. Ha tehát egy friss zenekar szeretne koncertet szervezni, a djuice ingyenesen biztosít erre lehetőséget, adott esetben még promótálja is a dolgot. Nekünk tetszik az elképzelés, reméljük, hogy úgy fog megvalósulni, ahogy azt a cég alkalmazottai elképzelték. A vásárlásos kedvezménnyel kapcsolatban mondjuk komoly fenntartásaink vannak: egyrészt furcsa, hogy miért csak a márkás (Springfield, Adidas, Nike stb.) és ebből adódóan relatív drága boltok vesznek részt a programban (a djuice szerint azért, mert ezeket kérték a fiatalok - a mi kérdésünk az, hogy mégis kiket kérdeztek meg), a másik pedig az, hogy az ügyfeleknek mekkora mennyiségben kell célzott reklámokra számítaniuk az adott vállalatoktól. Mert arra a fejünket tennénk, hogy valamennyire kell majd, merő jófejségből egy cég sem ad kedvezményt az áraiból. Ez persze nem is gond, valamit valamiért, a nagy kérdés tényleg a reklámok mennyisége, ezt majd idővel meglátjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
